Olivér

Azok nem kapnak most menekültstátuszt, akik a legjobban rászorulnak

2015.11.14. 07:48 Módosítva: 2015-11-16 09:14:49

Programkereső

A tranzit.hu budapesti irodájában, csonka próbababák és provokatív feliratok között beszélgettünk az azeri származású Babi Badalovval. A „lázadó-hibrid-bevándorlóként” aposztrofált képzőművész, költő, melegjogi és politikai aktivista Költői aktivizmus című kiállítása november 13-án nyílt meg, és 2016. január 9-ig lesz látható.

Babi Badalov a keleti és nyugati kultúrák "hibridjének" tartja magát: miután a kommunista diktatúrából szabadulva évekig élt illegális bevándorlóként Nyugat-Európában, a letelepedési engedélyért folytatott hosszas küzdelem után végül Párizsba költözött.

Babi Badalov 2012 júniusában Grazban
Babi Badalov 2012 júniusában Grazban
Fotó: Fotó: www.babibadalov.com 

Hogy mi célja volt a ruhájukon radikális üzeneteket hordozó próbababákkal, Babi azt válaszolja lapunknak: a nyugati kultúra, a divat, a fogyasztás kultuszát akarta ironikus kontrasztba állítani a menekültválság kapcsán felmerülő problémákkal. Szerinte ugyanis sokan nem  tudják, mi zajlik Európán kívül, és mennyi szenvedéssel jár a bevándorlás.

Ő márpedig ismeri a bevándorlási eljárások rendszerét, és nem csoda, hogy rajzai, kollázsai, térinstallációi, valamint performanszai a menekültlét mindennapjairól szólnak, pontosabban az ő tapasztalatairól, amelyeket előbb mint illegális bevándorló, majd mint „hivatalos” menekült élt át.

Babi Badalov Lerikben, Azerbajdzsánban született 1959-ben. 1980-tól Leningrádban élt, ahol helyi és a Szovjetunió távoli vidékeiről érkező lázadó művészekből alakult „Új művészek” csoportjába tartozott. A Timur Novikov köré szerveződő „Új művészek” konceptuális festészetet folytattak és illegális, a hatalom részéről megtűrt vagy üldözött akciók keretében mutatták be műveiket rendhagyó városi helyszíneken.

Badalov nagyméretű festményeivel és tárgyaival szerepelt a Műcsarnok Pétervári újak című kiállításán 1990-ben, és budapesti látogatása után már nem tért vissza Leningrádba. Kiállításaival körbeutazta Európa nagyvárosait,  Amerikába pedig még vízummal érkezett, majd két és fél évig maradt. Elmondása szerint abban az időben még könnyű volt az összeomlott Szovjetunióból érkezett illegális bevándorlók sorsa, egyszerűbb volt papírok nélkül külföldön tartózkodni. Az 1990-es évek közepén tért vissza Amerikából Szentpétervárra, ahol   azonban akkor már őrült és életveszélyes állapotok, nacionalizmus és rasszizmus uralkodtak. „Szentpétervár a bűnözés fővárosa volt, minket, azerieket feketéknek hívtak” – mondta a Fideliónak.

1998-ban hazatért Azerbajdzsánba, ahol viszont még kétségbeejtőbb volt a helyzet: a kommunizmus utáni új függetlenség korszakában a hirtelen jött szabadság véget vetett a vallástilalomnak, és egyben a nacionalizmus és a konzervatív nézetek felerősödését is lehetővé tette. Ez a melegségét vállaló Babinak komoly nehézséget hozott az életébe. „A kommunizmusban hallgattunk a homoszexualitásról, de ez azt is jelentette, hogy ellenpropaganda se volt, és ha nem hangoztattad nyíltan, nem volt belőle problémád. Azerbajdzsánban a többség síita muszlim, akik számára erkölcstelen a melegség, így a Szovjetunió széthullása után erőteljes támadásba kezdtek.” Babi szerint bár jogilag nem lehet diszkriminálni a melegeket, az állam csak „papíron” védi őket, a parlament nem áll ki nyíltan mellettük. „A magamfajták ha 42 évesen nem házasok, veszélyben vannak” - fejtette ki lapunknak. A társadalmi kötöttségek annyira beleszóltak a magánéletébe, hogy 2006-ban a művészek számára biztosított vízummal Londonba utazott, ahol hivatalos menekültkérelmet indított el. A közvetlen életveszélyt azonban nem tudta bebizonyítani, ezért visszatoloncolták Azerbajdzsánba.

Ezt követően Oroszországban a finn konzulátuson keresztül szerzett vízumot, így tért vissza Európába. Annak ellenére, hogy a hatóságok szigorúbbak azokkal, akik másodjára folyamodnak menekültstátuszért, 2011-ben végül letelepedhetett Franciaországban. Szerinte az angol merevséghez képest a francia hozzáállás lazább, a művészettel és a művészekkel szemben több együttérzést tanúsítanak. Babi jelenleg Párizsban él, és számos nemzetközi kiállításon szerepel, többek között a most zajló Moszkvai Biennálén is.  Hazájába egyáltalán nem szándékozik visszatérni, nemsokára megpróbálkozik a francia állampolgársággal. Hívő muszlim családja kitagadta homoszexualitása miatt; csupán lánytestvérével tartja a kapcsolatot.

A mostani menekültválságról azt nyilatkozta a Fideliónak: problematikus, bonyolult és nehezen megoldható a helyzet, mert akik igazán rászorulnak a menekültstátuszra (mert mondjuk szétlőtték a városukat), nehezen tudják bizonyítani az életveszélyt, ugyanis gyorsan kellett elhagyniuk otthonaikat – ami amúgy korábban meg se fordult a fejükben. Akik pedig pusztán a nagyobb anyagi jólét miatt nyújtanak be kérelmet,  azoknak van ideje felkészülni arra, hogy még hazájukban lefizessék a rendőröket vagy a börtönöket a megfelelő papírokért.

A bevándorlási rendszert a mai napig gyűlöli

A Tranzit.hu szerint Babi a bevándorlási rendszert máig gyűlöli, mindez kihat a művészetére is, amely egyfajta folyamatos naplóírás és anyaggyűjtés a menekült- és bevándorlólét mindennapjairól, amiket rajzok, kollázsok, térinstallációk, valamint performanszok formájában jelenít meg. A muszlim kultúrkörből érkezve gondolkodását és képi világát a keleti és nyugati kultúra egyaránt meghatározza. Művei egy gyorsan változó világ brutalitásáról szólnak, amelyben a kiszolgáltatott csoportok, köztük a menekültek szerte a világon a politikai problémamegoldás korlátaiba ütköznek. A külföldiek befogadásában évtizedes tapasztalatokkal rendelkező nyugati országokban kialakult gyakorlat nem minden esetben emberséges, és korántsem ad hosszú távú, illetve megnyugtató megoldást a hazájukat elhagyni kényszerülő emberek számára. Babi a tranzit. hu nyitott irodájába egy olyan kiállítást készített, amely a rá jellemző kalligrafikus írással írt, gyakran szójátékokra épülő költői-politikai szövegekből, falra festett vizuális költeményekből, valamint rajzok és talált anyagok kollázsából áll. Képversei költői agitációként is értelmezhetőek. „Szeretek provokálni. Szeretek sírni. Szeretek üvölteni és magyarázni. Állandóan menekülök a traumatikus múltam elől” – nyilatkozta. 

A Költői aktivizmus című kiállítás 2016. január 9-ig lesz látható.