Eufrozina, Kende

Peking közelebb van, mint gondolnád

2015.12.07. 08:35

Programkereső

London belvárosának egyik frekventált múzeuma előtt szeptember közepe óta állnak a kígyózó sorokban az emberek, hogy aztán alsó hangon is másfél-két órás várakozás és a helyi léptékkel mérve sem szerény 17,5 fontos jegy kicsengetve a saját szemükkel láthassanak pár halomba hányt rozsdás vasrudat és egy raklapnyi téglahalmazt. A világ jelenleg legfelkapottabb képzőművésze, Aj Vej-Vej megérkezett Londonba - mi pedig megnéztük.

Van abban valami gesztusértékű, hogy a kínai Aj Vej-Vej első átfogó életmű kiállítása épp abban a Royal Academy-ben kapott otthont, amelyik a város nagy múzeumaival ellentétben sem az államtól, sem a királyi kincstártól nem kap támogatást, kizárólag magánbefektetők nagyvonalú adományaiból tartja fenn magát.

Aj Vej-Vej 4
Fotó: Puszta Ferenc

Aj Vej-Vej univerzumát sok mindennek el lehet mondani, legalább annyian szeretik korszakos zseninek tekinteni, mint mesterségesen gerjesztett hype-faktornak, egyvalamivel azonban biztosan nem lehet vádolni: politikai korrektséggel. Meghívni őt mindig egyet jelent a kockázattal, a képzőművész az elmúlt évtizedek során legalább olyan jól megismerhette a nyugati képzőművészeti találkozók vendégszeretetét, mint a kínai börtönökét. Hiába azonban minden elismerés, a problémás alakokat a jelek szerint épp annyira nem nézik jó szemmel nyugaton, mint keleten.

Néhány héttel a londoni kiállítás megnyitója után robbant ki a botrány, amiben Aj Vej-Vej és stábja a LEGO játékgyártól kért volna támogatást (értsd: párezer kockát) a következő installációjához, amit a dán cég a politikai következményekre hivatkozva megtagadott. A világ második legnagyobb játékgyárának érvei érthetőek, ha arra gondolunk, hogy 2017-ben Kínában tervezik megnyitni az első gyárukat Kínában.

Aj Vej-Vejék válasza viszonylag gyorsan megszületett a visszautasításra, egészen pontosan így nézett ki: #legosforaiweiwei (azaz Legót Aj Vej-Vejnek). A világhálón pillanatok alatt szétterjedő hashtag a művész rajongóit arra kérte, hogy lehetőségekhez mérten adományozzanak Lego kockákat saját gyűjteményükből. Az első gyűjtőpontot épp a Royal Academy udvarán helyezték el, ahol egy erre a célra leparkolt BMW napfénytetőjén lehet hozzájárulni a művész következő installációjához, a kampányhoz pedig nem sokkal később más intézmények is csatlakoztak, Berlintől egészen Melbourne-ig.

Aj Vej-Vej 3
Fotó: Puszta Ferenc

A Royal Academy udvarán, sorbanállás közben épp elég idő van közelről megvizsgálni a parkoló Sedant. Az utastérben durván az ablakig érnek az összegyűlt kockák. Egy látogató átlagosan három képet csinál róla, egyiket a kocsi belsejéről, másik kettőt az adományozás pillanatáról. Jelen sorok szerzője sem tett másképp. A fotó és a hozzá tartozó hashtag azonnal megy fel az összes lehetséges webkettes felületre, Twittertől kezdve Instagramon át Facebookig, a művész pedig átlagosan ezer megszólításból egyre válaszol is. Nincs ma még egy olyan képzőművész, aki ilyen internetes aktivitással és ennyi rajongóval bírna: átlagosan óránként posztol, bevallása szerint napi nyolc órát tölt neten – mindezt abban a Kínában, ahol Google vagy Facebook elérése már önmagában teljesítmény. A cikk megírásának pillanatában közel 300 000 twitter, 175 ezer instagram követője van. Csak viszonyításképpen : ugyanez a szám Plácido Domingo esetében 63 ezer, Fischer Iván esetében pedig mindössze 141 twitter követő.

Aj Vej-vej
Aj Vej-vej

Persze kérdezhetnénk, hogy ezeknek számoknak mi köze van a művészethez, de a helyzet az, hogy

nagyon is sok köze van hozzá.

Aj Vej-Vej nem egyszerűen a sikeres alkotó, hanem politikai aktivista is, saját országa embertelen társadalmi berendezkedésének, politikájának, karhatalmának és minden járulékos hülyeségének megrögzött kritikusa, aki lényegében minden alkotásával a kínai kormányt provokálja, annak legrettegettebb ellenfele, a nyilvánosság szeme láttára. Innen nézve pedig az a néhány tonna halomba hányt vasrúd és raklapnyi tégla, ami Royal Academyben látható, felér egy hadüzenettel.

Műemlék az állami korrupciónak

A kiállítás legnagyobb termében található installáció például egy négy éven át tartó, közel sem kockázatmentes kutatómunka eredménye. 2008. május 12-én Kína déli szegletében elhelyezkedő Szecsuán tartományt 7,8-as erejű földrengés rázta meg, mintegy hetvenezer halottat hagyva maga után. A katasztrófa után szinte pillanatokkal közbeszéd tárgya lett, hogy az áldozatok száma akár ennek a töredéke is lehetett volna, ha a kínai kormány a magánérdekek helyett az alapvető építkezési szabályokat tartja szem előtt. Az állami korrupció miatt több ezer diák lelte halálát a gyenge alapanyagból – gúnynevén csak tofumorzsából – felépített, a földrengés első pillanatában összeszakadó iskolaépületekben. A felháborodást tovább fokozta, hogy a kínai állam nem volt hajlandó pontos adatokat kiadni az áldozatok számáról, gyermeküket elvesztő szülőknek pedig kárpótlásul egy nagyobb összeget ajánlottak fel – cserébe csupán annyit kellett vállalniuk, hogy nem beszélnek a nyilvánosság előtt az őket ért tragédiáról.

Straight - a 150 tonnás projekt
Straight - a 150 tonnás projekt
Fotó: Puszta Ferenc

Miközben a kínai kormány a közelgő olimpiai játékok miatt a katasztrófa részleteinek mielőbbi eltussolásán dolgozott, Aj Vej-Vej és csapata egy közel négy éven át tartó projektbe kezdett, aminek során a tragédiát elszenvedett családoktól és egyéb forrásokból mintegy 5200 elhunyt gyermek nevét hozta nyilvánosságra az interneten. A művészt politikai hangulatkeltés miatt 2011-ban 81 napi börtönre ítélték, de előtte még elindította a Straight névre keresztelt installáció előkészületeit. Az összeroskadt iskolák romjai közül 150 tonnányi, egykor fémvázként funkcionáló meghajlott vasat szállíttatott műhelyének udvarára, amit aztán embereivel közösen egyesével egyenesítettek ki újra, visszaadva ezzel a tartószerkezetek földrengést megelőző formáját. A most Londonban is kiállított, első ízben pedig a 2013-as Velencei Biennálén bemutatott installáción a szálegyenes vasrudakat úgy helyezték egymásra, hogy azok Szecsuán tartomány domborzatát idézzék meg, a kiállítóterem falát pedig a földrengésben elhunyt diákok neve borította, nemcsak az áldozatoknak állítva ezzel emléket, de az állami korrupció beláthatatlan pusztításának is.

A legnyugatibb kínai

Miközben a kínai állam hol börtönbe zárja, hol pedig nagyvonalú ajánlatokkal próbálja békíteni a művészt, a londoni életmű kiállításon végignézve egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Aj Vej-Vej legfontosabb témája maga Kína.

A szecsuáni áldozatok névsora
A szecsuáni áldozatok névsora
Fotó: Puszta Ferenc

Azé az országé, ami pár évtized leforgása alatt tudott Mao diktatúrájából a világ egyik vezető hatalmává válni, amelyik úgy lépett rá a kapitalizmus útjára, hogy közben egyetlen pillanatra sem vallotta azt be magának, ahol a tradíció és annak folyamatos megtagadása természetesebb, mint maga lélegzés.

Ugyanakkor téved, aki azt gondolja, hogy Aj Vej-Vej kizárólag a kínai társadalomnak tart tükröt. A nyolcvanas években New Yorkban tanult művész épp olyan éles szemmel mutat rá a nyugati fogyasztói társadalom képtelenségeire, mint saját hazája korlátaira. Elég csak végignézni a kiállítás Ming-dinasztia korabeli háztartási eszközökből készített installációin, amelyeket a művész több száz év használat után emelt ki saját természetes közegükből. Legyen szó akár Coca-Cola felirattal újrafestett, háromszáz évnél is öregebb vázákról, több tucat háromlábú székről, amelyek összeillesztve aztán leginkább egy ősrobbanáshoz hasonlítanak, vagy épp szétfűrészelt, majd a lehető legképtelenebb módon újra összeillesztett íróasztalokról, Aj alkotásai azt mutatják: mindent megtanult nyugati mestereitől, Duchamptól kezdve egészen Warholig.

És azt is, hogy a világ két féltekéje sokkal szorosabb kapcsolatban van, mint azt elsőre hinni szeretnénk.