Eufrozina, Kende

Száz éve is úgy működött a bulvár, ahogy ma

2015.12.27. 10:16

Programkereső

1914-ben óriási tömeghisztériát váltott ki egy Duna-partra sodort utazókosár és a benne rejlő női holttest. Mágnás Elza meggyilkolása nemcsak akkor hozott lázba mindenkit: a bűnügyről nyílt kiállítást a Kiscelli Múzeumban a hatalmas érdeklődés miatt több hónappal meghosszabbították. Az igazgató-kurátor, Perényi Roland mesélt a tárlat hátteréről.

- Állítólag ez a sztori nem mindig volt kívánatos a Kiscelli Múzeumban, most mégis óriási sikere lett.

-Még a 60-as években is elhangoztak olyan kijelentések, hogy „végre megszabadultak Mágnás Elza szellemétől”, és már nem ezért jönnek ide az emberek. Márpedig a múzeum történetének ez is része, Elza ugyanis a kiscelli kastély egykori tulajdonosának, Schmidt Miksának volt a kedvese. A látogatókat mindig is érdekelte ez az ügy, sok városi legenda lengte körül. Főleg az igazi óbudai őslakosokban élt erősen tovább – igaz, különböző verziókban, a kiállításba ezért integráltuk a helyiek történeti emlékezetét is. Valljuk be, ez alapvetően egy bulvártörténet, ami kortól függetlenül vonzza az embereket, és ez az akkori és a mostani médiavisszhangon is látszik. Számomra az az érdekesség, hogy a lényeg azóta se változott: a média ugyanazokkal a f ogásokkal élt 100 éve is.

- Ha a legendákról lerántjuk a leplet, kiderül, ki volt Mágnás Elza?

Perényi Roland
Perényi Roland

- A fő problémánk az, hogy nem maradt meg olyan konkrét irat vagy feljegyzés, amit ő írt vagy   mondott volna. Amit itt a kiállításon látunk, az mind egyfajta értelmezése a jelenségnek; látható itt rengeteg sajtóban megjelent archív fotó és szöveg, a Fővárosi Levéltár fogolytörzskönyve az egyik gyilkos, Nick Gusztáv adataival, illetve konkrét tárgyak, többek között a Mágnás Elza-kápolna berendezése. A „kemény” történeti forrás az életrajz alapja: Elza – eredeti nevén Turcsányi Emília – a felvidéki Pecsenyicén született, és a millennium idején költözött Budapestre. Cselédkedett egy ideig, de 1902-től mármint „magánzó” volt bejelentve; ez azt jelenti, hogy volt egy karrierugrás az életében, amikor a cselédkedés és pincérnősködés helyett már másból élt. 1908 előtt ismerhette meg Schmidt Miksát.

- Miért is válhatott sztárrá egy cselédlányként indult, kétes erkölcsű nőszemély?

- Tarján Vilmostól, a korszak fontos rendőri riporterétől tudjuk, hogy amikor meglátta a holttestet, felderengett benne, hogy ezt a nőt már látta valahol, beazonosítani azonban nem tudta. Elza a dúsgazdag bútorgyáros szeretőjeként életében inkább pletykacélpont volt, sztárrá a gyilkosság tette. Előtte ismerték, de nem volt különösképpen érdekes, mellette volt száz másik hasonló nő. Fontos, hogy akkoriban jelent meg a modern tömegsajtó, és mivel pár napig nem lehetett tudni, ki volt az áldozat, felkapták a történetet, főleg, hogy a nyomozás a nyilvánosság előtt zajlott. Ez volt az első bulvárhír. Beszélték, hogy a temetésen 100 ezer, 30 ezer, 10 ezer ember volt jelen – nagyjából nem is számít, melyik a valós szám, a lényeg, hogy óriási tömegeket mozgatott meg.

- Nem furcsa, hogy akkoriban elfogadták ezt a viszonyt? A gazdag bútorgyáros imidzsét nem rontotta?

-Ez egy viktoriánus erkölcsökkel működő korszak volt, közben mégis virágzott a prostitúció. Erre a kettős morálra világít rá a történet, Krúdy és Kosztolányi írásai is ezt erősítik meg. Azért Schmidt Miksa kapott apait-anyait a románc miatt; főleg a Népszava részéről jelent meg kemény kritika, miszerint miközben kizsákmányolja a gyári munkásait, milliókat költ egy nőre. Bédy-Schwimmer Rózsa, az emancipációs mozgalom vezető alakja A Nő című folyóiratban cikkezett arról, hogy míg ők, művelt nők nehezen érvényesülnek saját tudásuk révén, addig egy Mágnás Elza a testét használva feljebb kúszhat a ranglétrán. Ezt a karriertípust mindenki átkozta. Kosztolányi tőle szokatlan hangnemben, nagyon keményen kritizálta Elzát és saját társadalmát is. De ez a viszony még belefért ebbe az erkölcsi világba; az már nem, hogy Schmidt feleségül vegye. A temetést nagyszabásúra és díszesre komponálta, nemcsak azért, mert szerette – mintha szimbolikusan egy elmaradt esküvőt pótolt volna.

- Schmidt szerelmi élete később sem alakult derűsebben.

-1917-ben elvette Weisz Lilit, aki nem sokkal később öngyilkos lett Velencében. Miksa nem házasodott újra, gyereke se lett. Tegyük hozzá, elég fura személyisége volt, sok pletyka keringett vele kapcsolatban, nekrofíliával is vádolták. A nászútjukra se kettesben, hanem Dénes Zsófia íróval hármasban mentek el, mert Weisz Lili tartott a férjétől. Látszik, hogy nem szerelemházasság volt. Egy biztos, Schmidt Miksa őrült és zseni is lehetett egyszerre, mert közben hihetetlenül kreatív ember volt.

- Az ő alakja különösen fontos a Kiscelli Múzeum szempontjából.

-1910-ben vette meg a fővárostól az épületet, amiben ekkor szociális lakások voltak, és már nagyon rossz állapotban volt. Schmidt kastéllyá alakította, és itt rendezte be bútorbemutató termét. Emellett szintén itt őrizték nagyon komoly műgyűjteményét a neolitikumi kövektől elkezdve a kortárs festményekig. Mielőtt meghalt, újra a fővárosra hagyta az épületet azzal a megkötéssel, hogy erre a műgyűjteményre alapozva egy iparművészeti múzeumot hozzanak létre a kastélyban, a parkot pedig a fővárosi gyerekek számára szórakoztató központként üzemeltessék. A főváros a végrendeletet nem hajtotta teljes egészében végre, volt is pereskedés a Schmidt-családdal. A műgyűjtemény egy részét elárverezték; a bútorkollekció egy része, illetve bizonyos cégiratok maradtak itt a múzeumban. Később ide költöztették a Városligetből az akkori Székesfővárosi Történeti Múzeumot: 1941 óta vagyunk itt mint jogutód.

Kiscelli Múzeum
Kiscelli Múzeum

- Impozáns helyszínen, kivételesen korhű közegben található a múzeum. Ezt szeretnék kihasználni?

- Nem titkolt célunk, hogy szeretnénk egy, az épület történetét bemutató állandó kiállítást létrehozni, erre nagyon nagy igény mutatkozik. Az elmúlt években arra is törekedtünk, hogy aktuális kérdéseket járjunk körül, így mutattuk be 2010-ben a kerékpározás kultúrtörténetét, így fogunk jövőre a Széll Kálmán-tér felújítása kapcsán a Moszkva tér történetével, jelentőségével foglalkozni. Idén megkaptuk ugyanis a Moszkva-téri órát, ami szimbolikus tárgya a helynek. A kiállítást a jövő év tavaszán, a tér átadásához közeli időpontban fogjuk megnyitni.

- Milyen állandó kiállítások várják itt a látogatókat?

- Egyedülállónak tekinthető a nyomdatörténeti és a Pest-Budai cégérgyűjteményünk, mindkettőből nyílt tárlatunk. Mikor annak idején államosították a gyógyszertárakat, az Arany Oroszlán Patika egykori biedermeier berendezését is megkaptuk; pár éve restauráltuk, és régi formájában állítottuk ki. Ezen kívül van egy átlagosnak nem mondható várostörténeti kiállításunk, amely az eredeti, a Városligetben 1908-ban megnyílt kiállítás koncepciójára felfűzve mutatja be Budapest 1780 és 1940 közötti történetét. De van egy „klasszikusnak” is mondható várostörténeti tárlatunk a Vármúzeumban ugyanebben a témában. Továbbá az épület falai között működik a Fővárosi Képtár, amelynek állandó kiállítása „kis magyar művészettörténetként” is értelmezhető: a 19-20. századtól napjainkig mutatja be a hazai művészetet.

- Az imént szó esett az aktualitásokra törekedésről. Épp most mutatták be a Félvilág című filmet, ami Mágnás Elzáról szól. Véletlen az egybeesés?

- Teljesen véletlen; mikor már készültünk a kiállításra, olvastuk egy fórumon, hogy lesz egy ilyen film, de akkor még csak ötlet volt. Persze megkerestük egymást az alkotókkal. Annyit azért fontos tudni, hogy a film elrugaszkodik az eredeti történettől. A valóságban Kóbori Rózsi házvezetőnő egy hónapja dolgozott Elzánál, és nyereségvágyból gyilkolta meg a szeretőjével: készpénzt és ékszereket raboltak el. A film arra lesz kihegyezve, hogy Rózsi régóta ismerte Elzát, műveltebb volt nála, és az irigység motiválta a gyilkosságra. Most azon vagyunk, hogy a kiállítás zárásaként bemutassuk a filmet itt a helyszínen. A történet azonban nem ért véget a tárlattal, mert még most is kerülnek elő tárgyak: a bútorrestaurátorunk nemrég azonosított egyet, amit egy régi fotón látott Elza lakásából.