Gábor, Karina, Ders

Ahonnan Picasso és Modigliani is merített

2016.04.29. 11:05

Programkereső

Picasso és Modigliani művészetét szinte semmi nem kapcsolja össze, egy dolog azonban biztos; pályájuk indulásakor mindkét művész etnográfiai kiállításokból is merített ihletet. A Magyar Nemzeti Galéria múlt héten nyílt kamaratárlata ezek tudatában vizsgálja a nyugati és a törzsi alkotások egymásra gyakorolt hatását.

A Perspektívák című kiállítás a jelenleg futó Picasso-kiállítás, és a közeljövőben megrendezendő Modigliani kiállításhoz kapcsolódik.

A Néprajzi Múzeummal együttműködésben megrendezett kamaratárlat múlt héten, a Nemzeti Galéria nagyszabású Picasso-kiállításával együtt nyílt meg, és a múzeum Modigliani-tárlatának zárásáig, október 2-ig lesz látogatható.

A kamaratárlat kurátorai, Frazon Zsófia és Wilhelm Gábor emlékeztettek arra, hogy Picasso és Modigliani fiatalkorára, a 20. század elejére már jelentős mennyiségű néprajzi anyag érkezett Európába a távoli kontinensekről. A nyugat azonban nem tudta eldönteni, hogyan tekintsen ezekre munkákra: művészetként vagy kézművességként. A törzsi mesterek alkotásait sokan egyszerű dokumentumokként, egzotikumokként kezelték.

Hogyan jutott el Picasso Picassóig hetvenhét éven keresztül?

A Magyar Nemzeti Galéria a párizsi Musée national Picasso-Paris-val, valamint számos nemzetközi múzeummal összefogásban elhozta nekünk Magyarország leggrandiózusabb Picasso-tárlatát Alakváltozások, 1895-1972 címmel. Bejártuk a több mint száz műalkotást felvonultató, túlzás nélkül világszínvonalú kiállítást; bő merítést adunk a temérdek látnivalóból és válaszolunk a címben feltett kérdésre is.

A "primitív" művészet formavilágát elsőként az avantgárd és a modernizmus emelte be a művészeti diskurzusba, maguk a törzsi művészet tárgyai azonban sokáig nem jelentek meg műalkotásként a múzeumokban. Ezért is volt előremutató, hogy a budapesti Művészház már 1911-ben külön kiállítást rendezett ezekből a munkákból - idézték fel a kurátorok.

A bemutatott anyag nagyobb részét a 19. század végéről, a 20. század első feléből, Afrikából, Ázsiából és Óceániából származó maszkok, szobrok, faragványok, bálványok teszik ki - melyekhez hasonlókkal Picasso és Modigliani is találkozhatott -, most azonban a tárgyak használatának körülményeit, a hozzájuk kötődő rítusokat is megismerhetik a látogatók.

A törzsi motívumkincs nyugati felhasználásaira adnak későbbi példákat Vajda Lajos és Kassák Lajos montázsai éppúgy, mint egy kortárs bikamaszk Tárnok Marica bábelőadásából. Egy 1960-as évekből származó, turistáknak készült húsvét-szigeti faragvány arra keresi a választ, hogy meddig tekinthető autentikusnak egy tárgy, egy kortárs ausztráliai kéregfestmény pedig arra a polémiára emlékeztet, amikor a kölni művészeti vásár kizárta a hasonló munkákat, mondván: azok nem kortárs, hanem törzsi alkotások.

Több 20. századi afrikai és óceániai faszobor is bemutatja, hogy sokszor nemcsak az európaiak tekintettek sztereotípiákon keresztül a távoli földrészek lakóira, 19. századi indiai agyagmodellek pedig arra figyelmeztetnek, hogy az Európában egzotikusnak tekintett műtárgyak egyáltalán nem mindig törzsi társadalmak alkotásai.