Valéria

Hull, hull az emlékeső, és a végére kitisztul az ég

2016.05.13. 10:41

Programkereső

Május 12-én, szimbolikusan egy zivataros napon nyílt meg Szentendrén Chiharu Shiota első közép-európai kiállítása, az Emlékeső. A szervezők a kiállításhoz passzoló piros esernyőket is gyártottak, amit indokoltnak is érzünk: amennyire egyszerűnek tűnik a kiállítás koncepciója, annál jobban bevon érzelmileg, annál célszerűbb „védekezni” a ránk hulló kulcsok ellen.

Chiharu Shiota 1972-ben született Osakában, de 1996 óta Berlinben él és dolgozik. Installációiban előszeretettel dolgozik fonállal és arra felfűzött, azzal összefűzött használati tárgyakkal. Kulcs a kézben című, a legutóbbi Velencei Biennále japán pavilonjában bemutatott projektjét több szaklap is az elmúlt év legjobb kiállításának választotta. A kulcsra mint kifejezőeszközre akkor talált rá, mikor életében tragédiák sorával szembesült: előbb magzatát, majd édesapját vesztette el. 

Chiharu Shiota Emlékeső kép

A kiállítótérbe betérve mintha egy élő emberi test pulzáló belsejébe jutnánk: a teret piros fonalak hálózzák be, ezeken lógnak a kulcsok. Ehhez nem árt tudni, hogy míg a nyugati kultúrában a vörös a vér a színe, addig Japánban a kapcsolatokat jelképezi. Ez Shiota többi munkáján egyértelműbben érvényesül: az installáció mellett a Kmetty Múzeumban kiállították pár festményét is, amelyeknek elmosódott alakjai között élesen és határozottan húzza meg az embereket gúzsba kötő, vagy épp kiteljesítő kötődéseket jelző piros vonalakat.

Az installáció három teremben látható. Az elsőben rengeteg kulcs lóg a fonalakon, és valóban olyan, mintha az égből hullanának alá: könnyű tárgyak ezek, alattuk állva mégis azt érezzük, hatalmas súlyuk van – több ezer emlék terhét érezzük magunkon. Shiota több mint húszezer kulcsot gyűjtött be magyaroktól, és azt is kérte, személyes történeteiket is küldjék el mellé. Kár, hogy ezekből nem mellékeltek párat valamilyen formában a kiállításhoz, és csak a katalógusban lesznek olvashatóak, mindenesetre elegendő a személyesség tudata, hogy átérezzük a mondanivalót.

Chiharu Shiota: Emlékeső

A második terembe lépve a kulcsok száma ritkul, míg az utolsóban már egy sem látható: a vörös fonalak üresen, megkönnyebbülve gabalyodnak egymásba. Ez tehát a felejtés állapota, az emlékek teljes megsemmisülése utáni csöndes, üres valóság. Persze nézőpont kérdése, hiszen akár a tiszta lappal való indulás jelképe is lehet. Bár a termek sorrendje valószínűleg nem véletlen – érezhetően elvesztünk valamit a végére. 

Chiharu Shiota kiállításáért érdemes tehát elmenni Szentendrére, mert egy nagyon is fontos folyamattal szembesít, ami kivétel nélkül minden embert érint. A Ferenczy Múzeumi Centrum a tárlat számára újította fel a Kmetty Múzeum egy részét és a Szentendrei Képtárat; bízunk benne, hogy sok hasonló igényes alkotást elhoznak nekünk a jövőben. 

A kiállítás hétfő kivételével minden nap várja a látogatókat – egész nyáron. A tárlat keletkezésének körülményeiről itt tudhat meg többet.