Ilona

"Nőbe, képbe beleszeret az ember" - Aukción jártunk

2016.05.25. 08:32

Programkereső

Van, aki titokban várakozik, majd az oszlop mögül ugrik elő váratlanul, ha valami érdekli, más keresztbe teszi az ujját, mielőtt a végső összeget bemondaná. A BÁV 68., kétnapos művészeti aukcióján jártunk, és megtudtuk, hogyan zajlik az igazán vérre menő licitálás.

A legkülönfélébb találgatásoktól, előrejelzésektől, tippektől sem volt mentes a májusban kezdődő tavaszi aukciós szezont megelőző időszak. Mindenesetre hatalmas várakozás előzte meg, az érdeklődők, a gyűjtők, és a műtárgypiac más szereplői árgus szemekkel figyelték az események alakulását. Az árverésen szereplő műtárgyak össz kikiáltási ára elérte a 226 millió forintot, a licitre bocsátott 475 darab tárgyból 397 új tulajdonost talált. 

Ékszerlicit a vadnyugati pisztolypárbajok stílusában

A kétnapos árverésnek a látványosan felújított MOM Kulturális Központ adott otthont. Mindkét napon – ha nem is telt ház –, de jelentős érdeklődés kísérte az eseményeket. A rendezvény házigazdája Gundel Takács Gábor volt, aki – mivel nem a szakma szigorúan zárt világából érkezett – tetszetős színt hozott egyéni kiállásával, habitusával: meglepően jól vette az akadályokat, és bár látszott rajta, hogy nem babra megy a játék, azért talpon maradt.

Az első nap az ékszerekről és órákról szólt: az ékszerkínálat fő vonalát 1900-1940 között készített csillogó vágyálmok adták akár befektetési szempontból is érdekes, de bárki számára elérhető kedvező kezdő árakkal. Lassan indultak be a licitek – talán a hirtelen jött meleg, vagy csak a megilletődöttség volt az oka –, de pár „Gundel-sziporka” meghozta a kedvet, és fül- és szemtanúi lehettünk néhány vadnyugati pisztolypárbajokat idéző licitversenynek.

Gundel-Takács Gábor
Gundel-Takács Gábor
Fotó: Fátrai László

18 órára végre a pezsgő jótékony hatása is éreztette magát, és egyre gyakrabban indult meg a 4-6, sőt több egymásra licitálás, ezek a momentumok igen élvezetessé tették az idő múlását azok számára, akiket épp nem valamely tárgy iránti szenvedélyük hajtott a színházterembe, csupán a kíváncsiság.

A legnagyobb sikere a nagy karátszámú brill ékszereknek volt, egy briliánssal ékített fülbevalót 3,2 millió, egy 2,6 karátos brillel díszített gyűrűt 3 millió forinton ütöttek le. 1,4 millió forintért kelt el egy Fope garnitúra, valamint a Chopard, Cartier, Bulgari, Tiffany ékszerekért is heves licitharcok folytak. Az aukció sztárdarabja egy szintén modern karék volt, amelyet összesen 18,5 karátnyi briliáns ékített, és 5 millió forintot fizetett érte a nyertes licitáló.

A világot meghódító hétéves festő

Az előcsarnokban egy kis kamara-kiállítást láthatott az épp pihenő közönség. A képeket szemlélve egyszer csak vékonyka cincogó hang szólított meg, és egy apró, mosolygós kislány azt közölte, hogy ő a képek készítője. Barabás Lujzi volt ő, és a sokat látottak magabiztosságával, megilletődöttség nélkül beszélt alkotásairól. Nem is csoda, hiszen aki megjárta már a Louvre falait a képeivel, az joggal lehet magabiztos és büszke. Mindettől függetlenül persze ő egy hétéves kislány, aki szívesen mászik a mászókára a legszebb kosztümjében. Izgalmas, színes, hol figuratív, hol absztrakt képi világa őszinte, és gyermeki kivetülése az általa képzelt, vagy látott létezésnek. A kiállítás a BÁV tehetséggondozást és művészeti nevelést támogató programjának részeként volt megtekinthető az árverés ideje alatt.

Barabás Lujza
Barabás Lujza
Fotó: Fátrai László

Gyorsabban változik az ár, mint az időjárás

A második napon a festményeké, grafikáké, műtárgyaké volt a főszerep. A látogatók száma hasonlóan alakult az előző naphoz képest, bár a közönség lecserélődött, és összetételében és életkorában is látványos változás állt be. Míg az előző napon, az ékszereknél erősebben reprezentálta magát a fiatalabb középgeneráció, a második napra kiegyenlítődött ez a statisztika, és öreg, tapasztalt rókák és ifjabb trónkövetelők foglalták el a helyeket.

Nyilván más volt az árkategória is. Míg az ékszerek, órák esetén jól meghatározható gyakorlati értékkel bírnak a tárgyak – a karát, az karát, az aranytartalom, meg szintén, és ezeknek piaci értékük van –, addig a műtárgyak eszmei értéke gyorsabban változhat, mint az időjárás, és az előrejelzés is esetlegesebb. Nem lehet előre megmondani, hogy az adott napon épp mi lesz kelendőbb, és mi ragad bent. A pár éve milliókért vásárolt festmény ma lehet, hogy a kikiáltási árat sem éri el, míg a régen filléres műtárgy most megugorja a lélektani határt. Persze tippelni lehet, de az akkor is csak sejtés, találgatás.

BÁV aukció
Fotó: Fátrai László

Milyen egy vérbeli licitáló?

A szerencse egy megfontolt, idősebb úr mellé sodort, akiről kiderült, hogy vérbeli aukciólátogató és gyűjtő. Elmesélte, hogy – mint ahogy az annak idején szokás volt – ő is bélyegek gyűjtésével kezdte a pályafutását. Kapta a Magyar Posta által kibocsátott egyensorokat, blokkokat, mint ahogy mindenki más. A töméntelen mennyiségnek köszönhetően azonban a bélyegekben bízók keservesen csalódtak: az évtizedes hibátlan bélyegek ma épp csak névértéküket érik, ha érnek egyáltalán annyit. Arra is felhívta a figyelmet, hogy olyan gyűjtő nincs, aki ne faragott volna rá már valamilyen akcióra, de, ahogy azt a sokat látottak mosolyával az orra alatt mondta, „nőbe, képbe beleszeret az ember”. Olyankor akár 30 százalékkal többet sem sajnál megadni, és az ilyen vételeket sosem bánta meg.

Az igazi aukciók a 70-es években kezdődtek, bár előtte is voltak árverések. Akkor még senki sem mert igazán értékes darabbal előrukkolni, no, ekkor esett meg vele, hogy megvehetett volna egy Scheibert képet 10 ezer forintért. Aztán legyintett, és nem vette meg. A kép hónapokig lógott a kirakatban, aztán eltűnt, mígnem a közelmúltban egy neves aukciós ház árverésén 30 millióért kelt el. Ezt azért bánta egy kicsit.

BÁV aukció
Fotó: Fátrai László

Minden licitálónak van továbbá valami kabalája, heppje. Van, aki nem emel tárcsát, csak biccent, ha tartja a licitet, van, aki titokban, az oszlop mögül ugrik elő váratlanul, ha valami érdekli. Más keresztbe teszi az ujját, mielőtt a végső összeget bemondaná, ő a 8. sor 10. székében ül. Évtizedek óta. 

Beszélgetőpartnerünk azt is megosztotta velünk, hogy nem mindig vásárol az aukciókon. Ha épp ilyen van, akkor régi ismerőseivel kiválasztanak két-három érdekesebb tételt, és tippelnek a végeredményre 100 forintos alapon. Aki közelebb van a leütési árhoz, az a győztes, aki telibe talál, annak kétszeres a nyereménye. Végül is egy titkos képzőművészeti snúr parti zajlik a nézőtéren, párhuzamosan a fő attrakcióval.

A második napon nyoma sem volt az előző napi kezdeti visszafogottságnak. Bátran licitált a közönség, és ritka esetnek számított, hogy kikiáltási áron maradt egy-egy alkotás. Ez elsősorban a kismesterek alkotásainál tapasztalható barátságosnak mondható kikiáltási áraknak is volt köszönhető, bár a magasabb értékűre taksált festményekre is rendre akadt jelentkező. Ifj. Markó Károly Itáliai táj kecskepásztorokkal című képe produkálta az első felhördülést egy szép licit végén, ami 10 millióval zárult, a csodálkozást meg az, hogy Rippl-Rónai József 1,2 milliós Mosolygó nő ingben című képe beragadt. A Markó név továbbra is vonzerő, a család András nevű tagja által szignózott Hazatérés című kép nyertese a leütés után kitörő tapsot kapott, és az 5,5 millió forintos kikiáltási ár 7,.5 millióra kúszott fel.

Rippl-Rónai József: Fiatal nő vörös ruhában
Rippl-Rónai József: Fiatal nő vörös ruhában

Egry József képei hozták a hozzájuk fűzött reményeket, és magasan a kikiáltási ár felett mentek el. Erdélyi Béla Fák vízparton című alkotása is igazán nagyot futott. Izzott a levegő, a licitek repkedtek, az aukcióvezető szinte egy ping-pong meccsen érezhette magát, a terem egyik végétől a másikig kapkodhatta a fejét, szélsebesen emelkedtek az ajánlott összegek, és csak négyszeres leütési árnál, 1,5 millióról indulva 7,2 milliónál állt meg a versengés, szintén hangos tetszésnyilvánítást bezsebelve. Végre egy Rippl-Rónai kép, a Fiatal hölgy kártyával (Passziánsz) című alkotás is új tulajdonosra lelt 5,5 milló forintért, ahogy Kmetty János Levétel a keresztről című alkotása 850 ezer forintról indulva megnégyszerezte a kezdő licitet, és meg sem állt 3,4 millió forintig.

Egry József: Napsütéses Balaton
Egry József: Napsütéses Balaton

Rippl-Rónai Fiatal nő vörös ruhában című alkotása majdnem duplázta az amúgy sem alacsony induló licitet, 3,8-ról 7 millió forintig emelkedett. Medveczky Jenő Cirkusza hozta az elvárásnak megfelelő összeget, és eljött az este legjobban várt alkotása is, Egry József Napsütéses Balaton (Badacsony) című munkája, ami erőteljes licitharc végén kimagasló összegen, 11 milliós leütéssel zárt. Szász Endre Triptichonját 2,4 millió forintért nem értékelte a közönség, annak ellenére, hogy ez a mű megérdemelte volna a figyelmet. A műtárgyak között Gorka Lívia alkotásaira harapott rá a közönség, a Térplasztika uszadékfa 70 ezerről 240 ezret ért el, és a Zsolnay porcelánok is szép eredményekkel zártak. Kiemelkedő leütési árat ebben a kategóriában 473. tétel, Zsolnay szecessziós díszváza hozott, a 240 ezer forintos kezdőértéket sikerül megtízszerezni, a végösszeg 2,4 millió forint. Nagyon izgalmas csata folyt érte.

473
Fotó: Slezák István

Volt, hogy Gundel-Takács Gábor vállán zokogtak

A kétnapos akció végén az est házigazdájával is válthattunk pár szót. Azzal a biztosnak vélt információval ültünk le Gundel Takács Gáborral szemben, hogy szinte „zöldfülű” a szakmában, és ez csak a második alkalom, hogy aukciót vezet, de lehűtött bennünket. Elmondta, hogy ugyan a BÁV aukciók történetében valóban nem játszott túl sok szerepet, de már náluk is ez volt a harmadik felkérése, lévén tavaly két aukciójuknak is ő volt a dirigense. Ezektől eltekintve több kisebb árverés és galéria rendezvényén szerepelt már, így van rutinja benne.

Gundel-Takács Gábor
Gundel-Takács Gábor
Fotó: Fátrai László

Véleménye szerint ahhoz, hogy igazán sikeres lehessen egy ilyen rendezvény, kell a megfelelő számú és minőségű tétel: legalább 200 darab, jó néhány kvalitásos művet felsorakoztató műtárgylistával érdemes nekifutni, hogy aztán legyen hozzá érdeklődő is. Ha a műtárgyak színvonala és ára elér egy szintet, óhatatlanul felkelti a befektetők és a gyűjtők figyelmét, akár a határokon átnyúlva is. Most is voltak orosz, kínai licitálók, és persze régi ismerősök is.

Arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy az első napon sokkal sziporkázóbb volt, míg a műtárgyak árverésén visszafogottabban vezette az eseményt, azt válaszolta, hogy mindig a szituáció dönti el, hogy el lehet-e, illetve kell-e az a finom noszogatás, igénylik-e a nézőtéren a humort, vagy inkább zavarja őket. Az első napon azt érezte, hogy a kisebb tétek miatt jobban adta magát egy-egy személyesebb hangú megjegyzés, hogy családiasabbá tegye a hangulatot, ezzel a fiatal „pályakezdőket” is megnyugtatta, míg a festményeknél egy rossz helyen elmondott csattanó elronthatta volna valaki licitjét, ezért itt nagyobbnak érezte a feszültséget, és a koncentrációt. Ilyenkor nagyon nagy felelősség terheli az aukcióvezetőt, meg kell gondolni minden tréfásnak szánt mondatot.

Gundel-Takács Gábor
Gundel-Takács Gábor
Fotó: Fátrai László

Megtörtént az is, hogy a rendezvény végén egy idősebb hölggyel találkozott, aki egyrészt nagyon boldog volt a megnyert tételekkel, másrészről majdnem a vállán zokogott, hogy: „Jajj, kedves Gundel úr, már megint többet költöttem, mint szerettem volna”.

Gundel-Takács Gábor személyes kötődéseiről elmesélte, hogy minden a szülői ház miliőjével kezdődött. Édesapja egy aprócska majorságban dolgozott állatorvosként, és az apróbb szívességekért cserébe nem fogadott el pénzt, hanem ha hosszan unszolták, akkor csak annyit kért, engedjék fel a padlásra. Az innen származó, másnak értéktelennek vélt tárgyakkal díszített lakásuk megmaradt az emlékeiben. Gundel-Takács most is egy hasonlóan díszített lakásban lakik, emellett érméket gyűjt, és mindenféle csecse-becsét. Szeret kijárni zsibvásárokra, nézelődik, alkudozik. Azt mondja, hogy az oroszoknál a bolhapiacon megvetően néztek rá, amikor alkudni próbált, egy török, vagy arab piacon meg azon sértődnek meg, ha nem teszi ezt.

Jótékonyság a beteg gyerekek javára

A BÁV minden aukcióján felkarol olyan nemes, társadalmilag fontos ügyeket, melyek érdemesek a figyelemre és a segítségre. Most az Őrzők Alapítvány, a Tűzoltó utcai Gyermekklinika hivatalos alapítványának három felajánlott tárgya került jótékonysági célból kalapács alá. Dr. Prof. Szabó András, a Tűzoltó Utcai Gyermekklinika igazgatója lapunknak elmondta, hogy a BÁV-val egy véletlen folytán kerültek kapcsolatba. Egy idős néni hagyatéka került hozzájuk, csupa olyan tárgy, amivel egy alapítvány jószerével nem nagyon tud mit kezdeni. A megfelelő szakemberek közbenjárásával behatárolták a hagyaték értékét, és megpróbálták pénzre váltani azt.

Az Őrzők Alapítvány árverési tárgyai
Az Őrzők Alapítvány árverési tárgyai

Szabó András elmondta, hogy az egyik műtő felújítására szánják a pénzt, és tulajdonképpen már akkor is elégedettek lennének, ha kikiáltási áron elkelnének a tárgyak, már az is nagy segítség lenne a klinikának. Az aukció során aztán bebizonyosodott, hogy az emberek támogatják a rászorulókat, és a leütések messze meghaladták az induló összegeket, így a klinikának több fejlesztésre is nyílik lehetősége, mint azt eredetileg tervezték.