Orsolya

Nemes-Lampérth József gyorsan berobbanó és vakító fényű hullócsillaga

2016.08.11. 12:32

Programkereső

A Kieselbach Galéria augusztus 10. és szeptember 13. között minden idők legnagyobb Nemes-Lampérth-kiállítását rendezi meg.

Hat teremben összesen 126 műalkotás kerül a közönség elé: a 12 múzeumból és 13 magángyűjteményből érkező képek jelentős része több mint 50 év után most először látható. A festő legutóbbi, 1963-as, Magyar Nemzeti Galériában rendezett monografikus tárlatán „csupán” 72 mű vonult fel, míg most több mint 120 festmény és grafika, az ismert életmű több mint 90 %-a kerül a falakra.

Nemes-Lampérth József képe
Fotó: Vörös Dávid

Nemes-Lampérth József alig több mint 10 évig tartó művészi pályáját – a tusfestményei, akvarell- és pasztell képei, ceruza-, kréta- és szénrajzok mellett – mindössze 28 olajkép reprezentálja. Ezek közül 15 múzeumban található, s csupán 13 festmény került az idők során magángyűjteményekbe.

Nemes-Lampérth mellett még Csontváry vagy Galimberti Sándor és Dénes Valéria munkássága is gazdagnak számít. Nincs még egy olyan életmű a magyar festészetben, amely ilyen intenzív, ennyire vakító, villanásszerű erővel jelent volna meg a 20. században, s amelynek darabjai hasonló ritkaságú kincsek lennének.

Élete

A Nyolcakat követő új nemzedék legnagyobb ígérete Nemes Lampérth József volt, aki 1912-ben, alig 21 évesen már olyan jelentős festményeket állított ki, mint a Városligeti részlet vagy a halott édesapjáról festett, megrázó erejű Ravatal című kép. Az I. világháború idején született alkotásai szinte egytől-egyig remekművek, ám a fronton szerzett élmények maradandó nyomot hagytak benne és feltehetően hozzájárultak később elhatalmasodó elmebajához.

Nemes-Lampérth József képe
Fotó: Vörös Dávid

1919-ben, a legtöbb modern magyar művészhez hasonlóan, részt vállalt a Tanácsköztársaság művészeti munkájában, s így a bukás után emigrálni kényszerült. Berlinben telepedett le, ahol az ott töltött közel egy esztendő alatt korábbi kompozícióinak nagyobb méretű és színesebb megoldásain dolgozott. 1920 őszén kiállítása nyílt Moholy-Nagy Lászlóval közösen a neves műkereskedő, Fritz Gurlitt galériájában.

A tárlat megnyitóján megismerkedett Alfred Gustav Ekström gyűjtővel, aki megvásárolta néhány képét és meghívta svédországi otthonába. A látogatás a pompás környezet ellenére rémálomba fordult: a festőn a megőrülés jelei mutatkoztak, így Ekström kénytelen volt visszaküldeni Berlinbe, ahonnan 1921 elején tért vissza Budapestre. Elmegyógyintézetbe került, s bár a következő egy-két évben még néhány kitűnő tusfestményt készített, többé már sosem hagyhatta el hosszabb időre a kórházat. 1924. május 19-én halt meg.

Nemes-Lampérth József képe
Fotó: Vörös Dávid

Meglepően erős, felütésszerű indulása, derékba tört karrierje mellett az is a magyar modernizmus jellegzetes karaktervonásának mondható, hogy műveinek jelentős része szétszóródott, az ország határain kívülre került, elpusztult vagy közel egy évszázada ismeretlen helyen rejtőzik. Az elmúlt néhány évtizedben szerencsére több jelentős műve is előkerült külföldi gyűjteményekből, így e mostani tárlat Nemes Lampérth József valaha volt legnagyobb lélegzetű kiállítása.