Vendel

85 éves lett a világhírű magyar fotóművész

2016.08.18. 14:36

Programkereső

Keleti Éva úttörő a színházi fotózás terén, több színházi munkája is a magyar fotótörténet emblematikus darabja.

Keleti Éva Balázs Béla-díjas fotóriporter, Táncsics Mihály-díjas újságíró, érdemes és kiváló művész, a magyar fotográfia Prima Primissima díjas kiemelkedő képviselője augusztus 18-án lett nyolcvanöt éves.  

Budapesten született 1931. augusztus 18-án. 1949-től az ELTE Természettudományi Karának fizika-kémia szakán tanult. Nyári gyakorlatát a váci Forte gyárban végezte, és hogy értsen valamit a fotózásból, a Magyar Fotó Vállalatnál próbált ismereteket szerezni. Megérezve a fotólabor illatát, beleszeretett a műfajba, és 1951-ben otthagyta az egyetemet. A riportertanfolyamot Vadas Ernő és Langer Klára tanítványaként végezte el. 1955-től riporter volt a Magyar Fotónál, majd jogutódjánál, a Magyar Távirati Irodánál (MTI), 1976 és 1989 között az Új Tükör képszerkesztője és fotóriportere, 1991-től a HT Press, a Gamma Képügynökség, 1992-től az Europress fotószerkesztőségének vezetője volt, ahonnan huszonkét év után, 2014-ben távozott. A 2000-es évek elejétől az MTI-nél a nemzeti hírügynökség fotókincseiből válogató, Riportművészet című fotóalbum-sorozat szerkesztője volt. 1976-ban sajtófotót tanított Indiában a Press Institute felkérésére, tanít a Magyar és a Nemzetközi Újságíró Iskolában is.

Keleti Éva
Keleti Éva

A színházi fényképezésben iskolát teremtett, fotóinak legtöbbje a színpadi eseményről szól, némelyik a magyar fotótörténet emblematikus darabja lett. Tímár Józsefről készült képe, ahogy a nagybeteg művész megemeli bőröndjét, hogy színpadra lépjen Az ügynök halálában, balettos képei, a Latinovits-Ruttkai párosról készült sorozata a fotótörténet klasszikusai lettek. Közel tudott kerülni a színészekhez, akik - a hiúságot is félretéve - elfogadták szempontjait, beállításait. Képei személyessége, közelisége ennek köszönhető, valamint a színház és a színészek iránti szeretetnek, ami egész pályafutására jellemző volt. Az elkapott jelenetek, arcok mögött persze sok ezer óra, sok százezer kattintás húzódik meg. Így örökített meg felejthetetlen pillanatokat a színpadon és a magánéletben is. Fiatalon elhatározta, hogy hatvanéves korában - bármi lesz is akkor - leteszi a fényképezőgépet. Úgy gondolta, hogy a fotográfiáról sok mindent, sokféleképpen lehet elmondani. "Ha mások munkáival foglalkozom, ha kiállítást szervezek, ha könyvet szerkesztek, ez majdnem ugyanaz, mintha fotografálnék, csak más kifejezési eszközökkel"- mondta, és így is tett.

Nézze meg videónkat Keleti Éva aktuális kiállításáról!

Legutóbbi kiállításán Kállai Ferencben állít emléket, aki 2016 július 11-én lett volna 90 éves. A kiállítás szeptember 4-ig látható.

Képein túl nemzetközi kapcsolataival is sokat segít a honi fotónak. 1990-ben a Magyar Fotóriporterek Társaságának alapító tagja, 1997-től elnöke volt. Több alkalommal tagja volt a World Press Photo és az Interpress Photo zsűrijének. 2015-től a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke. Művészetét 1975-ben Balázs Béla-díjjal, 1987-ben érdemes művész címmel, 1997-ben Arany Tulipán-díjjal (World Press Photo), 1999-ben életműdíjjal, 2000-ben Magyar Művészetért Díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2005-ben Táncsics Mihály-díjjal, 2007-ben Aranytollal, 2008-ban Prima Primissima Díjjal, 2014-ben a Vígszínház egykori direktora emlékére alapított Harsányi Zsolt-emlékdíjjal ismerték el. 2004-ben jelent meg Oly távol és közel című albuma. Számtalan konfliktust is felvállalva mindig azon munkálkodott, hogy a sajtóban ne másodrendű szerepe legyen a fotográfiának. 2007-ben az MTI Film Színház Muzsika könyvsorozatot indított, amelyben neves művészekről készített fotói jelentek meg. Nevéhez fűződik számos jelentős, de elfeledett fotóművész munkásságának "újrafelfedezése". Ezek közül is kiemelkedő volt Várkonyi Lászlónak, az 1930-50-es évek egyik legjelentősebb magyar portréfotográfusának hagyatékát bemutató kiállítása 2010-ben, az MTI albumot adott ki Várkonyi fotóiból. Budapesten és vidéken számos kiállításon volt látható munkássága, a Színházi Adattár több ezer képét őrzi. "A fotográfia ereje el tudja emelni a valóságot, ami úgy válik szimbólummá, hogy észre se vesszük" - fogalmazott a XX. századi magyar színházi fotográfia nagyasszonya.