Vilhelmina

Két zseni, aki előszeretettel ábrázolta az erőszakos szexualitást

2016.10.07. 10:35

Programkereső

Az erotikában és szexualitásban rejlő erőszak ábrázolása az egyik legfontosabb közös téma Alberto Giacometti és Pablo Picasso művészetében, akik húsz évig voltak közeli barátok. Erre is rámutat első közös kiállításuk, ami a párizsi Picasso Múzeumban nyílt.

"Művészi párbeszéd folyt a XX. század legnagyobbnak tekintett festője és legnagyobbnak tekintett szobrásza között" - mondta Catherine Grenier, a Giacometti Alapítvány igazgatója, a tárlat kurátora.

A szobrász 1931-ben találkozott Párizsban a nála húsz évvel idősebb Picassóval, akire mint igazi mesterre tekintett, és aki az akkor 30 éves svájci alkotó első kiállításának első látogatója volt. A kezdő és az ünnepelt művész között barátság szövődött, amely az 1950-es évekig összekötötte őket. A Giacometti Alapítvány igazgatója szerint nagyon érdekes a két művész alkotásainak szembesítése, hiszen

miután folyamatosan eszmecserét folytattak, ugyanazok a kérdések foglalkoztatták őket.

Mindketten nagyon fiatalon kísérleteztek a hirtelen halál témájával. Picasso egyik barátját festette meg a halálos ágyán, Giacometti pedig a festő Georges Braque portréját formázta meg. A leginkább azonban a szexualitáshoz és az erotikához kapcsolódó erőszak volt a közös rögeszméjük.

Közös volt bennük az, ahogy a női testet szétbontották. A szexuális aktust harcként mutatták be"

- mondta a kurátor, Catherine Grenier.

A kiállítás elején a két művész húsz év különbséggel alkotott két híres önarcképe látható, amelyről sugárzik a karakteres és tudatos művész. "Megragadják a nézőt. Odaszegez a jelenlétük. Lebilincselő személyiségek" - hangsúlyozta a kurátor. Arra is felhívta a figyelmet, hogy mindkettőjüket érdekelték a távoli tájak művészetei, amelyekből a formák stilizációját merítették, de ugyanazon forrásokból teljesen más formákat alakítottak ki.

A kiállításon olyan remekművek is láthatók, mint a Nő piros karosszékben vagy az Alakok tengerparton Picassótól, a Felfüggesztett golyó vagy a Elvágott torkú nő Giacomettitől. A tárlat párhuzamba állítja Picassónak az 1935 és 1949 között Dora Maarról készült portréit Giacomettinek a majdani feleségéről, Annette-ről mintázott szobraival. 

Mindkét művész a szeretőként és múzsaként is szolgáló nőre vetítette ki saját pszichológiáját, amely időnként a szörny megformálásáig is eljutott.

Az 1930-as években a két barát hetente többször összejárt, a közös művészi érdeklődés mellett politikai nézeteik is azonosak voltak, mindketten csatlakoztak a francia kommunista párthoz és a spanyol polgárháború különösen foglalkoztatta őket. 1940-41-ben mindennap találkoztak, de aztán a háború szétválasztotta őket, Giacometti Svájcban ragadt. A szobrász 1945-ben tért vissza Párizsba és Picassóval ugyanúgy folytatódott a barátsága, mint korábban, de már más formában. A spanyol festő ekkor már Francoise Gilot-val élt együtt, és a két házaspárt igazi mély barátság kötötte össze. A kiállítás február 5-ig tekinthető meg Párizsban.