Vilhelmina

World Press Photo - Soha nem láthattunk még ennyi borzalmasan gyönyörű képet

2016.10.10. 09:56

Programkereső

Menekültáradat, természeti katasztrófák és ember által okozott szörnyűségek – ezek a képek alkotják a kiállítás magját, de gyönyörű természetfotókat és egy különleges sziget mindennapjait is láthatjuk.

Mind ismerjük a szilveszter fele megsokszorozódó visszatekintő-etűdöket: gyors bakugrásokkal foglalják össze, mi történt az elmúlt évben, olyan történeteket és felelevenítve, amiket már régen elfelejtettünk. Az Ez történt- sorozatok leggyakrabban igyekszenek a felemelő pillanatokat, vidám történéseket összegyűjteni; az év vége felé egyébként is inkább csak a szépre próbálunk emlékezni.

       

A World Press Photo kiállítása nem ilyen - a képek többsége húsbavágóan őszinte, cseppet sem megalkuvó, és nem is olyan kegyes, mint az emlékeink: kíméletlenül tárja elénk, mi történt a múlt évben. Lehet, hogy már elfelejtettük a környezeti katasztrófát, ami a világ másik végén történt, ezért fél percnyire, vagy másfél bekezdésnyire férkőzött csak be az életünkbe.

Lehet, hogy nem jutnak eszünkbe nap mint nap a legkeményebb diktatúrában élők, a bánya mélyén szenvedők, vagy a háború elől menekülők - most viszont kénytelenek vagyunk szembesülni velük.

A leghangsúlyosabb motívum idén nem meglepő módon a menekültválság. Korunk egyik legégetőbb kérdését a kiállítás számtalan szemszögből megvizsgálja. Vannak képek, amelyek gondolkodásra késztetnek, vannak, amelyek csak elborzasztanak, és legalább ennyire hátborzongató, hogy vannak, amelyek a gyönyörű beállítás, a kompozíció miatt tartalmuktól függetlenül gyönyörködtetnek is bennünket.

Magnus Wennman sorozata azokat a gyerekeket hozza közelebb, akik akár a Keletiben is eltölthettek néhány hetet. A képeken aluljárókban, erdőkben alszanak - már amennyire tudnak -, mert sokan még mindig a háború és robbanások okozta traumától szenvednek. Ha ágyhoz, rendes fekhelyhez jutottak, akkor is látszik, valami nem stimmel, nem találták még meg a helyüket, idegenül fészkelődnek még ilyen körülmények között is.

        

A Hír kategória sorozat szekciójának győztese Sergey Ponomarev - menekültekről szóló képei bár ismerősek, az azokon ábrázolt problémákat azóta sem sikerült megemészteni és megoldani. A fő fotón a menekültekkel zsúfolt hajó mintha Medúza tutajává változott volna. A kiállítás egyik legismertebb alkotása Matic Zorman fotója: egy menekült kisgyerek közelije, aki rácsok mögött figyel. Arcát beborítja átlátszó esőkabátja; mintha bezárva fulladozna az őt körülvevő légkörtől.

Francesco Zizola képei a Korunk kérdései kategóriában második helyezést értek el - ő elsősorban nem az emberi oldalról közelítette meg a kérdés. 

Alkotásain a menekültek úgy érkeznek, akár egy hadsereg, hadihajóra emlékeztető, tömött bárkákban. A háborús fotókat idéző felvételek a népvándorlás keltette megoldatlan kérdésekre is igyekeznek felhívni a figyelmet.

Saamer Al-Doumy sorozata a szíriai légicsapás következményeiről szinte elviselhetetlenül borzalmas. Sebesült és halott gyerekek képei; valamennyiük testén vastag porréteg, amit csak vérfoltok és lefolyókönnycseppjeik útja színez. A képeket már a hírekben is gyakran láthattuk. Akkor csak szörnyülködhettünk, most viszont van lehetőség, hogy a sebesülések mellett a fotóalanyok szemébe is belenézzünk, ami talán még rémisztőbb.

A World Press Photo képei nem csak az elmúlt évről adnak illusztris képet, hanem rólunk is, és a világról, amelyben élünk. A kiállítás bizonyos szempontból minden évben hasonló: a természet kategória képek impozánsak és gyönyörűek (Idén az egyedi és a sorozat kategória is szinte hibátlan. Nem lehet eldönteni, melyik érdemelte volna meg jobban a díjat.) A sport kategória lélegzetelállító és dinamikus fotókból áll. Vannak cuki és hatásvadász képek is, de ezek mintha csak a többi kategória által elénk tárt szörnyűségeket lennének hivatottak feloldani.

        

Ezek a motívumok idén is jelen vannak - viszont mintha most a szokásosnál is sötétebb lenne a kiállítás hangvétele. Természeti katasztrófák és ember által okozott károk képei követik egymást, a szíriai események elevenednek meg, majd az ebből következő népvándorlásba nyerhetünk betekintést. Föld és ember konfliktusa hatja át a sorozatokat - mintha a bolygónk lassan kivetne bennünket magából.

Akadnak szép számmal olyan képek is, melyek nem csak a témával, hanem a fényképezés módjával is felkeltik figyelmünket.

Kazuma Obara például 1992-ben lejárt, Pripjat-ban talált szalagokra készített fotókat Marijáról, aki ott nőtt fel, a Csernobiltól nem messze fekvő városban. Az atomkatasztrófa következményei elmosódott, kísérteties képeken jelennek meg előttünk.

Daniel Benehurak az Antarktiszhoz tartozó György király-szigeten örökítette meg a mindennapi életet. A szigeten évtizedekig még szabadon kutathatnak a tudósok területi vita nélkül, de a presztízsharc máris elkezdődött a földdarabon. A Korunk kérdései kategóriába a szíriai helyzet mellett bekerült egy felvétel az amerikai rendőrök feketék elleni túlkapásairól, az egyedi kategória fődíját pedig Zhang Lei kísértetiesen gyönyörű fotója nyerte a szmoggal borított Kínáról.

A kiállítás a Néprajzi Múzeumban tekinthető meg. " Ebben az évben 128 ország 5775 fotográfusa 82951 képet adott be a versenyre. A sajtófotós szakma jeles képviselőből álló független zsűri 21 ország 42 fotográfusát díjazta nyolc kategóriában. A nyertes fotókból álló kiállítás 45 ország száz városába utazik el" - olvasható a múzeum honlapján.

      

A World Press Photo kísérőkiállítása a Reuters menekültekről szóló sorozata Emberár - A modern népvándorlás szemtanúi címmel. Itt láthatóak Balogh László és Szabó Bernadett képei is - ők azok a magyar fotósok, akik a Pulitzer-díj száz éves történetében első magyar fotósként megkapták az elismerést.