Gellért, Mercédesz

Csőrike és a "muszájok" nélküli világ

Graffitik Geszti szemével

2016.10.24. 10:56

Programkereső

Város és public art viszonyáról, Banksy-ről és a művészet-reklám ellentmondásról is beszélgettünk Geszti Péterrel, miközben a Színes Város Fesztivál alatt készült falfestményeket vettük górcső alá.

A víz-témájú képeket könnyű volt azonosítani, az Olimpiát, mint tematikát viszont már nehezebben találtuk meg a festményeken. Pedig ezekben a témákban alkottak az egy hónapos rendezvény művészei - 14-en voltak, összesen pedig 11 projekt készült el Budapest-szerte, 1800 négyzetméternyi falfelületet 2500 liter festékkel bevonva.

Mindig érdekes kérdés, hogyan csapódnak le a képek a körülöttük élőkben a városlakókban - hiszen lényegében nekik készültek. Két éve a járókelőket kérdeztük meg, és elég vegyes reakciókat kaptunk az akkori festményekre. Közben ugyanebben az évben egy publicista azért húzta fel magát a projekt alkotásain, mert azok műemléki védettségű területen, történelmi épületeken tűntek fel, szerinte ad-hoc módon.

"Egy építész alapvetően egy épület homlokzati részét szánja a lakosságnak, nem a tűzfalat - az  csak azért van, hogy valami mellé épülhessen. Aztán ez sokszor nem valósul meg, és amikor nem tudnak mit kezdeni a telekkel, akkor például parkolósítják. De az így szabadon maradt falfelületek remek lehetőséget kínálnak a művészeknek. Már csak azért is, mert magukban baromi rondák" - szögezi le Geszti Péter. Azt is elmondja, hogy szereti a graffiti-falfestő műfajt, amiben a Színes Város Fesztivál képei készültek, de van egy alapszabálya, ami ezekre a művekre ugyanúgy érvényes, mint az életre: amíg valakinek a szabadsága nem sérti más szabadságát, addig minden rendben van. "Azt szoktuk mondani Dés László barátommal, hogy vannak tehetséges művészek minden műfajban, de viszonylag kevésnek van jó ízlése. És ezeknek a falfestéseknek az esetében különösen nehéz dolog, hogy egy ízlés, ami szerint készültek a képek, mi szerint számítanak jónak és mi szerint nem" - teszi hozzá.

Az elkészült falfestményeket végignézve abban mindenesetre megegyezünk, hogy a mi ízlésünkbe ezek nemcsak hogy beleférnek, de örülünk is a hasonló próbálkozásoknak. "Ha városlakóként erre sétálok, ez biztos feldobja a kedvemet" - mondja el Geszti FatHeat és Ciripp alkotásáról, ami az Arany János utca és a Sas utca sarkán nézhető meg. Ez volt az idei Fesztivál első átadott tűzfala, amire különleges, kifejezetten a felületre készült fényfestés is készült a Kutatók Éjszakáján. "Tulajdonképpen egy álmot ábrázol, és külön tetszik, hogy egy ugyanolyan építészeti struktúrát rakott fel a művész, mint ami körülötte van. Remekül keresztezi a szürrealista-avantgárd vonalat a Csőrikés-Tom&Jerrys világgal, nagyon funny" - fejt ki véleményét Geszti a képről. "Nekem nagyon bejön. De, ha arra sétálnánk a kislányommal és megkérdezné, mi ez, neki is azt tudnám mondani hogy ez nem csak klassz, de művészet is. És biztos vagyok benne, hogy neki is nagyon tetszene." És nem is lenne ezzel egyedül - ez a falfestmény nyerte meg idén a közönségszavazást is.

A spanyol Spok és a francia Korse Posszeidón című képe a Nagydiófa utcában található. "Ez azért kemény, öregem..." - ez Geszti első reakcója a kép láttán. De aztán bővebben is kifejti, miközben a festményen látható ábrákat és figurákat próbáljuk megfejteni.

Egy ilyen képre nem lehet nem felnézni - itt a kérdés az, hogy az alkotóra felnézünk-e?

Bár minden jelentéstartalmat nem bogoztunk ki, azért utóbbi feltevésre is igenlő választ kell adjunk. "A tenger istene egy rohadt nagy szívószállal, a tengerből kifaragott, jégtáblákká alakított installációval az orra előtt, amiben a jégkrémek ugyanúgy megjelennek, mint a kihalt ősállatok... szerintem menő! Ennek a festménynek az asszociációs mezeje a lényeg, hogy be tudunk-e férkőzni abba a térbe, ahol az alkotók mozogtak. Ha nem, az sem baj - nagyon szórakoztató, ahogy ötvözi a kommerszet a mitológiai elemekkel. Egy óriási, nagyon szürreális, pofás falvédő, ami egy reklámos-rajzfilmes világot tükröz."

A festményt nézve arról kezdünk el beszélgetni, muszáj-e egy ilyen, minden értelemben a széles közönségnek készült képnek megfejthetőnek lennie, vagy egyáltalán ábrázolnia valamit.

"A művészetben nincs muszáj, az pont a muszájok nélküli világ dimenziója.

Nekem Picasso meghatározása tetszik a legjobban, hogy vannak emberek, akik képesek a Napot sárga folttá alakítani, és vannak, akik képesek egy sárga foltot Nappá alakítani. Minden olyan utcai művészetnek, ami elgondolkodtató, ami szórakoztató, ami akár egy jó túra a szemnek, annak szerintem van helye. Főleg, hogy a város annyi elhasznált, elcsoffadt felületet rak az ember orra elé" - teszi hozzá.

A lengyel Sepe és Chazme alkotópáros munkájában nem nehéz felfedezni a vizes tematikát - de a festmény Gesztiben mást is felidéz. "Egy csomó filmes emlék ugrik be a kép láttán, és fura módon Dalí is, a folyékony órákkal meg a tengerbe vesző időkkel. A festménynek van egy érdekes alaphelyzete, hogy alulról mutat valamit, amit egyébként felülről szoktál látni. És miután járókelőként is alulról nézel fel erre a képre, olyan mintha egy tengeralatti dimenzióban sétálnál. De rengeteg fantasy-emlék is beugrik róla - nem beszélve a Széchenyiben üldögélő idős bácsikról, akik hozzátartoznak a városi imázsfilmekhez. Mert ugye Budapest, fürdőváros."


Ez kép nyerte el idén a szakmai zsűri díját. Azt fejtegetjük, hogy talán azért, mert jól ábrázolja a képzelet világát, amiből nem szeretnénk kinőni. "Kétféle ember létezik egy mondás szerint, az egyik hisz a csodákban, a másik egyáltalán nem. Szerintem olyan embernek jó lenni, aki hisz bennük. Mert aki nem tud hinni, az mindig cinikus és pragmatikus ember marad, akinek rendszerint igaza van, de ettől nem lesz boldog.

És a boldogság nem más ugyan, mint illúziók sorozata, de legalább elviselhetőbbé teszi az életet."

Pusztai Balázs Földön, vízen, levegőben című hídpillér-festéseivel kapcsolatban arról kezdünk el beszélgetni, mennyire számít a környezet, ahova a falfestések kerülnek. "Bizonyos esetekben a kontextus biztos ad egy plusz jelentéstartalmat a képnek. Ez a kép például jól játszik a léptékekkel, a pillérekre rajzolt két hatalmas kéz olyan, mintha a Teremtő lenyúlt volna hozzánk. De a város közepén megjelenő tengerfenék is több mint érdekes" - fejtegeti Geszti, megjegyezve: olyan képek is vannak, amik szinte bárhol megélnek. Abban egyezünk meg, hogy az első festmény, FatHeat és Ciripp műve is ilyen.

Bakos Zsuzsi festményeinek világába mindketten hamar beleszeretünk. "Benedek Elek 77 magyar népmese néven belépett egy budapesti romkocsmába és ledöntött magában pár shot-ot" - Geszti fantáziáját is elindította az I love BP című festés. "Tetszik, hogy van humora és tetszik a figurálissága is". Hasonlóan vélekedik Bakos Zsuzsi másik képéről is. "Tipikus urban cukiság. Olyan, mint két Barbapapa. És mellette rengeteg olyan dolog van, hogy ha akarod, megfejted, ha nem, akkor pedig egyszerűen élvezed, a gyerekeddel együtt. A kozmikusság és a víz úgy találkoznak, mint Buda és Pest, a csillagképek meg mintha metrójáratok lennének" - mondja el Geszti, akiből a reklámszakember is előtör a képek láttán. "Bármelyik dizájnbutikban el tudom képzelni, akár egy pólóra rányomva is!"

Nem is jár messze az igazságtól, idén ugyanis a Színes Város kísérleti projektként együtt működik a DRK márkával, így lehet, hogy nemsokára nem csak a falakon találkozhatunk az ábrákkal. "Egy városban ahol jól szabályozottan és tudatosan, a graffiti kultúra résztvevőit bevonva létezik egy település, az remek imidzs. Azt üzeni, hogy itt egy élhető élet van, ahol az emberek szabadon kifejezhetik magukat. Ha vannak cégek, akik ebbe beszállnak, és úgy támogatják a dolgot hogy közben önmagukat is tematizálják, az abszolút belefér" - fejti ki Geszti a véleményét.

Ez a sokszor politizálásig menő véleményalkotás nem áll messze az utcai művészettől - mi is hamar eljutunk a műfaj talán legismertebb alakjáig, Banksy-ig. "Egy világnézet van benne, ami nemcsak peace-párti, de politikus és egyben poétikus is, úgy, hogy közben végig közérthető marad. A graffitit egy message-rendszernek használja, a társadalmi visszásságokat a tüntetések helyszínén, az utcán valósítja meg. Ezzel maga is egy vizuális tüntetővé válik, ráadásul dekoratív módon. Persze ma már Banksy 'highly appreciated', szóval bekerült a felső kategóriás képzőművészetbe és a kiállítótermekbe is, de ettől függetlenül, vagy épp ezzel együtt ez a banksység az egyik legérdekesebb modern művészeti projekt maradt". Az Exit through the giftshop című, Oscarra is jelölt Banksy-film rengeteget mond el a témáról.

Luke Embden idén három művével is részt vett a fesztiválon - pop-art stílusú festményeinek kockáit sokáig silabizáljuk. "Nagyon jól játszik a tipókkal, és jól is mutatnak a festmények a BAH-csomópontnál" - állapítja meg Geszti. "Igaz, kicsit nagyobb feladatot adnak a szememnek, mint amennyi időm lenne, ha az utcán sétálva meglátnám ezeket. De kétség kívül szórakoztató!"

Borbás Márton képét több szempontból is érdekesnek találja. "Olyan, mintha Miró fölkúszott volna a falra. Nekem ez kifejezetten tetszik!" - jelenti ki. "Részben mert nem annyira konkrét... részben pedig mert az organikusságában van valami ami felidézi a vizet és a Dunát. Nem csak szórakoztató, de elgondolkodtató is. Olyan mintha egy Dunaszaurusz lenne, amiből mindenféle asszonyok nőttek volna ki. Az egyik pedig mintha makkot dobálna"

Ráadásul a Rákóczi híd budai hídfőjénél áll a falfestés, azon a pilléren, aminek másik oldalán hagyományos, utcai graffiti is áll. Geszti szerint a két stílus jól megfér egymás mellett, de persze vannak alapvető különbségek. "A sima graffiti rendszerint megmarad a graffitizők szubkultúrájának. Sokszor amikor ránézek egy igazi graffitis cuccra, nem is tudom elolvasni, mi van rajta, illetve a kódjait sem értem. Ahhoz ismerni kell azt a nyelvet.Egy ilyen típusú falfestésen pedig, mint ez, sokkal tágabb értelmű művészeti nyelv tud kibontakozni. Ami talán több embernek mond valamit, jobban kommunikál egy szélesebb közönséggel.

Ezeket a képeket egy szabadtéri tárlatként tudom értelmezni, ami nagyon klassz.

A public art egyébként is arról szól, hogy a városlakók úgy vegyék birtokba a környezetüket, hogy az egy kicsit róluk is szóljon. Ezekkel a festményekkel nemcsak esztétikusabb lesz a környezet,  de újszerű, érdekes gondolatokat is felvetnek."