Jenő

Mi marad egy válás után? - fotókiállítás

2016.10.24. 16:24 Módosítva: 2016-10-24 16:24:47

Programkereső

Tintakék képek, melyekről hiányzik az ember – vagy a másik ember. Máté Gábor, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiai tanszékének vezetője előző sorozata, a Philémón álma – az örök házasság eszménye után, annak mintegy folytatása, reprízeként legutóbbi munkájában a válás kérdését járta körül.

A képek mögött valós történetek állnak. A fotós tíz embert keresett meg a saját ismerősi közül, akiket érintett a kérdés. „Sokat gondolkodtam azon, hogy ismeretlenekkel készítsem el a sorozatot, de az idegenekkel az ember nem tud olyan közel kerülni, hogy a bizalmukba férkőzzön. Így jobb megoldás volt a barátokkal, közeli ismerősökkel”– indokolja választását Máté Gábor. „Olyan embereket és környezetüket fényképeztem, akik elváltak vagy éppen válnak. Az én koromban és baráti körömben már nem nehéz ilyet találni.”

„Az eredeti elképzelés az volt, hogy mindkét embert, a volt férjet és a volt feleséget is fényképeznem, de hamar kiderült, hogy ez nem működik.

Már az első emberek jelezték, hogy nem akarnak egy kiadványban vagy kiállítótérben lenni a volt párjukkal” - meséli a fotós. „Ez alól két pár volt kivétel, őket nem is választottuk el. Illetve egy esetben amikor a férjet fotóztam, akkor ő kifejezetten kérte, hogy a feleségét is keressem meg, akitől évekkel korábban elvált. Ez a képek melletti szövegből is kiderül.”

A fotókhoz tartozó idézeteket Máté Gábor az adott képen szereplőkkel felvett interjúiból emelte ki, illetve maguk a szereplők írták.

A fotográfus a beszélgetések során két kérdést tett fel: miért váltak el, és mi változott meg válás után, mi lett jobb vagy rosszabb.

A Válás képein is, akárcsak a korábbi fotósorozatán, a vibrálóan mélykék árnyalat uralkodik, de ennek a tárlatnak a képei sötétebb tónust kaptak. Meglepő módon ettől nem hidegnek, hanem inkább sűrűnek tetszik a közeg. Mintha a váláshoz kapcsolódó dokumentumok hivatalossága, a tinta az élet minden apró részletére ráfolyna.

A kékséget az avittos sárga – rengeteg apró tárgy, amely csak a gazdájuk szemében értékes – és a növények zöldje finomítja. A felvételekről süt a hiány: néha az emberek teljes hiánya, máskor pedig csak a másik emberé. A képek kékje összehangolt, de nem egyforma: ahogyan minden kapcsolat története különbözik, úgy a képek árnyalata is eltér.

„A kék egyszerre hordozza a drámaiságot, meseszerűséget, álmodozást és a súlyos valóságot” - magyarázza a fotós.

Arra azonban, hogy a szín angolul kettős értelemmel bír, a kék mellett a szomorúságot is jelenti, nem gondolt. „A válás önmagában nem csak szomorú dolog, van akinek megkönnyebbülés. Egyetlen szóval nem leírható.”

Pontosan megtervezett a fotók viszonya a kiállítóterem falán is, ahogy azt Kincses Károly kurátor megjegyezte: „Kiraktuk egymás mellé a felvételeket, és megnéztük, hogy az egyik fényképen az a színtónus hogyan jön össze az 50 cm-rel arrébb lévő, következő kép kékjével azért, hogy ne legyen disszonáns. Vagy az ing sárgája pontosan olyan színűre legyen szűrve, mint a neoncsövön lévő oroszlán.

Azt gondolom, hogy ha ebben a világban ma valaki 4×5 inches fényképezőgéppel, színes negatívra fényképez, az vagy őrült, vagy Máté Gábor.”

Nem kell segítség

A kiállításhoz kapcsolódva színházi társasjátékot és kifejezetten a párkapcsolat fejlesztését célozó pszichodráma csoportot is tartottak. Máté Gábor szerint ez utóbbira meglepően kevesen jelentkeztek. „Úgy látszik, hogy nem szívesen vesznek igénybe az emberek Magyarországon külső segítséget, hogy fejlesszék, javítsák kapcsolatukat.”

A tárlat november 7-ig látható a Robert Capa Központ emeleti kiállítótermében