Jusztina

Igazi holttestek voltak a Medúza tutaja modelljei

2016.10.27. 09:16

Programkereső

Hullaházakból és elmegyógyintézetekből kölcsönzött holttesteket Théodore Géricault, hogy megfesthesse élete főművét, a Medúza tutaját. A tetemeket modellként használta a festő - írta meg a hiperallergic.com.

Théodore Géricault 18 hónapig dolgozott festményén, mely egy 1816-os tragédiát örökített meg; egy tutaj hajótörést szenvedett, az áldozatok majdnem két hétig hánykolódtak a tengeren. Az áldozatok száma 10 és 150 között volt. Géricault a szenvedő testeket és a tetemeket valósághűen akarta ábrázolni, ezért a környékbeli kórházakból végtagokat, testrészeket kölcsönzött, hogy a műtermében vázlatokat készítsen róluk.

Géricault jó kapcsolatokat ápolt a kórházakkal és hullaházakkal, hogy tanulmányozhassa, mi történik az emberi testtel közvetlenül a halál előtt és után. Ám ez akkoriban nem volt szokatlan; a 19. században a párizsi hullaházak a turisták kedvelt célpontjai voltak.

Rupert Christiansen 2002-ben megjelent könyvében ( The Victorian Visitors: Culture Shock in Nineteenth-Century Britain) leírja, hogy Géricault miként kölcsönzött egy fejet egy elmegyógyintézetből, hogy aztán műterme tetején tartsa két hétig, és lerajzolja a fejen végbemenő változást.

A kritikusok és a közönség valószínűleg elborzadt, amikor az 1819-es Szalonon először bemutatták a festményt. Valaki például olyan kritikával illette, hogy az csak „egy halom hulla”. Talán még ő sem tudott róla, mennyire beletrafált a dologba. Míg mások az emberi test részletgazdag ábrázolását dicsérték. Gustave Planche 1851-es kritikájában a festmény előterében található figuráról áradozott ezekkel a szavakkal; „csodálatos és ijesztő pontossággal megfestett holttest”.

A Medúza tutaja a párizsi Louvre-ben van kiállítva; a monumentális festmény egy egész falat elfoglal, és a szokatlan kompozíció és részletgazdagság még most is elkápráztatja a látogatót. Amiről többnyire nem tesznek említést a leírások, az az, hogy Géricault megtartotta magának a festményeit. Anatómiai tanulmányait 1824-es halála után saját műtermében találták meg. A műveket a műteremmel együtt áruba bocsátották, amelyek mégis megmaradtak, különböző múzeumokhoz kerültek. Valószínűleg a múzeumi boltokban mégsem sűrűn találkozunk szembe a művész festményeit ábrázoló képeslapokkal, bögrékkel és pólókkal. Talán nem véletlenül.