Cecília

Óvodából a Louvre-ba

2016.10.30. 10:27

Programkereső

Tavaly nyáron Barabás Lujza nevével volt tele a sajtó. Az akkor hétéves kislány három képét is kiállították a párizsi Louvre-ban, de szerepelt már a Merry ARTmas Vienna 2014! című nemzetközi tárlaton is: egyedüli magyarként, sőt egyedüli gyerekként. November 11-én a Kaszásdűlői Kulturális Központban Színes világ címmel nyílik kiállítás Lujzi munkáiból. A közelgő esemény kapcsán beszélgettünk az ifjú művésszel és szüleivel, Ősz Hajnallal és Barabás Bélával a tehetségről, a sikerről és hétköznapi dologról.

Lujzi az interjúra egy kis labdaszerű játékkal érkezett, amiről kiderült, hogy egy Pokémon. Bár neki nincs telefonja, és a játékot sem próbálta még, nagyon vágyik rá, mert az osztályban majdnem mindenki Pokémon Gózik.

- Másodikba jársz, ugye? Most leszel nyolcéves?

Barabás Lujza: Igen, november 4-én születtem, és sárkány a jelképem Indiában. Van egy kutyám, Szotyi, egy törpe uszkár, nagyon szeretem.

- Szereted a sulit? Mesélte anyukád, hogy a Radnótiba jársz. Az nehéz iskola, nem?

BL: Nem nehéz. Szeretem. Főleg az írást meg a matekot.

- Láttam a képeidet, nagyon szépen festesz. Van kedvenc színed?

BL: Nincs, mindet szeretem.

- Melyiket használod szívesebben a grafitceruzát vagy a festéket?

BL: Inkább a grafitot.

- Ismersz festőket, esetleg van kedvenc képed?

BL: Nem igazán. Van Goghról tudom, hogy levágta a fülét.

- A mesekönyveket szereted?

BL: Igen, a Csoda és Kósza (Czigány Zoltán könyvsorozata – a szerk.), azt a legjobban.

- Sok barátod van az iskolában?

BL: Igen, a Lídia, a Lili és a Jázmin, meg még sok mindenki más is.

- Fiúkkal is barátkozol?

BL: Igen, az Áronnal meg a Marcival.

- Rajzfilmeket, meséket is szoktál nézni?

BL: Igen, van egy kedvencem, de az nem mese. Filmet is lehet mondani?

- Persze.

BL: A Vissza a jövőbe, azt imádom.

- Te is ott voltál Párizsban azon a kiállításon, ahol a képeid szerepeltek?

BL: Igen, mindkettőn ott voltam, a párizsin meg a bécsin is.

- Melyik tetszett jobban?

BL: Párizs. Na, jó, most már nem annyira tetszik, mert ott féltem egy kicsit. Akkor volt a terrortámadás, meg kiöntött a Szajna. Lezárták a Louvre egy részét, a Mona Lisát sem tudtam megnézni.

- Milyen gyakran festesz?

BL: Amikor kedvem van, meg rajzórán. De nem az iskolában, ott nem kell rajzra járnom.

- A többiek tudják, hogy szépen festesz?

BL: Igen, mindenki tudja.

- Senki nem irigykedik? Nem szoktad azt érezni, hogy versengés van, ki a jobb?

BL: Van, aki irigy, de nem zavar.

- Otthon a szobádban, az asztalnál festesz?

BL: Nem! A földön, meg a nappaliban. (nevet)

- Van kedvenc tanárod?

BL: Gizi. A Gizi a rajztanárom volt. (Rákóczy Gizella, festőművész tavaly májusban halt meg – a szerk.)

- Mit tanultál tőle?

BL: A Spirált, amivel később kiállítottam. Letettünk egy nagyon nagy lapot az asztalra, és elkezdtem festeni.

A zsűri sem tudta, hogy gyerek

Lujzi hároméves kora óta fest és rajzol. A Magyar Tudomány Akadémia kutatója, Dr. Gyarmathy Éva támogatásával került a Tehetségműhely Közhasznú Alapítványhoz, ahol azóta, mint kiemelten tehetséges gyerek, komplex fejlesztésben vesz részt.

Ötévesen kapott először lehetőséget Bécsben egy nemzetközi kiállításon, hogy felnőtt festőművészek között, egyedüli gyerekként két művét kiállíthassa. Egy bécsi gyűjtő, az Őszi falevelek I. alkotását, – amely később Párizsban, a Louvre Múzeumban is kiállításra került, – megvásárolta volna, ám a szülők nem akartak megválni tőle.

Első művésztanára, Rákóczy Gizella festőiskolájában tanult festeni, amikor hatéves korában a párizsi Louvre Múzeum Art Salon-jában helyet kapott a Spirál című 1m x 1m-es pályaműve. Ismét egyedüli gyerekként kiállíthatott a Louvre Múzeumban ötszáz felnőtt festőművész között az ART SALON SHOPPING-on, amely a világ egyik legjelentősebb nemzetközi művészeti kiállítása és vására. A művek beválogatása után derült ki a zsűri számára, hogy az alkotó egy hatéves kislány.

- Nagyon kíváncsi lennék, hogy mi előzte meg, és milyen utat kellett bejárnotok ahhoz, hogy Lujzinak festményeit állítsák ki Bécsben és Párizsban?

Ősz Hajnal: A közvetlen környezetünk és mi is korán észrevettük, hogy Lujzinak az átlagostól eltér a kreativitása, szókincse. De „hivatalosan” először az óvodában jelezték, hogy érdemes odafigyelni rá: kiváló a kézügyessége, jól bánik a színekkel. Próbáltunk eljutni a legmegfelelőbb szakemberhez, és szerencsénk volt, mert Gyarmathy Évához kerültünk. Ő irányított minket tovább a Tehetségműhely Közhasznú Alapítványhoz, ahová azóta is jár Lujzi. Később találkoztunk az Ausztriában élő Adriana Daly Peterovával, aki azóta Lujzi kulturális menedzsere. Ő képviseli külföldön, delegálja a képeit, nagyobb művészeti vásárokon és kiállításokon versenyezteti azokat. Eddig csak felnőtt művészekkel foglalkozott, Lujzi az első gyerek a pártfogoltjai között.

- Adriana értékesíti is a képeket?

ŐH: Igen, és előfordult nem is olyan rég, hogy megvették Lujzi egyik képét. Egyébként azon a kiállításon csak az ő festménye kelt el.

- Lujzi mit szólt ehhez?

ŐH: Nem igazán fogja fel. Ez inkább a felnőtteknek fontos, nem neki.

- De azzal tisztában van, hogy valaki fizetett a festményéért?

ŐH: Őszintén szólva, nem is igazán akarjuk, hogy ezzel foglalkozzon. Azt tudja, hogy van egy bácsi, akinek nagyon tetszett a festménye.

Barabás Béla: Azt mondtuk neki, hogy a festményével boldoggá tett valakit.

- Nem volt nehéz megválni attól a képtől? A szülők még az óvodai rajzokat is gyűjtögetik.

BB: Dehogynem, az egyik legszebb festménye volt.

- A Tehetségműhely Közhasznú Alapítványhoz jár hetente Lujzi, és komplex fejlesztésben részesül. Vekerdy Tamásnál lehet arról gyakran olvasni, hogy egy gyereknek nem kell fejlesztés, csak a spontán játék. Milyen tapasztalataitok vannak a hazai tehetséggondozásról?

BB: Körülbelül négy éve jár Lujzi a Tehetségműhelybe. A kognitív funkciók fejlesztésétől kezdve a kreatív képzésen át, egészen a vizuális nevelésig mindenben részesül. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy reggeltől estig tanul a gyerek. Azt gondolom, hogy a tehetséggondozás, amit a Tehetségműhely is végez, azt jelenti, hogy valaki egy valamiben tehetséges, de nem csak és kizárólag azzal az egy iránnyal foglalkozik. Elismerik, hogy Lujzinak a finommotorikus mozgása, a kézügyessége kiemelkedő, de a másik oldalt is erősíteni szeretnék. Az a céljuk, hogy a jobb és a bal agyféltekét egyszerre használja. Minél jobban össze tudják kötni a két agyfélteke működését, annál komplexebb lesz a hozzáállása a gyereknek.

 A fejlesztést leginkább játékos formában oldják meg, a gyerekek gyakran észre sem veszik, hogy tanulnak.

Lujzi részt vett dráma órán is, amit nagyon szeretett. Egy egész mesevilágot varázsoltak köréjük, ők voltak a repülő szárnyasok. Ezután pedig nagyon szép képeket festett, mert élményszerűvé tették neki a tanulást.

- Neki a festés nem ütemezett feladat?

ŐH: Szombat délelőttönként jár szakkörre, ez egy háromórás foglalkozás, amit még Rákóczy Gizella indított el. Ezeken a délelőttökön vezetett és szabad alkotásra is kap lehetőséget. Otthon hasonló a helyzet. Egy kisgyerekről van szó, akit érdemes terelgetni, keretet adni neki, ha nem is erőteljes irányt.de a szabadságot is meghagyjuk neki. Az nem működne, hogy korlátok és irány nélkül alkosson, mert akkor nem fog fejlődni.

A helyes egyensúlyt próbáljuk megtalálni, amiben Lujzi is jól érzi magát.

- Amikor megtudtátok, hogy a Louvre-ban kiállítják a kislányotok képeit, gondolom, kisebb sokkot kaptatok?

ŐH: Igen, szó szerint. Én legalábbis fél évig nem tértem magamhoz.

- Lujzi mit érzékel ebből a sikerből?

BB: Élvezi még. Úgy tálaljuk neki, hogy ez egy nagy dolog. Élvezze, de ne feszélyezze! Ne feladatként, kötelezettségként élje meg a festést.

- Elég cserfes, vidám, életrevaló kislánynak tűnik, aki jól kommunikál. Ezek szerint ő a festést nem az érzelmei kifejezésére használja?

ŐH: Lujzi nagyon nyitott, és jó a társas érintkezésben, inkább a fantáziája jelenik meg a képeiben. Számomra kifejezetten fontos a nyitottsága, mert gyakran előfordul művész gyerekeknél, hogy zárkózottak, nehezen létesítenek társas kapcsolatokat, és az érzéseiket a műveiken keresztül fejezik ki. Nagyon sokat beszélgetünk vele, és gyakran hangsúlyozom, hogy van más gyerek is, aki szépen rajzol. Nem attól leszek a legjobb, hogy azt állítom magamról, hogy ezt csak én tudom, hanem ha elismerem, hogy a másik is jó, és örülök annak.

- Rákóczy Gizella halálát hogyan élte meg Lujzi?

BB: Eléggé megviselte. Gizinél nagyon sok jó kép született, hisz nagyon jó, termékeny közegbe került. Jó hatással volt Lujzira. Onnan látszott a hiánya, hogy nem igazán voltak munkái, nem festett. Gizi halála után nehéz volt új helyet találni, ahol megteremtődhet Lujzinak az alkotás iránti vágya. Úgy tűnik most sikerült, Kovács Lola személyében, akivel megtalálta a közös hangot. Amikor velünk van, akkor nem akar alkotni, apázni meg anyázni akar. Nyilván ez a normális.

- Szokták mondani, hogy egy tehetséges gyerek áldás és átok is egyszerre, hideget, meleget is kap a szülő. Ti mit gondoltok erről?

ŐH: Nekünk szerencsénk van, nem érzem a hátrányait a tehetségének. Nem nehezen kezelhető gyerek.Nem hisztis, nincs olyan a személyiségében, ami megnehezítené a vele való együttlétet. Sőt egy olyan tisztaságot, ártatlanságot érzek vele kapcsolatban, amit nehéz szavakba öntenem.

BB: Teljesen másképp is tud gondolkozni egy dologról. Ha felteszünk egy kérdést, úgy is tud válaszolni, ahogy azt egy átlagos iskolában elvárják, de van olyan aspektusa a válaszának, ami más mintából táplálkozik. Többféle értelmét is érti, használja szavaknak, sőt viccelődik is azokkal.

- Amiatt nem aggódtok, hogy túl korán „fedezték fel” Lujzi tehetségét?

BB: Addig kell élvezni ezt az állapotot, ameddig tart. Ha Lujzi úgy gondolná egy hónap múlva, hogy már nem érdekli a festés, akkor eleinte szerintem dolgoznánk rajta, hogy legyen kedve, de ha nagyon akaratosak lennénk, inkább elzárkózna. Ráerőltetni az akaratunkat alapvetően dacot szülne.

- A jövőjét illetően van elképzelésetek? Belefér az is, hogy a festészettől távol álló szakma vonzza be őt?

ŐH: Tanul gitározni. A mozgás és a zene is fontos része az életének, de nem olyan hangsúllyal, mint a festés.

BB: Én azt szeretném, ha menne tovább ezen az úton.

- És ha állatorvos szeretne lenni?

BB: Akkor állatorvos lesz.

ŐH: Amellett is lehet festeni, nem kötelező festőművésznek lenni.

BB: Legyen mindig lehetősége arra, hogy ki tudja fejezni magát.

ŐH: Fontos a művészet, a flow, de azt gondolom, hogy kell a talaj a lábunk alá, mert különben elszállunk. Az ő érdekében próbálom tudatosan erősíteni a reál tantárgyakat, például a matekot, hogy a művészet mellett legyen valami plusz is, valami más. Egyébként a Louvre mosdójában megbeszéltük, hogy kutató lesz és mellette festeni fog.

Kiállítások:

2014. 12.15. Merry ARTmas Vienna!, Bécs

2015. 01.12. Exhibition for talents, Budapest

2015. 04.17. Figuractiv/Secret Gallery, Budapest

2015. 06.12. Art Salon/Carrousel du Louvre, Párizs

2015. 06.26. Incognito/Secret Gallery, Budapest

2015. 11.06. First /Secret Gallery, Budapest

2015. 11.20. "A tribute to X.C", Houston, Texas, US

2015. 12.16. "Christmas Rouge", Bécs

2016. 02.20. "Women in the Arts 2016", Houston,Texas,US

2016. 05.19. 68. BÁV Aukció, Budapest

2016. 05.27. Art Salon/Carrousel du Louvre, Párizs

2016. 06.01. Barabás Villa – Budai Művészeti Iskola csoportos kiállítása, Budapest

2016. 07.20. Rákóczy Gizella emlékkiállítás - csoportos kiállítás, FUGA, Budapest