István, Vajk

Először építették fel a boszorkányos festőnő labirintusát

2016.12.20. 11:07

Programkereső

Téglafalak, rétegek, múmiák, egymásra halmozott sírkövek, ikonok és nyomtatott áramkörök. A 90 éve született Ország Lili munkáiból a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek kiállítást.

A több mint háromszáz műből álló Árny a kövön kiállítás végigköveti a művész életművét, stílusának és témáinak alakulását saját lelkének legmélyére tett utazás alatt. A tárlat nem csak azért tekinthető egyedülállónak és teljesnek, mert először építették fel a Labirintus-t Ország Lili elképzeléseivel megegyezően, hanem azért is, mert a kurátor a művész munkái mellé állította azok előképeit. A rá és munkáira hatást gyakorló képzőművészek, mint Bálint Endre, Vajda Lajos, Paul Delvaux, Giorgio de Chirico, Vieira da Silva, Toyen és Zoltan Kemeny mellett a más területen, de hasonló gondolatisággal alkotó Pilinszky János is megjelenik a kiállításon.

"Egy nagyszerű kurátor több évtizedes álma valósult meg, hiszen Kolozsváry Marianna édesapja, Kolozsváry Ernő Ország Lili egyik első és legnagyobb gyűjtője, mecénása volt.

"A kiállításon végigkövethető az út, ahogy Ország Lili a megsemmisítésre összegyűjtötteket körbezáró téglagyári falaktól a városfalakon át eljut a labirintus faláig" - mondta  Baán László, az MNG főigazgatója.

Az Ungváron született művészt 1944-ben családjával a helyi gettóba, a téglagyárba zárták, majd feltették az Auschwitz-ba tartó halálvonatra. Apjának azonban sikerült menlevelet szereznie, így Kassán leszállhattak a vonatról. Ország Lili művészetének visszatérő elemei a jelek, szimbólumok, elsősorban a falak, a téglák, melyek egész életében elkísérték a deportáláskor átéltek után. A szürrealizmus számára nem öncélú játék volt, hanem a megélt történelmi traumák tragikus kivetülése. 

A falak örökre belém kötöttek"- fogalmazott a művész. 

Kolozsváry Marianna kurátor elmondása szerint Ország Lili egész életében festőnek készült, annak ellenére, hogy a szülei tiltották. Gyerekkorában is a rajzolásban találta meg a békéjét, az 1944-ben átélt szorongás és félelem azonban örökre a lelkébe vésődtek. Ki kellett festenie magából vízióit, hogy szembe tudjon fordulni félelmeivel - hangsúlyozta. Hozzátette, Ország Lilit szinte az egyetlen magyarországi klasszikus szürrealista festőként tartják számon.

A festőnő saját bevallása szerint boszorkányos képességekkel rendelkezett. Nagybátyja kabbalisztikával foglalkozott, ezért is került a festőnő horoszkópja a bejárat mellé.

Boszorkányos képességeinek egyik példája az Akasztott nő vagy Rózsaszín ruha című kép, melyet 1956. október 23-án délelőtt festette.

 Aznap Tordon Ákos íróval találkozott, hogy megbeszéljék egy gyerekkönyvének az illusztrálását. Tordon azonban magába roskadva találta a festőt, aki csak azt motyogta vér, könnyek, halál, tankok, így hazakísérte a művészt, ezt követően készült a kép.

Szürrealista korszakának lezárultával, a szorongások képi újraélése helyett Ország Lili a transzcendenciában keresett feloldozást, és az ikonfestészet motívumaiból merített, később pedig a prágai temető sírkövei voltak nagy hatással a művészetére. Az 1970-es évek elején városalaprajzokat kezdett festeni, majd egyre inkább a falak felületére koncentrált, különböző írások jeleit elhelyezve képein. Festészetében mindig az idő távlatai érdekelték, az ősi falakba épülő nyomtatott áramkörök már jelzik a jövőt képein.

Földény F. László esszéíró szerint Ország Lili művészete nehezen építhető a magyar képzőművészeti hagyományba, "az övé az oppozíció festészete". Első korszakának főszereplői a falak - mutatott rá az író, hozzátéve: Ország Lili a falakkal súlyos terhet is rakott festészetére, a piktúrától elmozdult a pszichológiához tartozó területekre. Tehetsége azonban nem engedte, hogy leragadjon a szürrealizmusnál: falaiból városok lettek, majd a városok labirintussá alakultak - hangsúlyozta Földény F. László.

A tárlat szenzációja, hogy Ország Lili halála előtt festett, 48 festményből és 60 monotípiából álló Labirintus-sorozata több mint harminc év után most először látható ismét egyben.

 A tárlat zárásaként a látogatók eljutnak a sötét falakon világító Labiritus-képekig, amelyek egy stilizált útvesztőben kaptak helyet. Odabent Schubert G-dúr vonósnégyese szól, míg Pilinszky János Apokrif című verse Alföldi Róbert előadásában hallható. Az útvesztő legbelső pontján pedig egy falba vágott résen át láthatjuk, hogy folytatódik tovább a palota a falba vágott termekkel, az ott élő emberekkel, de  vannak bennünk olyan térrészek, gondolatok bennünk, ahova nem juthatunk be, melyeket csak egy résen át szemlélhetünk.

„Ez az én labirintusom, ezen végig kell mennem, s én úgy megyek rajta végig, hogy megfestem.

Borzalmas kín, de itt nem lehet megalkudni... ezt be kell járni” - mondta Ország Lili, aki haláláig festette a sorozatot, míg utolsó, fekete képével szinte rázárult a labirintus kapuja.

Nyitva

Az Árny a kövön kiállítás 2017. március 26-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galéria C épületében.