Gusztáv

Egy szakállas asszony a 17. századból

2017.01.02. 09:26

Programkereső

Egy szakállas nő tökéletes ellentétben áll mindazzal, amit a női szépségről gondolunk, és nem volt ez másképp a a 17. században sem. A nápolyi festő képén Magdalena Ventura alakja mégsem torz furcsaságként, hanem egyedülálló, őszinte modellként jelenik meg.

Napjainkban a gender sokat kutatott és igen gazdag téma és szemléletmód is. A szexuális forradalom és a közelmúlt genetikai, szexuálpszichológiai kutatásai rámutattak arra, hogy a férfi-női nemi kategóriák nem kizárólagosak, és csak a társadalom nagyobb részét fedik le. Ma már a tudomány különválasztja a biológiai és társadalmi nemet - a 17. században viszont, amikor Magdalena Ventura úgy döntött, modellként egy nápolyi festő vászna elé áll, még mindez sokkal egyszerűbben működött. A férfiak férfiak voltak, a nők pedig nők - vagy mégsem?

Jusepe de Ribera nápolyi festő 1631-es, A szakállas nő (La mujer barbuda) néven ismertté váló képéről, és annak alanyáról a Guardian közölt eszmefuttatást. Ebben a cikk szerzője a kép alkotóját és modelljét is a gender fluiditás hőseként említi, mivel a festmény képes volt túllépni az azóta is uralkodó leegyszerűsített férfi-női ábrázoláson. Vegyük szemügyre a 17. századi festmények emberfiguráit, akár Rembrandt vagy Caravaggio képein is. A művekről első pillantásra eldönthető, milyen nemű alakokat ábrázolnak: a férfiakról elsősorban arcszőrzetük, a nőkről pedig kerek idomaik árulkodnak.

jusepe-de-ribera-the-bearded-woman-breastfeeding-1358183295 b

És akkor most vessünk egy pillantást Ribera festményére. A kép központi alakjának hosszú, fekete szakálla miatt első blikkre azt gondolnánk, egy férfit ábrázol. Ahogy viszont alaposabban megnézzük a művet, feltűnik, hogy az alak éppen ölében tartva szoptatja csecsemőjét. Ha még tüzetesebben megvizsgáljuk az ábrázolt személyt, láthatjuk hogy a ruhája, az alakja, és természetesen a melle miatt egyértelműen nő az illető - csak férfias arca és szakálla miatt gondolhatnánk az ellenkezőjét.

A modell, Magdalena Ventura korának helyi híressége volt. Anatómiailag nő volt, maszkulin felépítése és szakálla miatt viszont könnyen hihették róla az ellenkezőjét. Ribera képén morózus arccal, mintegy bibliai prófétaként mered ránk a vászonról. A válla mögött álló férje a képen sokkal kevésbé tűnik férfinak: testtartása félénkebb, szakálla kisebb, felépítése nőiesebb. Szinte elhomályosítja őt felesége jelenléte, ami a valóságban is hasonlóképp lehetett. Ventura ellenszegülése a kor nőideáljának igazi hírességgé tette őt a 17. századi Olaszországban - egyfajta Conchita Wurstként hirdette másságát, hogy ő különbözik női kortársaitól.  Pedig az Abruzzi-ból származó Ventura élete első felében pontosan úgy élte életét, mint bármely más nő. Három gyereket szült, mielőtt 37 éves korában szakálla egyszer csak nőni kezdett. A képen 52 évesen, immár kifejlett arcszőrzettel látható.

A kép Nápolyban készült, ahol Jusepe de Ribera festőként dolgozott. A város spanyol uralom alatt állt, Ribera pedig maga is Spanyolországból, Valenciából származott. Képén az otthonról hozott festészeti jegyeket keverte Caravaggio bátor realizmusával. Az akkori nápolyi alkirályt lenyűgözte az Abruzziból származó szakállas nő személye és hírneve, ezért megbízást adott Riberának, hogy örökítse meg alakját - így született meg a kép.

A szakállas nőt cirkuszi mutatványba illően, "a természet csodájaként" hirdették a korban - ezt ma az elnyomó társadalmi normák kirekesztő hatásaként értelmezhetjük, a 17. században viszont egyszerűen az érdekesség és a szörnyűség keverékeként tekintettek Venturára. Gender elméletről, de még evolúcióról szóló gondolatok sem léteztek, egyedül az volt, amit Isten megteremtett. Ez pedig megváltoztathatatlan volt, mindegy hogy férfiről, nőről vagy állatokról volt szó. Persze akadtak szabályt erősítő kivételek, amiket elfajzottnak, sokszor  szörnyszülöttnek bélyegeztek: hibrid állatok, keresztezett növények, nem mindennapi szülések és szakállas nők.

Festményén Ribera mégsem ítélkezik, egyszerűen nyugodt, komor naturalizmussal és méltósággal ábrázolja Venturát. A szakállas nő egyedi alakként tűnik fel a képen, de egy pillanatig sem furcsaságként vagy szörnyűségként. A kép nemcsak modellje, de festője kivételességéről is árulkodik: Ribera együttérző, a valóság iránt érzékeny művészként jelenik meg előttünk. Képe a radikális realizmus egyik kivételes példája: az igazságot a szépség mindenféle konvenciói és elvárásai elé helyezi. A kor nőalakjai jobbára szentek, mártírok és meztelenek voltak a képeken. Ventura egyik sem: ő egy nő, egy férfi szakállával, amint épp gyermekét szoptatja. Ribera pedig a valóságnak ezt az egyediségét tudta kompromisszumok nélkül megjeleníteni.

A festmény a londoni Nemzeti Galéria Caravaggión túl című kiállításán tekinthető meg - 2017-ben várhatóan Dublinban és Edinburgh-ben is látható lesz.