Emma

Duray Tibor, a túlságosan is emberi művész

2017.01.27. 09:53

Programkereső

Mi visz rá egy festőt arra, hogy megbízás nélkül műtermében hosszú évekig egy olyan festményen dolgozzon, amit nem láthat teljes egészében, mert a kép jóval nagyobb, mint a rendelkezésére álló falfelület?

Duray Tibor életművét mutatja be a Szegeden nyíló kiállítás, ahol több évtized után ismét látható lesz a monumentális Aranykor című mű is. A tárlat kísérőprogramjaként, március 7-én különleges divatbemutatóra kerül sor olyan ruhákból, melyeket az alkotások inspirálták.

Duray Tibor 1913-ban született Budapesten. Már gyermekkorában sokat rajzolt, festett, azonban a család szűkös anyagi helyzete miatt a művészpálya nem jöhetett szóba. Előbb műbútorasztalos-tanoncnak állt, amit egy másfél hónapig tartó tífusz miatt otthagyni kényszerült. Ezután hét évig apja foglalkozását követve szabóként dolgozott. A későbbi években is gyakran kerültek nehéz anyagi helyzetbe. A háború után a család egyetlen megélhetési forrása a hajnali újságkihordás volt.

Tehetségére egy tanára figyelt fel, akinek a javaslatára 1935-ben beiratkozott a Marsovszky-féle szabadiskolába. Itt karolta fel Aba-Novák Vilmos.

 Duray Tibor ekkoriban nappal szabóinas volt, este a szabadiskolába járt, éjszaka pedig festett.

A következő év decemberétől öt hónapig segédkezett mesterének a párizsi világkiállításra festett,  Francia-magyar történelmi kapcsolatok  című pannón, mely végül elnyerte a világkiállítás nagydíját. 1937-ben kétéves római ösztöndíjat nyert. Az utazás nagy hatással volt egész művészi világára. Rómában ismerte meg későbbi feleségét és modelljét, Lévai Adrienne-t, akitől két kislánya született.

1968 és 1972 között készül el az Aranykor két vázlata. A majd 1982-ben befejezett, végleges alkotás a Mementóhoz hasonlóan összegző mű, amelyet szintén megbízás nélkül készít. A 2 x 10 méteres kép a Mementó ellentéte: itt a béke és a harmónia kifejezésére törekedett.

A szegedi Reök-palota körbejárható, első emeleti kiállítótermében tematikus csoportokba szedve láthatjuk Duray alkotásait. A monumentális méretű, több évtizednyi műteremi szunnyadás után előkerült és restaurált Aranykort, a korai art decós képeket, a Derkovits hatás mutató, megkapó enteriőröket, zsánerképeket és portrékat, a háborús és 1956-os élmények szuggesztív műveit, a spontán manuális készségről tanúskodó tusrajzokat, a késői apró tájképeket és a hatalmas üvegablak-terveket, a talányos színpadképeket.

Már az előző felsorolásból is kitűnik, milyen sokrétű művész volt a pályáját Aba-Novák Vilmos festőiskolájában kezdő, majd római ösztöndíjas, a világháború utáni művészeti életben aktív szerepet vállaló, az ötvenes években visszavonuló, ám eszményeihez és a figuralitáshoz mindvégig ragaszkodó Duray. Nagy tehetségű festő, finomkezű rajzoló, szenvedélyes szobrász, sikeres éremművész. Azonban a - talán kényszer is szülte -

sokoldalúság mögött egy melankolikus, önmagára tekintő személyiség lapul,

 aki idős korára is - minden kísérlete ellenére - rabja a Kádár-rendszer művészetfelfogásának és esztétikai elveinek. Magát a műterme magányában jól érző, munkamániás alkotó, aki sosem adja fel a monumentalitás és a szerencsés esetben ezzel járó nagy megbízatások iránti vágyát.

Művészetének ellentmondásossága abban is megnyilvánul, hogy Duray Tibor sajátosan egyéni hangú művei nem rejtik el a mestereinek, példaképeinek (Aba-Novák Vilmos mellett Derkovits Gyula, Bernáth Aurél vagy Pablo Picasso) hatását.

Picasso maga a “képzőművészet száz legjobb grafikája” közé sorolja egyik levelében Duray Szenvedő című rajzát. 

1982-ben nagy gyűjteményes kiállítása nyílt a Műcsarnokban, melybe azonban félve fogott: “Most még életünkben együtt látni a ki nem állított nagy képeket a többiekkel - írta a tárlat kapcsán.

Most még én határozhatom meg, mit tartok lényegesnek munkásságomban. Félek magamat kiszolgáltatni, hogy bárki belém köthessen.

"Féltem a mostani viszonylag nyugodt munkamenetemet: hogy mindent elrendezzek magam körül. Könnyen megzavarhat a kedvezőtlen fogadtatás”. Az idős művész aggodalma nem volt alaptalan. A kedvezőtlen kritikák pedig tovább rontottak az amúgy is depresszióra hajlamos alkotó állapotán. Halálát autóbaleset okozta: 1988. február 15-én lakásuk közelében halálra gázolta egy kocsi.

Emberi, túlságosan is emberi. Duray Tibor művei.

REÖK, Szeged, 2017. 01.28 – 2017. 03.19.

A száznál több művet felsorakoztató kiállítás gerincét a hagyaték tetemes részét is gondozó BDO-gyűjtemény teszi ki, emellett az MNG-ben található és neves magánygyűjteményekben fellelhető alkotások szerepelnek még a tárlaton. A képeken túl a hátramaradt dokumentációs anyagból - kritikák, levelek, sőt vendégkönyv-bejegyzések - is válogató kiállítás szokásos kísérőprogramjai (tárlatvezetések) egy igencsak rendhagyó projekttel, a Duray üvegablakok által inspirált friss ruhakollekció (MyDuray) a tárlatra időzített bemutatójával (március 7.) egészülnek ki.

kurátor: Kukla Krisztián

A cikkben szereplő életrajzi adatok forrása a duraytibor.hu honlap.