Gedeon, Johanna

Amikor Renoir szabadságra ment az impresszionizmusból

2017.03.18. 09:58

Programkereső

Az Uránia Exhibition on Screen-sorozatában Renoir művészi kilengésének eredményét járják körül szombaton este. Ehhez öt érdekességgel járulunk hozzá.

 Pierre-Auguste Renoir „szórakozásból festett”. Mesterének, aki ezt a szemére vetette, azt válaszolta: ha nem szórakoztatná, sohasem kezdett volna el festeni.

A limoges-i munkáscsaládba született Pierre-Auguste Renoir rajztehetsége a helyi porcelángyár termékeinek dekorálásában mutatkozott meg. A művészi képzés hiányát gyakori múzeumlátogatásokkal igyekezett pótolni. Rendszeresen tanulmányozta a Louvre-ban a rokokó és romantika mestereit. 1862-ben kezdte meg rendes tanulmányait Charles Gleyre, akadémikus festő irányításával.

Itt ismerkedett meg és kötött szoros barátságot Claude Monet-val, Alfred Sisley-vel, és Frédéric Bazille-lal,

a későbbi impresszionistákkal. Munkáikat a Párizsi Szalon azonban alig fogadta be, enélkül pedig nem tudtak megélni művészetükből.

Pierre-Auguste Renoir
Pierre-Auguste Renoir
Fotó: Tim Nighswander

A megoldást végül egy önálló kiállításban találták meg. Az 1874. áprilisában nyitó tárlatra Renoir főleg portrékat vitt annak reményében, hogy  a sikerül megrendeléseket szereznie. A kérdés égető volt, az anyagi bizonytalanságban élő festőnek gyakran aközött kellett választani, hogy festéket vásárol, vagy a modellt fizeti ki. Bejött a számítása: azt ezt követő években folyamatosan érkeztek a felkérések az arcképek festésére. 

Az 1880-as évekre azonban Renoir megcsömörlött az impresszionizmustól.

Úgy érezte nem tud újat alkotni ebben a modorban, és  elfelejtette, hogyan kell rendesen festeni. Utazgatni kezdett,  járt Algériában és Olaszországban, Eugène Delacroix, Raffaelló és Diego Velázquez művészetét tanulmányozta, illetve a reneszánsz mestereihez fordult.  Festésmódjában, mind témaválasztásában klasszicizálóbb irányba mozdult. 

Egyesek értetlenül szemlélik Renoir művészetének ezt a "száraz"-nak nevezett időszakát, másokat annál inkább magával ragad. Az Uránia filmszínházban vetített Exhibition on Screen alkotói megvizsgálják, miért vált ki olyan szélsőséges reakciókat Renoir stílusváltása mind a mai napig. Aprólékos munkájuk új összefüggésekbe helyezi a mester pályafutását, és arra is rámutat, milyen jelentős hatást gyakorolt festészetének késői korszaka Matisse és Picasso művészetére.

1990-ben feleségül vette Aline Charigot-t, akivel három fiuk született: Pierre (sikeres színész), Jean (a híres filmrendező) és Claude Renoir (keramikus). 1892-től reumás ízületi gyulladásban szenvedett, ami 1910-re tolószékbe kényszerítette. Festeni is egyre nehezebben tudott, egyes beszámolók szerint a kezéhez kötöztette az ecsetet, mások szerint csak akkor tudott dolgozni, ha azt az ujjai közé helyezték. A földközi-tengeri klíma segített az állapotán, így élete utolsó éveit családjával Nizza mellett töltötte. 1919-ben még megtekinthette saját műveit példaképei mellett a Louvre-ben, majd ugyanebben az évben, 78 éves korában meghalt.

Öt dolog, amit nem tudott Renoir-ról:

  1. 35 perc alatt festette meg Wagner portréját, aki így is sokallta a modellkedést és a képet sem találta hízelgőnek. Renoir 1882-ben látogatta meg Palermóban a zeneszerzőt, aki épp akkor fejezte be a Parsifalt. A két művész iszogatott egy ideig, majd Renoir előállt a kérésével, hogy másnap megfesthesse a portrét. Az esetről pedig egy barátjának levélben számolt be: "Nagyon örült nekem, de nagyon ideges volt. (...) Röviden, azt hiszem, jól kihasználtam az időt. 35 perc nem hosszú idő, de azt hiszem, jobb lett volna hamarabb végezni, mert az ülés végére a modellem elvesztette a kedélyességét és merev lett. Ezt a változást túlságosan is híven követtem. (...). A végén Wagner kérte, hogy megnézhesse. "Ah! Ah! Tehát valóban úgy nézek ki, mint egy protestáns lelkész". De én nagyon boldog voltam, hogy nem hibáztam el nagyon: sikerült valamit megragadnom abból a tiszteletreméltó arcból."
  2. Gyakran használta modellnek művész barátait, például  Az evezősök reggelijéhez. (Melynek eredeti címében ebéd szerepel.) A kép hátterében, cilinderben ül Charles Ephrussi történész és műgyűjtő, Jules Laforgue költővel beszélgetésbe merülve. Jobbra pedig Eugène Pierre Lestringuez and Paul Lhote a kor ismert színésznőjével, Jeanne Samary-val évődnek. Renoir befolyásos patrónusa, Gustave Caillebotte, aki maga is festett, a jobb alsó sarokban ül és  Angèle Legault színésznővel, valamint Adrien Maggiolo olasz újságíróval cseveg. Balra Aline Charigot, Renoir felesége játszik egy kutyával. Ellen Andrée színésznő, a lány a pohárral, akinek érzéseit az Amelie című filmben találgatják.
  3. A legnagyobb Renoir-gyűjtemény nem Franciaországban, hanem az Egyesült Államokban található. A philadelphiai Barnes-kollekció 181 alkotást számlál. 
  4. Létezik a Renoir Sucks in painting - csoport, akik utálják a mester műveit. Tevékenységük abból áll, hogy Instagram csoportukba múzeumokban készített fotókat töltenek fel, ahol egy Renoir-festmény előtt indulatosan gesztikulálnak, illetve kisebb tüntetéseket tartanak. Vezetőjük Max Gellert az után indította a csoportot, hogy meglátogatta a Barnes-gyűjteményt.
  5. Egy amerikai nő 2009-ben mindössze 7 dollárért vásárolt egy bolhapiacon egy zsebkendőnyi eredeti Renoir-festményt. A 75 ezer dollárt érő tájképnek azonban nem örülhetett sokáig: a “Paysage Bords de Seine" című képet ugyanis 1951-ben lopták el a Baltimore-i Szépművészeti Múzeumból, így nekik kellett visszaszolgáltatni a műtárgyat. Az amerikai nő állítólag nem tudta, hogy a képet a mester festette, annak ellenére, hogy a kereten egy kis táblán az állt: Renoir. Az ügyet tovább bonyolította, hogy a nő édesanyja szoros kapcsolatban volt a baltimore-i művészeti közösséggel a festmény eltűnésének idején, bátyja pedig azt állította, hogy többször is látta a festményt a család otthonában az állítólagos 2009-es vásárlást megelőzően is.