Jácint

A "modernista furunkulust" ma már mindenki szereti

2017.04.26. 15:03

Programkereső

Ma lett százéves I. M. Pei modernista építész. Ha ez a név egyelőre nem mond semmit, ne okolják magukat, segítenünk: ő tervezte a Louvre üvegpiramisát, ami abban az időben rengeteg kritikát kapott, és sokan ellenezték az épület felállítását.

Mára már ugyanolyan ikonikus jelentőséggel bír, mint Párizs legismertebb nevezetessége, az Eiffel-torony. Az újító és korszakalkotó dolgok kitalálásuk, megtervezésük idején rendszerint megosztják az embereket, és igen szélsőséges reakciókat váltanak ki. Az idő azonban el szokta dönteni, hogy „kinek van igaza”: az újítás ellen ágálóknak, vagy azoknak, akik megadják az esélyt egy számukra ismeretlen tárgynak, stílusnak a bizonyításra, hogy helye (és ideje van).

Louvre
Louvre
Fotó: Várhegyi András

Az üvegpiramis 1989-ben nyílt meg a Louvre udvarán a kínai-amerikai dizájner és építész I. M. Pei tervei alapján. Abban az évben közvélemény-kutatások is foglalkoztak a kérdéssel: a párizsiak 90 százaléka ellenezte a projektet.

Nagyon sok dühös pillantást kaptam Párizs utcáin"

- mondta Pei, aki azt is bevallotta, hogy „a Louvre után egyetlen projektről sem gondoltam többé, hogy túl bonyolult lesz.”

Végül még a modernista „furunkulus” zord kritikusa, Károly herceg is csodálatát fejezte ki az építményt illetően. Az egyik legnagyobb francia napilap, a Le Figaro, mely annak idején kampányt is indított az üvegpiramis ellen, az építmény tizedik születésnapján az egekig magasztalta azt.

Pei mesteri trükkje az volt, hogy a Louvre három szárnyát összekapcsolta a föld alatti galériával, aminek hatására a föld alatti rész is immár fényben fürödhetett

– köszönhetően az üvegből és fémből készült piramisnak. Ezen kívül a főbejárat szerepét is betöltötte, és a földalatti gyülekezési csarnokot a legzsúfoltabb napokon is átláthatóvá, szellőssé varázsolta.

A Louvre piramisa
A Louvre piramisa
Fotó: Várhegyi András

Pei Hong Kongban és Sanghajban nőtt fel, majd a Harvardon tanult Walter Gropius-szal, a Bauhaus alapítójával. Nem Pei volt a legideálisabb választás a projektre, mivel addig még soha nem dolgozott történelmi épülettel azelőtt, de az akkori francia elnök, Francois Mitterrand annyira lenyűgözőnek találta a washingtoni National Gallery of Art modernista kibővítését, hogy mégis őt bízta meg a Louvre-projekttel. A szocialista politikus abban az időben Párizst egy sor építészeti megavállalkozással próbálta átszabni, beleértve a Bastille Operát és a La Défense negyed modern Diadalívét.

Az ekkor már hatvanas éveiben lévő építész, aki korábban olyan épületekkel alapozta meg hírnevét, mint a John F. Kennedy Könyvtár vagy a Dallas City Hall, álmában sem gondolta volna, hogy ilyen ellenségesen fogadják majd a terveit. Minden tapintatára és humorérzékére szüksége volt, amikor találkozott a város építészeivel és történészeivel.

1984-ben egy találkozó a francia műemlékvédelmi bizottság tagjaival olyan botrányosra sikeredett, hogy Pei nem is tudta bemutatni az ötleteit.

 „Nem Dallasban van!” - kiabálták neki a felháborodott tisztviselők. Még az sem hatotta meg őket, hogy Pei 1983-ban elnyerte a Pritzker Prize-t, ami az építészet Nobel-díjának számít.

Erőszakos reakciók

Jack Lang, aki akkoriban a francia kultuszminiszter volt, az AFP-nek nyilatkozva azt mondta, hogy még most is meglepődik azokon az erőszakos reakciókon, amiket Pei terve kapott. A projekt éppen a jobb és a baloldal leghevesebb ideológiai összecsapásának idején jött – tette hozzá Lang. Andre Chabaud, a Louvre akkori igazgatója 1983-ban tiltakozásképpen lemondott posztjáról, mivel Pei építészeti projektjét rendkívül kockázatosnak ítélte meg.

Jelen állás szerint azonban már nem kétséges, hogy az üvegpiramis egy zseniális építészeti alkotás lett. A Louvre jelenlegi igazgatója, Jean-Luc Martinez, aki az elmúlt években együtt dolgozott Pei-vel, még inkább meg van győződve arról, hogy alkalmazkodjon az építész terveihez, mert azokkal meg tudnak birkózni a múzeum növekvő népszerűségével. Pei eredeti dizájnja kétmillió látogatóval számolt egy évben, ezzel szemben tavaly a múzeum közel kilenc millió látogatót vonzott. Martinez számára a piramis a múzeum modern szimbóluma, és egy szinten áll a Louvre legnépszerűbb alkotásaival, a Mona Lisával vagy a Milói Vénusszal.

Pei nem az egyetlen, akit megvádoltak azzal, hogy negatívan változtatta meg Párizs városképét. 1887-ben egy csoport értelmiségi, köztük Emile Zola és Guy de Maupassant egy nyílt levelet jelentettek meg a Le Temps újságban, hogy tiltakozzanak a „haszontalan és gyalázatos Eiffel torony” ellen.

via ArtDaily.org