Jácint

A balerinák szerepálma

2002.10.17. 00:00

Programkereső

Pártay Lilla nemzetközi rangú koreográfiája ismét az Operaház színpadán Négy év után ma este Végh Krisztina, Solymosi Tamás és Bajári Levente főszereplésével Pártay Lilla háromfelvonásos, klasszikus elemeket kortárs komponensekkel ötvöző, nagyszerű táncjátékát, az Anna Kareninát újra láthatja a közönség. A Kossuth-díjas kiváló művészt az immáron repertoárdarabként számon tartott mű megszületéséről, valamint novemberi Dohnányi-premierjéről kérdeztük.

Pártay Lilla koreográfiáját-rendezését először 1991-ben ismerhette meg az operaházi publikum. Az ősbemutató két szereposztását Pongor Ildikó és Hágai Katalin táncolta, Vronszkijt Solymosi Zoltán, Karenint Szakály György, illetve Jezerniczky Sándor alakította. Utoljára 1998-ban lehetett látni az Anna Kareninát az Operaházban. Igényes darab, sok kis és nagy szóló állítja sokszínű lehetőségek elé a szereplőket.

– A mű nem úgy tekintendő, mint egy táncfeladat – mondja Pártay Lilla egyik legkedvesebb munkájáról –, a történetet a táncosoknak el kell mesélniük, a szereplőkben lezajló lelki folyamatokat, traumákat, a jellemfejlődést meg kell jeleníteniük. A darab megszületése a nyolcvanas évek végéhez kötődik, akkor jártam az Operettszínház balettigazgatójaként Finnországban Horváth Zoltán rendezővel, aki egy nagyoperettet vitt színre Tamperében. Ott láttam az Anna Kareninát egy prózai előadásban. A regényt persze jól ismertem, többször olvastam, mint ahogy Tolsztoj más műveit is, de akkor az a finn előadás nagyon megragadott. Megmozdult bennem egy szép terv, és kisebb koreográfiák (Liszt Funerailles, Elfelejtett keringő) és operai balettbetétek után 1990-ben benyújtottam a pályázatomat, rá nyolc hónapra megtarthattuk a premiert.

Magyarországi sikerei közepette a produkciót 1993-ban Jeruzsálemben és Tel-Avivban ismerhette meg az izraeli közönség, amely teltházas előadásokon odaadó lelkesedéssel fogadta a magyar táncművészet újabb alkotását.

Bő egy évtized elteltével el lehet mondani, időtálló táncdráma, igazi repertoárdarab került ki Pártay Lilla kezei közül, aki beismeri, ma sem tudná jobban megközelíteni az Anna Kareninát. Miközben „táncba álmodta” a szövevényes epikus művet, szembesülnie kellett a leküzdhetetlen problémákkal, hiszen vannak a regényben csak filmvásznon jól megjeleníthető dolgok, ilyen a lovas jelenet. A hangsúlyt inkább az emberi kapcsolatokra, érzelmek, belső rezdülések kibontására helyezte, miközben a színpadon természetesen szituációk elevenednek meg. Az állomásképpel mint főmotívummal indul és zárul a történet. Minden filmszerű, a képek egymásba olvadva kerülnek a szemünk elé. A különleges képi világ, a modern koreográfia érdekes zenei megoldással párosul: elegyedik a tizenkilencedik századi romantika (Csajkovszkij-szimfóniák részletei) a huszadik század feszült ritmusával, izgalmas hangzásvilágával – ez utóbbi az Amadinda Ütőegyüttes előadásában szólal meg.

Az idei szezonban nyolc előadást tartanak a háromfelvonásos darabból, amely szép csendesen „visszamászott” az Ybl-palota színpadára. Felelevenítése azért nem okoz nehézséget, mert minden résztvevője, akár balettnövendék korából, jól ismeri. A társulat rajong érte. Anna szerepét minden balerina, aki abba a korba kerül, szeretné eltáncolni.

– Rögtön vagy négy ifjú hölgyet tudok, aki vágyik a szerep után – jegyzi meg a Kossuth-díjas művész. – Vannak darabok, amelyeket időről időre műsorra kell tűzni, hogy az újabb generációk is megmutathassák magukat, kibontakozhassanak. Pártay Lilla számára mozgalmas a szezon, hiszen Dohnányi-premierje november 13-án lesz. A zeneszerző születésének 125. évfordulója tiszteletére Seregi László majdnem negyedszázada bemutatott Változatok egy gyermekdalra című tánckompozíciója mellett két új koreográfiát tekinthet meg a közönség: Egerházi Attila munkáját, a Kaleidoszkópokat, valamint Pártayét, amely a Szimfonikus percek zenéjére készült. Van egy keretjátéka: egy varázslónő élettelen bábokat bűvöl életre, amihez Pongrácz Zoltán, az idén kilencvenesztendős komponista zenéje csendül fel. A bábuk a Dohnányi-muzsika öt tételében különböző konfliktusokba kerülnek, majd a kavalkád egy fináléba torkollik, amelyben a figurák a varázslónő intésére ismét mozdulatlanná merevednek. Húszperces, vidám darab. Nem kis feladat elé állítja Pártay Lillát, aki szerint a kisebb művek gyakran erőpróbálóbb kihívások, mint a nagy freskók, amelyekben több szabadsággal rendelkezik az alkotó.

Májusban egész estés balett ősbemutatója várja: az Amadeus. A mű Mozart rövid, eseménydús életéről szól, sodró lendületű képekben elbeszélve. A zenét komponista műveiből állítja össze, közülük nem hiányoznak az operarészletek sem. Januárban kezdődik a koreográfia betanítása.