Kelemen, Klementina

Húsz éves a Rómeó és Júlia az Operaházban

2005.11.10. 00:00

Programkereső

Jubileumi előadásra készül november 12-én, szombaton az Operaház: ezen a napon lesz pontosan húsz éve annak, hogy a dalszínház színpadán látható Prokofjev Rómeó és Júliája Seregi László koreográfiájával. Az egyben 160. előadását is ünneplő darab különlegessége, hogy a főbb szerepekben – két évtized elteltével is – az eredeti szereposztás táncosait láthatjuk.
19a3bffa-7ff8-4b15-9da1-2f2817f0f61b

Feljegyzések szerint 1985-ben volt éppen kétszáz éve, hogy a tánc nyelvén is elbeszélték Shakespeare örök történetét. Ezt követően, számtalan feldolgozás után 1938-ban mutatták be a balett Prokofjev zenéjére koreografált első változatát, s 1985-ben készült el az Operaház korábbi balettigazgatójának, Seregi Lászlónak a koreográfiája.

A jubileumi előadás nem csupán az évfordulót ünnepli: a Rómeó és Júlia pontosan százhatvanadszor szerepel az Operaház színpadán, így az elmúlt húsz évben összesen mintegy százhatvanezer néző tekinthette meg a balettet. Az idén jubiláló előadás főbb szerepeiben olyan táncosok láthatók, akik már az első bemutatónak is részesei voltak: a Júliát játszó Volf Katalin, és a most Capulet-et táncoló Szakály György.

„Van egy régi keletű, ám kissé cinikus színházi vélekedés - mondja vállalkozásáról a koreográfus -, amely úgy szól, hogy: ha semmi sem jut eszedbe, végy elő egy Shakespeare- darabot. Ez azonban nem igaz. Ez kelepce. Mert ha az alkotó komolyan akarja venni a dolgát, akkor kiderül, hogy Shakespeare megszólaltatása mindennél nehezebb. Az avoni hattyú olyan mélységekbe húzza le, olyan csapdahelyzetekbe viszi bele az embert, hogy kínok kínját állja ki a vele való birkózás közben. S végül kiderül, hogy egy Shakespeare-darabot elővéve sokkal többféle dolognak kell eszébe jutnia, mintha bárki máshoz fordult volna. Tudom, hogy merészség, de nem kevesebbet tűztem ki célomul magam elé, minthogy Shakespeare veretes sorait táncba költsem át. Ezért képesnek kell lennem, hogy érzelmileg felfokozott módon alkossak, ezt átadjam a táncosoknak, akik a közönséghez közvetítik művemet. Hiszem, hogy a tánc az egyetlen művészi kifejezésmód, amely lehetővé teszi, hogy a szavakkal kimondhatatlant megfogalmazzam.”

Seregi bevallottan Zeffirelli nagyszerű Rómeó és Júlia-filmjének szerelmese; ő maga sem tagadja, hogy munkájában ez volt egyik fő ihletője. A díszletek kialakítása és mozgatása, váltása is erre vall, persze mindez a cselekmény folyamatosságának, szünet nélküli pergésének, a magas hőfokon tartott előadás töretlenségének jegyében. (A koreográfus kismértékű átcsoportosítást végzett Prokofjev zenéjén, koreográfiai elképzeléseinek megfelelően.) Sereginek a drámai helyzetek kimunkálása és élesre állítása mellett rendkívüli érzéke van a nüansznyi finomságokhoz, s az általuk való jellemzéshez.

A november 12-i előadáson kívül a balett 15-én, 17-én és 18-án látható.