Cecília

Budapesti Operettszínház – Asia tour 2005 – 4. fejezet: Szöul és Hanoi

2005.11.30. 00:00

Programkereső

Amikor Budapestre érkezik egy-egy popsztár, és az interjú során elmondja, hogy rengeteg dolga miatt még semmit nem látott a városból, ez mindig sztárallűrnek tűnik. Szöulban megtanultuk: van olyan, hogy az ember estére megérkezik a szállodába, megvacsorázik, és olyan kimerült az elmúlt héten megtett több mint 20.000 km miatt, hogy egyszerűen elalszik, akár akarja, akár nem.

Szöul

Másnap viszont – az esti koncert miatt –az énekes nem megy ki az utcára, elsősorban azért, mert Jakartához képest az itteni nyolc fok hidegnek tűnik. Így aztán Szöulból – a szemben lévő templomot kivéve – gyakorlatilag nem láttunk egyetlen nevezetességet sem. Viszont találkoztunk vendéglátóinkkal egy eredeti koreai vacsora mellett. Valószínűleg már sohasem tudjuk meg pontosan, hogy melyik fogás miből készült, de mindenesetre nagyon finom volt.

Fellépésünk egy óriási kulturális komplexumban volt, és párhuzamosan zajlott több operaelőadással (!). A koncerten fellépett a Szöuli Opera sztárprimadonnája, Ms. Park is, aki Lauretta és La Wally áriájával színesítette az operett-estet. Teltház volt, és óriási siker. Hihetetlen, de amikor a műsorban felcsendül a magyaros blokk, az a világon mindenütt tombolást vált ki az emberekből. (Szerencsére ez eddig csak a tetszésnyilvánítás keretei között volt érzékelhető). Pesten vastaps, Rómában bravózás, New Yorkban vastaps és bravózás, Amszterdamban lábdobogás, Moszkvában pedig a vastaps mellett nemegyszer sírásig fajul a dolog…

Hanoi


A Hanoi Operaház színpadán

Vietnam az egyik legizgalmasabb ország, ahol eddig jártunk. Itt jelenleg is kommunista uralom van, és ez nem sokat segít az ország gazdasági felzárkózásában. De ez nem akadályozza a vietnámiakat abban, hogy boldogan, kiegyensúlyozottan éljenek. Nemcsak a néhány tucatnyi milliárdos, hanem a többi ember is. Az élet annyira olcsó, hogy talán ez az egyik utolsó ország, ahol egy magyar átlagfizetésből is nagy lábon lehet élni. Nemcsak a nyugathoz, hanem a környező országokhoz képest is alacsonyak az árak.

Nagyon romantikus nép az itteni, és jó a konyhájuk. Kiülnek az utcán a ház elé szomszédolni, és közben együtt megvacsoráznak. Rengeteg motoros száguldozik az utcákon bukósisak nélkül, ki-ki a párjával, gyerekével, talán az egész osztályával egy járgányon. Tiszta „Római vakáció” a hangulat Hanoi belvárosában. Nekünk meg eleinte úgy tűnik, hogy az utca másik oldalára képtelenség gyalogosan átmenni, oda legfeljebb születni lehet. De pár óra alatt megszokjuk: nem szabad oldalra nézni, és reménykedni kell.

A bazársoron minden eladó: postaláda, matrjoska baba, „copy rolex”, Fischer Annie-kalózfelvétel, vietnami papucs, európai alkatú emberre nem jó ruhadarabok milliárdjai, azonosíthatatlan húsfélékből sültek, amerikai háborús emlékek (!), kis Buddha-, nagy Jézus-szobor, hamisított műszaki eszközök és így tovább. A sok ezer hamis cd között Bartók-művek is jelen vannak a polcokon. Nincs kizárva, hogy nemsokára a Budapesti Operettszínház új Csárdáskirálynőjét is másolni fogják, hiszen már itt is megjelent az operettlemez.

A Hanoi Operaház a gyarmati évek hagyatéka; a franciák ezen kívül nem sok mindent hagytak itt a vietnamiaknak, de ez tényleg egy valódi kis ékszerdoboz. Talán 800 férőhelyes, gyönyörű, és kiváló az akusztikája. Az előadás az első pillanattól kezdve fantasztikus hangulatban zajlott. Itt történt meg először a turné során, hogy a közönség a koncert első száma után egyből fölvette a ritmust, és gyakorlatilag végigtombolta az előadást. Dong Thai Son vietnami zongoraművész Grieg zongoraversenyével kápráztatta el a hálás közönséget az operettkoncert első része után. Az igazi sikert végül megint Johann Strauss Tavaszi hangok című keringője hozta meg a második részben, Fischl Mónika előadásában.

Vadász Dániel énekművész, a Budapesti Operettszínház tagja

(2005. november 20. Szöul; november 23. Hanoi; a Budapesti Operettszínház előadása)