Jácint

Púder nélkül

2006.01.26. 00:00

Programkereső

A hatvanas-hetvenes években nem volt divat Mozartot énekelni - mondja Kovalik Balázs operarendező. Mozart-szerepekkel ugyanis nem lehetett külföldre utazgatni, hiszen a Mozart-operák feltétele a közös játék, amibe nem lehet egyik pillanatról a másikra beállni. A közös játék a fő eleme annak a produkciónak is, amelyet márciusban, a Tavaszi Fesztiválon mutatnak be Mozart-maraton címmel. Kovalik Balázzsal a próbák kezdetén beszélgettünk.

- Három Mozart-operát rendez egyszerre. A Figaro házassága, a Don Giovanni és a Cosi fan tutte esetében a zeneszerző személyén kívül a szövegkönyvíró, Lorenzo da Ponte is ugyanaz. Miért ezt a hármat választotta?

- Nincs különösebb oka. Nemrég azt kérdezte valaki, hogy mi értelme a három Mozart-da Ponte-operával "maratonozni". Semmi. Éppúgy semmi, mint mondjuk végighallgatni a teljes Ringet egyhuzamban. De ilyen alapon semmi értelme maratonit futni, hegyet mászni vagy átúszni a Balatont. Ez rossz megközelítés.

- Mégis, mi a célja?

- Élményt adni annak, aki beül az előadásra, időnként elbóbiskol, kikapcsol, és olyan állapotba kerül, amilyenbe egy hétköznapi színházi estén nem.

- Ehhez feltétlenül az kell, hogy a három operát egyvégtében lássa-hallja?

- Az kell, hogy ilyen mennyiségben hallja Mozartot. Nem feltétlenül ezt a három operát, azt is mondhatnám, hogy hallgassuk végig Mozart összes szimfóniáját. Egy hosszútávfutó, ha sokat fut, egyszer csak átesik a holtponton, és olyan állapotba kerül, amilyenbe soha, ha csupán a hetes busz után rohan. Ez egyfajta repülés.

- Kockázatos vállalkozás.

- Láttam már előadást, ami este nyolctól hajnali fél hatig tartott, közben többen elaludtak, én is el-elszunyókáltam. Mégis, hihetetlen élmény volt érezni a hajnal szagát a színházteremben. Érdekes volt, ugyanakkor nem tenném minden hétvégén. De miért ne próbáljuk ki?

- A három operát Mozarton és da Pontén kívül azért sok más is összeköti.

- Valóban, bár nem gondolom, hogy trilógiáról van szó. Egyrészt nagyon rövid időn belül követték egymást, másrészt ugyanarra a logikára épülnek. Hasonló a dramaturgiai felépítésük, az együttesek és a szólisták viszonya. Az, hogy Mozart és da Ponte együtt hozta létre a szövegkönyvet és a szerkezetet, rányomja a bélyegét ezekre a darabokra. Más ez a három opera, mint az előttük keletkezettek és az utánuk születettek.

- Mikor született a maraton ötlete?

- Régóta tanítok a Zeneakadémián, a Mozart-da Ponte-operák valamelyikéből minden osztállyal előadunk jeleneteket. Szinte kötelező tananyaggá váltak. Ahhoz azonban, hogy ezt a hármat együtt mutassuk be, szükségem volt Oberfrank Péterre is, aki olyan karmester, hogy szeret végig jelen lenni a próbákon, és így biztos támasza egy ilyen vállalkozásnak. Amikor a Budapesti Tavaszi Fesztivál vezetése megkérdezte, hogy rendeznék-e Mozartoperát az évforduló alkalmából, először arra gondoltam, hogy esetleg megcsináljuk az Idomeneót. De aztán az Operaház nem akarta ezt. Mondtam, hogy akkor viszont olyan produkcióhoz lenne kedvem, amiben csak fiatal énekesek szerepelnek, és nincs díszlet. Nem is rendezésnek, inkább stúdiumnak vagy workshopnak nevezném, ahol a próbákon jeleneteket elemzünk, helyzetgyakorlatokat végzünk. Remélem, azért idővel kikristályosodik, hogy mit is keresünk a kottafejek között. Igazából nem három darabot rendezek, hanem csak egyet. Mozart és da Ponte világával vagyok elfoglalva, és keveset koncentrálok arra, hogy milyen rafinált ötletet találjak ki az egyes helyzetekre.

- Pedig fél napon át szükség lehet némi rafinériára.

- A tehetséges énekesek maguktól érzik, mit kell tenniük a színpadon az egyes helyzetekben. Persze megnehezíti a dolgukat, hogy nem lesz díszlet. Csak ők lesznek jelen, és Mozart.

- És ez elég lesz a közönségnek is?

- Ha nem, akkor az egyrészt azt jelenti, hogy tehetségtelenek vagyunk, másrészt kiderül, hogy a néző ma, 2006-ban nem tud meglenni a látvány, a show-műsor nélkül. Ha nem kapja meg, úgy érzi, megfosztották valamitől. Kell neki a nagy díszlet, kellenek a jelmezek, effektek. Én viszont pont ezektől kezdek elfordulni, mert egyre inkább úgy érzem, hogy a lényeget másban kell keresni. És erre Mozart tökéletesen alkalmas.

- Miért?

- Mert őt már ismerik.

- Valóban?

- Na jó, a közönség egyetlen darabot sem ismer igazából, csak felületesen. De én sem ismerek mindent, naponta rácsodálkozom egyes művekre, miközben rendezem őket.

- Mozart esetében is?

- Nála azért más a helyzet, mert a növendékeimmel rengetegszer "haraptunk bele" az életművébe. De ahogy öregszem, már az sem igaz, amit tegnap tudtam.

- Aki végigbírja a maratont, jobban fogja érteni Mozartot?

- Nem, de talán kap valamilyen lenyomatot a művészetéről. Akkor lesz jó, ha az ember elfárad ettől az előadástól: nézi, nézi, belezuhan, aztán kijön, és hirtelen nem is tudja, hogy kellett-e ez neki, vagy sem. Akkor lesz jó, ha pár nap vagy hét múlva kialakul egy erős emlékkép, ami még hónapokkal később is mélyen él benne. És akkor is jó lesz, ha egy klasszikus Mozart-előadáson idegennek tűnik majd a sok csipke, tüllfüggöny és púder.

- XXI. századi Mozart?

- Nemrég felidegesített egy kritika. Megírták, hogy remek volt a rendező koncepciója, nagyszerűen elhelyezte ilyen-olyan korban a darabot. Majd a kritikus leírta, hogy a női főszereplő nem volt alkalmas a szerep eléneklésére, a férfi főszereplő végig lefúrt lábbal énekelt, és így tovább, de a tizenkettedik alabárdos jó volt. Most én erre azt kérdezem, hogy akkor mi az a koncepció, ami állítólag jó volt. Rájöttem, hogy az utóbbi időben átértékelődött a koncepció szó jelentése.

- Hogyan?

- A legtöbben azt gondolják, hogy a koncepció arról szól, hogy a rendező modern környezetbe helyezi-e a darabot vagy nem. Pedig ez nem koncepció, ez csak forma, ami jobban alátámaszthatja, kiemelheti a rendező mondandóját. Ha arról akarok beszélni, hogy a világ prostituált, akkor segíthet, ha az előadás egy bordélyházban játszódik. De csupán a helyszín ilyen megválasztásával még nem feltétlenül értem el, hogy a nézők tényleg úgy érezzék: a világ prostituált.

- Szóval, Mozarttal most mi a koncepciója?

- Megpróbáljuk alaposan elemezni a jeleneteket, megérteni, hogy egy mondat, egy hangjegy vagy egy szünet, egy forte vagy egy piano merre módosítja az adott figurát, az adott jelenetet. Ez az operarendezés alapja.

- Azért nyilván van egy fő téma.

- Mindhárom Mozart-opera a szerelemről szól. De nem hősök, nem istenek történetei, szerelmi viszonyai ezek, hanem egyszerű embereké. Természetesen belevegyül a társadalomkritika, a politika, ám sokkal érdekesebb, hogy milyen a szereplők viszonya a szerelemhez. A Figaro házasságában a gróf szerelmi gondolkodása beteges, féltékenyen üldözi Suzannát és a feleségét. Igazából ebben mutatkozik meg mindaz, amiről Beaumarchais ír a darabjában, hogy az arisztokrácia elfáradt, megpudvásodott, már nem működik. Figaro szerelmének tisztasága pedig azt mutatja, hogy az ő társadalmi rétege sokkal egészségesebb, alkalmasabb az életre. Mozartot és da Pontét intenzíven érdekelték a nők, nem véletlen, hogy a női figurákat mindhárom műben alaposabban megrajzolták.

- A három opera Figaro-Giovanni-Cosi sorrendben íródott. Miért változtatott ezen?

- Mivel nem akarunk zenetörténeti analízist folytatni arról, hogyan változott Mozart zenéje a Figarótól a Cosiig, arra gondoltam, valami más sorrend kellene. A Cosi kicsit kakukktojás - ezért került középre.

- És talán kevésbé ismert, közkedvelt. Vajon miért?

- A Cosi fan tuttét erkölcstelen darabnak tartották már a kortársak is, bár azt elismerték, hogy a zenéje gyönyörű. Azt mondogatták, szemét a szövegkönyv és a sztori, és csak Mozartnak köszönhető, hogy megnemesítette a zenéjével. Nálunk A varázsfuvolán kívül a Don Giovanni és a Figaro a két legnépszerűbb Mozart-opera. A Cosit a magyar gyakorlat is mostohán kezelte. A budapesti Operaház a harmincas években játszotta először. Az azóta használt egyetlen fordításban gondosan vigyáztak rá, hogy a félreérthető mondatok lehetőleg ne hangozzanak el. Elég, ha arra gondolunk, hogy Despina nevét Rosinára változtatták, mert azt, hogy Des-pina, Magyarországon nem lehetett volna kimondani... Másrészt a Cosinak nehéz elfogadni a világát, absztrakt és modern. Nincs cselekménye, a szereplők többnyire egy lakásban ülnek, és filozofálnak.

- Fontos, hogy a részt vevő énekesek szinte mind a tanítványai voltak vagy éppen most azok?

- Nem mertem volna elvállalni, ha nem velük csinálhatom. Egy ilyen munkát csak olyan csapattal lehet elvégezni, amelyben a tagok egy követ fújnak. Ebből a huszonöt emberből majdnem húsz növendékem volt. Az első megbeszélésen kicsit meg is hatódtam: torokszorító volt együtt látni őket.

- A maraton után mi következik?

- Szerintem elmegyógyintézetbe zárnak. Már ha túlélem.

AMADEUS-KOKTÉL

A BRITISH LIBRARY A VILÁGHÁLÓN KÖZZÉTETTE MOZART SAJÁT KÉZZEL ÍROTT "ZENEI NAPLÓJÁT", műjegyzékét. Az első bejegyzés 1784. december 11-én került be az aprócska füzetbe, ekkor vette fel Mozart "hivatalos" művei sorába az F-dúr zongoraversenyt (K. 459), az utolsó darab (Laut verkunde unsere Freude - szabadkőműves kantáta, K. 623) 1791 novemberéből, három héttel Mozart halála előttről való. A felbecsülhetetlen értékű füzet 145 Mozart-mű részleteit tartalmazza, köztük elveszett darabokét is.

KÉTEZER-KÉTSZÁZ ISKOLÁBA JUTTATJA EL INGYENESEN MOZART ÖSSZES MŰVÉNEK FELVÉTELÉT a müncheni Brilliant Classics lemezcég. A kétszázezer euró összértékű adománnyal a cég a zeneoktatást kívánja támogatni.

MILÁNÓ VÁLLALTA ANNAK AZ ORGONÁNAK A RESTAURÁLÁSÁT, AMELYEN AZ IFJÚ MOZART ELSŐ ÍZBEN JÁTSZOTTA EL AZ ALLELUJÁT Exsultate, jubilate című motettájából. A fél évszázada elnémult hangszert az olasz kulturális minisztérium anyagi hozzájárulásával 27,5 millió forintnak megfelelő összegért újítják fel a Szent Antal-templomban. Mozart 17 éves volt, amikor 1773. január 17-én első ízben játszotta el az Alleluját Milánóban.

AUSZTRIÁBAN EGY DOKUMENTUMFILMBEN TUDÓSOK BESZÁMOLTAK MOZART 1902 ÓTA SALZBURGBAN ŐRZÖTT FELTÉTELEZETT KOPONYÁJÁN VÉGREHAJTOTT VIZSGÁLATAIK EREDMÉNYÉRŐL. A Mozartnak tulajdonított, Salzburgban őrzött koponya nem mutat rokonságot a zeneszerző nagyanyjának és egyik unokahúgának maradványaival - derült ki a DNS-vizsgálatból.

MOZART ÖT ALKALOMMAL TARTÓZKODOTT CSEHORSZÁGBAN. ÉS ÖN? - olvashatják a kérdést a járókelők Bécs és Prága utcáin, Prága látképét ábrázoló óriásplakátokon. A cseh idegenforgalmi hivatal Mozarttal reklámozza a 2006-os esztendőt. Prága valóban elválaszthatatlan Mozart alkotói munkásságától. Ebben a városban volt két operája - a Don Giovanni és a Titusz kegyelme -, valamint a Prágai szimfónia ősbemutatója. A prágai Mozart-fesztiválon 150 koncertet, opera-előadást hallhatnak az érdeklődők.

EDDIG ISMERETLEN MOZART-PORTRÉT FEDEZTEK FEL A BERLINI GALÉRIÁBAN. 1790-ben, Mozart utolsó müncheni tartózkodása során készült Johann Georg Edlinger alkotása, a 80x62 centiméteres olajfestmény, amely minden bizonnyal az utolsó autentikus portré a kép alkotása után egy évvel elhunyt mesterről.