Móric

Hatásos kettős

2006.02.02. 00:00

Programkereső

MOZART: DON GIOVANNI - Wiener Philharmoniker, Wilhelm Furtwängler Siepi, Schwarzkopf, Grümmer, Edelmann, Dermota; EMI Classics, 2005.

Mozart és Furtwängler, összeférnek-e vajon? Két külön világ - gondolhatnánk -, és aki a harangöntésben jártas, nem biztos, hogy ügyesen készít ezüstcsengettyűt. Valóban, a ma normaként követett, kis létszámú együttesekkel, gyakran korhű hangszereken, vibrátó nélkül előadott produkcióktól igencsak eltér a német dirigens romantikus, olykor túlontúl egyéni Mozart-értelmezése. Ám a Don Giovanni esetében páratlanul hatásos kettejük találkozása. Furtwängler vezényletével Mozart operája túlfűtött szenvedélyekben tobzódó, vérfagyasztó dráma, egyetlen hatalmas tömbből kifaragott monumentum. Bár nagyszerű énekesgárdával dolgozott, az előadás igazi ereje nem az áriákban rejlik, hanem az olyan részekben, ahol a zenekaré és a kórusé a főszerep, mint a nyitány, a gyilkosság, a Don bálja vagy a Kővendég-jelenet.

Furtwängler háború utáni működésében a Salzburgi Fesztivál ugyanolyan meghatározó szerepet játszott, mint korábban Bayreuth. Sok felvétel maradt ránk e periódusból, köztük három különböző évadban előadott Don Giovanni teljes hanganyaga, amelyből a legkésőbbi, az 1954-es szezon egyik előadása hallható ezen a lemezen. A négy évvel korábbi produkcióhoz képest, melyben a címszerepet Tito Gobbi igencsak markáns túlzásokkal énekelte, a karmester ideális partnerre talált Cesare Siepiben. Az ekkor alig 31 éves olasz bariton Donja gáláns nemesúr és behízelgő csábító, mulatozó duhaj és öntelt vakmerő, aki az ördögtől sem fél. Őt hallgatva hihetővé válik, hogy csak Spanyolhonban ezerhárom asszonynak csavarta el a fejét.