Friderika

Rondó az „Opera mindenkinek” sorozatról

2006.02.10. 00:00

Programkereső

Rovatunkban ezúttal a Művészetek Palotájában zajló „Opera mindenkinek” sorozat szervezőit, közreműködőit kérdeztük arról, hogy a sorozat előadásain milyen eszközökkel próbálják a fiatalok számára vonzóvá tenni „a világ legképtelenebb műfaját”. A teljes válaszok a www.fidelio.hu oldalon olvashatók.

Batta András (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, a sorozat szakmai támogatója)

Opera mindenkinek? Mindenkinek, akit már érdekel, hogy milyen is ez a zenei–drámai–színpadi csodabogár, és azoknak, akik még semmit sem tudnak róla. Mi a mozgatórugója ennek a projektnek, amely Pál Tamás karmestertől származik és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szellemi műhelye vállal felette gondnokságot? Szeretnénk megértetni, mire jó az opera lényét meghatározó stilizálás, elvonatkoztatás, titkos utalás, motívumok hálója, koloratúrák folyondárja; miért énekelnek egyszerre ketten, hárman, négyen; egyáltalán: miért énekelnek? A kifinomult európai ízlés magasiskolájára az Operaházban lehet beiratkozni. Az „Opera mindenkinek” ennek előkészítő tagozata. Kiválasztjuk a tananyagot: egy operát – persze remekművet –, és azt kérdezzük: miről, mit és miért énekelnek itt? Ez önmagában még nem új, hiszen az operaismertetések mind erről szólnak. Az „Opera mindenkinek” közlésmódjában azonban van valami, ami – legalábbis az én számomra – új széljárást jósol. Zeneakadémisták énekelnek és muzsikálnak – többnyire – fiataloknak. Nem előadás-szerűen, hanem a próba alakító, ismerkedő és ismertető atmoszférájában. Nemcsak a mű hangzik el (persze egy órába zsugorítva, részletekben), hanem a mű létrejöttével, természetével, koncepciójával, előadásmódjával kapcsolatos háttér információk is színpadi játékká rendeződnek. Nevezhetjük dramatizált operakalauznak is. Az opera a saját közegében tárul fel. És ami még nagyon szimpatikus: nem akarunk mindent elmondani. Csak felkínáljuk a színházi látcsövet.

Pál Tamás (karmester, a sorozat megálmodója)

Az opera csak felületes megközelítés alapján nevezhető a „világ legképtelenebb műfajának”. Az emberek énekelnek, ezen senki nem ütközik meg. Az énekszónak szövege van, s a szöveg szól valamiről. A fiatalok természetesnek tartják ezt, ezért az operától sem idegenkednek. Ha segítünk nekik felismerni, hogy nincs lényegi különbség az operaszínpadon ágáló hősök éneklése és a maguk dalolása közt, félig nyert ügyünk van. Sorozatunk első hangversenyén, amelynek a „Miért énekelnek?” címet adtuk, Hugo drámájának Verdi operájával való játékos összevetésével prezentáltuk, mennyire magától értetődően válnak a színdarab rímei énekelt zenévé. Ugyanakkor azt is bemutattuk, mi mindent tud hozzátenni a dallam, az énekhang a remekmívű prózai sorokhoz. Második alkalommal Erkel művét, nemzeti operánkat, a Bánk bánt tűztük műsorra. Ez alkalommal a szereplők életútját követtük nyomon, érzékeltetni próbáltuk, hogy sorsuk hogyan vezette őket a mű ábrázolta helyzetekbe. Sort kerítettünk a cimbalom és a viola d’amour megismertetésére is, egyszóval a realitások világának s a színpadi-zenei világnak mély összefüggésére vetettünk egy pillantást. Fontos, hogy fiatalok szólnak fiatalokhoz – zeneakadémisták, akik még maguk is iskolások az iskoláskorúakhoz –, s legalább ennyire fontos, hogy a műfaj nagy művészei jelennek meg színpadunkon: Marton Éva, Kiss B Atilla. Ottlétük, produkciójuk, gondolataik az operáról minden idegenkedésen át tudnak törni. A Varázsfuvola és a Bohémélet vár még közönségünkre ebben a szezonban. Sablonok nélkül, a művek szellemébe belehelyezkedve keressük az eszközöket ahhoz, hogy ezek a művek is megtalálják az utat ifjú közönségünkhöz. Februári Varázsfuvola-koncertünkön Batta András, a Zeneművészeti Egyetem rektora vállalta a zenei cicerone szerepét. Szeretettel várunk mindenkit!

c01bf2fd-98d1-42bb-98fc-4fb240853f0e

Marton Éva (Kossuth-díjas operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ének Tanszakának vezetője)

Az „Opera mindenkinek” sorozat szerintem a megújulását elő, talán álmából ismét ébredő Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem új kezdeményezése, amely elképzelésem szerint több célt is szolgál. Szeretném, ha a Zeneakadémia növendékei, így az énektanszak, valamint a hangszeresek együtt muzsikáljanak, hogy a jövő művészeit a régi és új közönségnek bemutassuk. Azon igyekszünk, hogy köztük a kapcsolat korán kialakuljon. Az egyetemnek most már állandó zenekara van Pál Tamás karnagy úr vezetése mellett, az énekesek szintén az egyetem növendékei. Miután egy oktatási évben négy opera keresztmetszetét készítjük el és adjuk elő, nem mindennapi aktív élet folyik a Zeneakadémia falai között: a kiszemelt növendékeket tanulmányaik mellett kemény és alapos munkával készítjük fel szerepeikre. Az előadások kivitelezéséhez a Művészetek Palotája nagyvonalú támogatása biztosítja a professzionális körülményeket. A növendékek a kijelölt operák (eddig Rigoletto, Bank bán) keresztmetszetét magyarul adjak elő változatos, színes, mondhatnám „modern” formában. Az összekötő szöveg és a zenei értelmezés – Pál Tamás érdeme – nagyban hozzájárulhat nemcsak növendékeink szellemi fejlődéséhez, hanem az új, részben fiatal közönség megnyeréséhez, neveléséhez is. Rövidesen – a Mozart-év keretében – A varázsfuvola kerül bemutatásra. Az Éjkirálynő kivételével (már végzett növendék énekli) minden szerepet növendékeink énekelik. Ezekkel az előadásokkal szerintem mindenki csak nyerhet. Mi azért, mert az énekesek és a zenekar nyilvánosan gyakorolhatja jövőbeli hivatását, a közönség pedig a gyönyörű zene hallgatása mellett részese lehet az új művészgeneráció születésének is. A két intézmény is nyer: a Zeneakadémia „kilép” falai közül, a Művészetek Palotája pedig „befogadja” azokat, akik később művészetükkel nap mint nap megtöltik, beragyogjak az épületet. Egy kérésem lenne: jöjjenek Kicsik és Nagyok! Nincs annál szebb a közönség számára, mint egy darab újraalkotásában részt venni, együtt izgulni, örülni, ujjongani velünk, akik ezt a munkát számukra előkészítettük.