Erzsébet

Approximatíve mondén

2006.02.18. 00:00

Programkereső

A Florimond Ronger néven született Lucien Hervé annyira fanatikusan hitt a zene kedélygyógyító hatásában, hogy hetente háromszor betegeket gyűjtött maga köré, és nekik zongorázta el operettjeit. A musicotherapia miatt egyesek „gyógyító muzsikusnak”, mások viszont „gyógyíthatatlan bolondnak” nevezték.

Tompos Kátya és Makranczi Zalán

Offenbach veszedelmes ellenfélnek tartotta, noha Hervé műveiből csak a Nebántsvirág és a Lili aratott nagy sikert, amelyek közül az előbbit Tasnádi István átiratában, Ács János rendezésében tűzte műsorra a kecskeméti Katona József Színház. Egy kicsit igazítottak a szövegen: maivá tették, és szójátékokkal dúsították fel.

A vasfüggöny leeresztve. Az egyik bejárati ajtónál álldogál Reiter Zoltán. Sokan nem értik, miért, hiszen a színlapon ott szerepel a neve, ráadásul a történet szálainak egyik mozgatójaként. De kiderül: az előadás a nézőtéren kezdődik. A polgári nevén Floridorként ismert operettszerző, aki stabil fizetésért Célestin álnéven zárdai orgonistaként dolgozik, bemutatja zenekarát, felmegy a vasfüggöny. A zárdában nevelkedő Denise de Flavigny-t (Tompos Kátya) férjhez akarják adni Champlatreux grófhoz (Makranczi Zalán), a lány azonban húzódozik. Őt a színpad világa vonzza, ezért megzsarolja Floridort. Denise a titoktartásért cserébe arra kéri a tanár urat, hogy vigye el darabja premierjére. Megszöknek, a lány Nebántsvirág kisasszony néven sikeresen beugrik a primadonna szerepébe (Corinna: Balogh Erika), aki az utolsó pillanatban féltékenységből és szeszélyből lemondja az előadást. (Ekkor ismét szerepet kap a nézőtér, a két földszinti páholy, amely a színház-mulató részévé válik. A megérkező katonák innen szemlélik a közönséget kis színházi látcsövükkel.)

Még a reggel beállta előtt igyekeznek visszajutni a klastromba, de egy katonai őrjárat feltartóztatja őket az utcán, és a kaszárnyába kíséri mindkettőjüket. A kantinban mulató tisztek köztük ott a gróf is. Majd jön az őrnagy (Kiss Jenő), akitől mindenki fél. Denise-t sietve kadétnak öltöztetik, s reggelig mulatnak. Az orgonista-szerző és Denise hosszas viszontagságok után visszakerülnek a zárdába. Idejön Champlatreux is lánynézőbe, de kelletlenül, mert beleszeretett az előző esti előadás primadonnájába. Amint megpillantja Denise-t, felismeri benne Nebántsvirágot, és boldogan borulnak egymás karjába.


Jelenet az előadásból

Szerelmesregény-füzetbe illő a történet, fordulatokkal és humorral. Itt mindenki megleli a maga boldogságát: a fiatal szerelmesek egymásra találnak, a zárdafőnöknő felfedi legrejtettebb titkát (mulatóban volt valaha énekesnő), és Corinna megtalálja lelki nyugalmát (apácává válásának komolyságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a belépés napján már nem is sminkelt).

Az előadás kellemes, szórakoztató, Hervéhez méltóan gyógyító, de legalábbis kedélyjavító jellegű. Tompos Kátya itt is bizonyítja, nem csupán jól énekel, de mint komika és naiva is megállja a helyét. (Egyetlen észrevételt lehet tenni csupán: egy zárdai növendék összezárt lábbal ül le a székre, még hosszú ruhában is.) Párján, Makranczi Zalánon úgy áll az egyenruha, mint akire ráöntötték, de énekhangja gyengécske. Kiss Jenő és Balogh Erika remekül eltúlzott karaktereket formálnak, Sirkó László betétszáma részeg laktanyai kapusként emlékezetes. A tánckar igyekszik, de tagjai inkább csak műkedvelőként közreműködnek. Azt pedig nehezen lehet elhinni, sőt kifejezetten illúzióromboló, hogy a fess huszárok egy részét igen fiatal és igen alacsony fiatalemberek játsszák. Utolsó számként felcsendül Offenbach kánkánja. Vajon mit szólna ehhez a francia operett „szülőatyja”, Hervé nagy riválisa?

(2006. február 11. Kecskeméti Katona József Színház; Hervé: Nebántsvirág; szövegét írta: H. Meilhac és A. Milhaud; Zágon István és Darvas Szilárd fordításának és átdolgozásának felhasználásával mai színpadra írta: Tasnádi István; Denise: Tompos Kátya, Floridor: Reiter Zoltán, Champlatreux: Makranczi Zalán, Fejedelemasszony: Réti Erika, Őrnagy: Kiss Jenő, Corinna: Balogh Erika, Loirot: Sirkó László, Marianne: Andrádi Zsanett, Igazgató: Vitéz László, Robert: Pál Attila, Silvia: Pethő Orsolya, Kapusnő: Jablonkay Mária, Káplár: Kertész Richárd, Közlegény: Széplaky Géza, Ügyelő: Domján Sándor; díszlet: Menczel Róbert; jelmez: Gyarmathy Ágnes; zenei vez.: Fekete Mária és Látó Richárd; koreogr.: Sebestyén Csaba; rend.: Ács János)