Menyhért, Mirjam

Gyurkovics Mária énekverseny – másodszor

2006.03.06. 00:00

Programkereső

2003-ban a neves koloratúrszoprán kettős évfordulója tiszteletére a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézete meghirdette az első Gyurkovics Mária énekversenyt.
d138d2e2-68a6-4430-822d-2f8070756685

Az ötlet a művésznő lányától, Forrai Zsuzsától, az Intézet igazgatójától származott. Gyurkovics Mária születésének 90., halálának 30. évfordulója alkalmasnak kínálkozott arra, hogy nemcsak a fiatal pályakezdő énekesek, hanem az operakedvelők is emlékezzenek rá. Most újra meghirdetik a versenyt. Ebből az alkalomból Forrai Zsuzsával Herbert Veronika beszélgetett.

- Hagyományteremtő szándékkal hirdették meg 2003-ban a versenyt?

- A kerek évforduló adta az ötletet, de csak egyszeri alkalomra gondoltam. A verseny azonban olyan sikeres volt, akkora élményt adott mind nekünk, szervezőknek, mind pedig a versenyzőknek, hogy tavaly felvetődött egy új verseny gondolata. Ez egy év átfutási időt jelent, hiszen már tavaly el kellett kezdeni a szervezést, hogy idén meg tudjuk hirdetni.

- Milyen kategóriákban mérhetik össze tudásukat a versenyzők?

- A feltételek megegyeznek a három évvel ezelőttivel, azaz két kategória lesz. Az elsőben a felsőoktatásban tanuló, magánének szakos hallgatók, a másodikban az 1971. január 1-je után született énekesek vehetnek részt. A jelentkezési határidő május 26., a verseny november 7-11. között lesz. Mindkét kategóriában azonos összeggel jutalmazzuk a nyerteseket, azaz 300, 200 és 150 ezer forinttal. Szeretnénk több különdíjat is kiosztani, mint 2003-ban, de ez még bizonytalan. Reménykedünk abban, hogy ha a szakma értesül a versenyről, érkeznek majd felajánlások.

- Kik alkotják a zsűrit?

- Az elnök Hamari Júlia, a további tagok Gáti István énekművész, Kovács Sándor zenetörténész, Medveczky Ádám karmester és Romhányi Ágnes dramaturg, műfordító. Egyébként vigyáztunk arra, hogy a kiválasztott tagok között ne legyen olyan, aki tanárként számíthat arra, hogy saját növendékét kelljen bírálnia. Erre a zsűrire ilyen veszély nem vár.

- 2003-ban a kettős évfordulóra a Hungaroton Great Hungarian Voices sorozatában megjelent egy válogatás a művésznő legszebb felvételeiből. Gondolom, voltak különösen kedves szerepei.

- Gilda az első és legkedvesebb szerepe volt, ezzel mutatkozott be 1937-ben. Egy évvel később Gara Máriát énekelte Erkel operájában. Rossini Rosinája is kedvenc alakítása volt. Donizetti Lammermori Luciáját Tóth Aladár igazgató – 40 év után – az ő kedvéért újította fel: ilyen hosszú ideig nem szerepelt a repertoáron. A bemutató olyan sikeres volt, hogy nem sokkal ezután a zeneszerző vígoperáját, a Don Pasqualét is műsorra tűzték A rafinált Norina szerepében nagy sikert aratott. Ebben megmutathatta komikai oldalát is. De a János vitéz királylányát vagy a Három a kislány Médy-jét is nagyon szerette. Ebben a Schubert-daljátékban később Tschöll mamát is alakította. 1967 decemberében ezzel a szereppel búcsúzott a közönségtől az Erkel Színházban. Egy figurát viszont nem szeretett: a Varázsfuvolában az Éj királynőjét. Azt mondta rá: hideg, jégcsap nő, nem tudok vele azonosulni.

- Nem gondolt arra, hogy követi édesanyját a színpadon?

- Bár szép koloratúrszoprán énekhanggal rendelkeztem, úgy éreztem, nem tudom őt túlszárnyalni, hírnevének árnyékában pedig nem akartam élni. Érettségiig nem is gondoltam a jövőre. Akkor azonban elkezdtem énekelni tanulni és zongorázni, de azzal a céllal, hogy a Zeneakadémián énektanári képzésben részesülhessek. Így is történt. Diplomám megszerzése után a Kertész utcai Zenei Általános Iskolába kerültem. Itt tanítottam az ének mellett – időnként – hét-nyolc szaktárgyat is. Nagyon élveztem a tanítást. Emellett egy amatőr, akkor Szekeres Ferenc madrigálkórus néven ismert együttes tagja is lettem. Itt kiélvezhettem az éneklés gyönyörűségét is. A kórus olyan hírnevet szerzett, hogy Európa számos országába kaptunk meghívást, ami abban az időben nem volt mindennapi, hiszen ismeretes, hogy külföldre utazni csak kivételes esetben lehetett. Ezek az alkalmak mindannyiunk számára különleges élményt jelentettek.

- Mikor került a Tanárképző Intézet élére?

- Tizenhét év tanítás után kerültem a felsőoktatásba, végigjárva a „szamárlétra” minden fokát. Először óraadóként, kinevezett tanárként, majd tanszékvezető igazgatóhelyettesként. 1983 óta az Intézet megbízott igazgatója vagyok, de a tanítástól a mai napig sem szakadtam el. Heti öt órában foglalkozom a hallgatókkal magánének és módszertan tantárgyak keretében. Ma is vallom: a tanításban megtaláltam életem célját, értelmét.