Gyöngyi

Rondó - az Operastúdió tagjai válaszolnak

2006.04.13. 00:00

Programkereső

Rovatunkban ezúttal a Magyar Állami Operaház Operastúdiójának három énekesét kérdeztük arról, mit kaphatnak ettől a műhelytől azok a fiatal művészek, akik itt kezdik meg énekesi pályafutásukat?

Miks Adrienn

Először is: senki ne higgye, hogy aki ide felvételt nyert, annak „itt van már a Kánaán”… Itt dolgozni kell. Méghozzá keményen. Nincs apelláta, hajtás van. És ez jó! Nem lehet úgy énekes valakiből, hogy nem tapasztalta meg saját magán, mit bír el a torka, az idegrendszere, a lelke… Aki az operaházi zsongásba bekerül, azt sodorja magával az ár – kap jót is, rosszat is (erről nyilatkozzon inkább a bulvársajtó). De itt van az Opera Színpada, az Álmok Otthona – amire mind vágyunk. Itt testközelben lehet álmodozni, látni a mindennapos csodákat: az előadásokat és ami tán még fontosabb: a próbákat. Látni kiforrott művészeket a próbafolyamatban, szinte velük együtt érezni, hogyan gyúródik, formálódik bennük és általuk az adott szerep. Ráadásul ma ez, holnap az a szerep! Ezt sehol másutt nem tapasztalhatnánk meg. Ez mindent megér! És akkor még nem beszéltem azokról a Művészekről, akik hajlandók tudásuk legjavát átadni nekünk: a munka dandárja Oberfrank Géza karnagy úr egy denevért is megszégyenítő füle és szerető szíve irányításával folyik, Balla Ibolya és Katona Anikó pedig nem kis szakmai tapasztalattal felfegyverkezve bátorít bennünket. Majd jönnek a nagy, közös órák Ionel Pantea mesterrel, aki arcot, teret ad a szerepeinknek (legutóbb Mozart: Figaro házassága című operáját vitte velünk színre a Szent István Konzi kiváló kíséretével). Az Opera külön gondot fordít arra, hogy kiejtésünk is közelítse a tökéletest, az esetleg még bent maradt hibákra Csengery Adrienne tanárnő figyelmeztet bennünket. Hogy mit kapunk tehát? Hitet, páncélt és kardot, valamint két feledhetetlen évet. Ennyi értő fül és érző ember aggódó munkájától kísérve érdemes itt lenni, érdemes gyakorolni, tanulni – egyszóval merni énekesnek lenni a mai világban!

Sáfár Orsolya

Elsősorban az operaénekessé érés és a színpadi rutin megszerzésének lehetőségét kapjuk meg. Az Operaház repertoárjához és az énekes egyéniségéhez igazítva operaszerepeket, -részleteket tanulunk meg. A tudás megszerzéséhez Oberfrank Géza karnagy úr, Katona Anikó, Fajger Orsolya és Balla Ibolya korrepetitorok nyújtanak segítő kezet. Idegen nyelvű szólam esetén a helyes és érthető szövegmondást Csengery Adrienne tanárnő csiszolja nagy odafigyeléssel. A színpadi játék és együttműködés fortélyait Ionel Pantea tanár úrtól sajátíthatjuk el az ún. együttes órákon. Ezeken különböző operarészleteket viszünk színre, melyeket a Wagner Társaság vagy a Parsifal Alapítvány rendezvényein és természetesen az operaházi vizsga keretén belül mutatunk be. Rendszeresen adunk koncerteket a Budapesti Operabarátoknak is. Ezen fellépések alkalmával megtanulhatjuk bejárni és „betölteni” a színpadot, s azt is, hogyan lehet mozgás, cselekvés közben énekelni. A mai Magyarországon nem elhanyagolandó tény, hogy az Operastúdió tevékenységéhez az Operaház anyagi hátteret is biztosít szeptembertől júniusig. Az Operastúdió egyben „tűzközelséget” is jelent. Tanáraink folyamatosan nyomon követik fejlődésünket, a Ház vezetősége gyakran megnézi előadásainkat. A rólunk így kialakult kép segítségével eldönthetik, hogy melyikünket milyen szerepkörben tudják alkalmazni az intézmény produkcióiban. Az Operastúdió lehetőséget ad arra, hogy megmutasd és kipróbáld magad az opera világában.

Molnár Levente

Az Operastúdió rengeteg pluszt tud adni egy pályakezdő énekesnek. Az itteni művészek, tanárok, karmesterek, akik szeretettel dolgoznak velünk, megerősítenek minket abban, hogy színpadra termettünk. Igazi művészként bánnak velünk, fél lábbal már az Opera nagyszínpadán érezhetjük magunkat. Megkóstoltuk a siker ízét, és aki ezt egyszer megérezte, nem tud többé lemondani róla. De azt is megtanultuk, mennyit kell a sikerért dolgozni. Az én életemben nagy fordulatot jelentett, hogy bekerültem az Operastúdióba. Mestereinktől, idős kollégáktól olyan tanácsokat kaptam, amelyek végig fognak kísérni az egész pályámon. Ionel Pantea, a Stúdió vezetője teljesen egyénre szabottan foglalkozott velem, ahogy mindenki mással is. Amit nekem adott ez a műhely, azt nem kaphattam volna meg máshol. Sokan azt mondják, a Zeneakadémia mellett nincs szükség egy Operastúdióra is: de érdemes megnézni, milyen kevesen kerülnek be ide a Zeneakadémiáról ahhoz képest, hogy mennyi énekes diplomázik ott minden évben… Azt is fontosnak tartom, hogy az Operastúdió növendékei között szinte testvéries a viszony. Amikor együtt dolgozunk, mindig sikerünk van. Sok művész mondta nekünk, hogy ez az Operastúdió a világ bármely pontján megállná a helyét.