Kelemen, Klementina

A szőkék hegedőse

2006.05.22. 00:00

Programkereső

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, Magyar Állami Operaház, vezényel Jurij Szimonov. Vidnyánszky Attila szép és nemes feladatot vállalt magára, amikor be akarta bizonyítani, hogy A nürnbergi mesterdalnokok csakis és kizárólag zene.

Keményen, összeszorított fogakkal, csatasorba állított díszlet- és jelmeztervezővel bizonygatta, hogy mindent, de mindent szabad. Hogy el lehet játszani olyan díszletben, amelyben bármi eljátszható, olyan ruhákban, amelyben viszont gyakorlatilag semmi, hacsak nincs olyan darab, amelyben Bánk bán a Nem félünk a farkastól főhősével társalog németül. Átlagos színházi merészségű ember aligha próbálja ki, hogy el lehet-e énekelni a harmadik felvonást úgy, hogy a szereplők főpapnak öltözve mászkálnak egy nagy ólomüveg ablakon, fölöttük egy óriási, stilizált fagyigombóc lóg, és az igazán jó fejek szőke parókában, a lottósorsolásnál alkalmazott műanyag gömbökön üldögélnek.

Még az is elképzelhető volt, hogy a rendezői vagányság igazolódik, és a teljes zűrzavar ellenére mégis Wagner-operát hall a közönség, de a dolog már a nyitány alatt omladozni kezdett, amikor Jurij Szimonov vezényletével mindenkit elnyomtak a rezek trottyanásai, és mint valami térzene, úgy hangzott föl a fenséges melódia. Aztán szép lassan kiderültek az egyéb turpisságok. A Dávidot éneklő Mukk József egyszerűen kevésnek bizonyult, az Évát alakító Gonzalez Mónika viszont inkább soknak. Az utóbbi attól való félelmében, hogy elnyomja a nagy zenekar, hangosan, viszont elég árnyalatlanul énekelt. Kiss B. Atilla merev volt, és időnként elég hamis, de tulajdonképpen nem képtelen, és hogy valakinek igazán örülni is lehessen, arról Berczelly István viharverten komoly figurája gondoskodott.

A vendégnek hívott Hans Sachs (Friedemann Kunder) rettenetesen elfáradt a harmadik felvonásra, akkor már csak tompa kiabálásra futotta tőle, de előtte sem volt éppenséggel fenomenális. Viszont biztos alapokkal bírt, mozdulatai, lénye, vérmérséklete Sachs volt, és mit lehet tenni, azzal főzünk, amink van. Sajnos ez utóbbi érvényes Beckmesserre, vagyis Sárkány Kázmérra is, aki hangi alkalmatlanságát szánalmas pojácasággal próbálta feledtetni. Amennyiben a produkciónak lett volna felelős és értelmes vezetője, nyilván nem járul hozzá, hogy Benny Hill-magánszámokkal szakítsák meg a Mesterdalnokok-előadást, de ne ábrándozzunk. Ha valaki azt hitte, hogy a vihar cibálta Opera társulata össze tud fogni egy opera érdekében, annak jó reggelt kívánunk. Magunknak meg jobb éjszakát.