Kelemen, Klementina

Stopli-blődli

2006.05.23. 00:00

Programkereső

Csak az Angyalföldi pálmafák és Az angyalok földjén hiányzik a Fenyő-Tasnádi-szerzőpáros új darabjából. Tulajdonképpen a történet bármely pontján el lehetne ezeket énekelni, utólagos beillesztésük semmiféle dramaturgiai problémát nem okozna. A közönség viszont minden bizonnyal élvezné a Fenyő-tribute koncert plusz öt-hat percét.

A rendező: Méhes László

Az Aranycsapat középpontjában a magyar foci áll, ám a magyar labdarúgás Mohácsa és Torghelle a Lichtenstein elleni fiktív világbajnoki selejtezőn kihagyott tizenegyese között egyfajta privát történelmi tablót is felskiccelnek. A darab szerkezete igen laza, a szervező elvet a jól ismert Fenyő-dalok adják. A jelenetek ezek köré épülnek, van, hogy az erőltetettség határát súrolva. Csak egyetlen példa: a fiúk az Uruguay elleni meccset hallgatják, és azon kezdenek el vitatkozni, vajon a dél-amerikai országban dzsungel van-e vagy csak esőerdő. Ennyi az átvezetés ahhoz, hogy a prózából Rock a dzsungel, rock and roll-ra váltsanak. Igaz, a Szexbomba meg csak azért kell, hogy a nyári Palatinus strand ellenpontozásaként a színpad forduljon egyet, és a Napfény a jégen dallamaira két fiatal szív a Szent István parki koripályán egymásra találjon. Igazságtalanság lenne azonban nem megjegyezni az elveszített vébédöntőt követő Csak a bugi van és Stopli bácsi élettől búcsúzó Mennyország a Duna-parton-jának találó elhelyezését.

A fura hangzású személyneveket már Molnár Ferenc is humorforrásnak használta (itt Torghellére hegyezik ki), Trinidad és Tobagóval Hacsek és Sajó is viccelhetett volna, de hallhatunk Kalap (polgári nevén Zöllei János, egykori Fradi-főszurkoló és népstadionbeli szotyiárus)-szállóigéket is. Mindezek mellett azonban a rózsaszínű hashajtó hatásait ecsetelő verbális és gesztushumor a leggagyibb szórakoztató műsorok színvonalát idézi.

Tulajdonképpen szinte mindegy lenne, ki játssza a főbb szerepeket, hiszen nincs igazán mit megformálni. Ráadásul a közönség nagy részének elég meghallani a zenét, azonnal énekelni kezdik az ismert dalokat, de még azt a néhányat is, amelyek kifejezetten ehhez a darabhoz készültek, ritmikus kéz-, láb- és fejmozgatással kísérik – mert hát ők Fenyőért jöttek. És ennek az igénynek igyekeznek a színpadra állítók megfelelni. Fenyő Miklós kettős szerepben áll a mikrofon előtt. Egyrészt Szpíkerként Szepesi György egykori közvetítéseit reprodukálja az eredetinek megfelelő hangsúlyozással, másrészt amolyan minikoncertet ad. Az előadásnak és a tapsrendnek is csak látszólag van vége a színészek meghajlásával, mert a színpad ismét fordul egyet, és Mr Rock and Roll egy asztalon állva elénekli a Duna-parti randevút.

Bodrogi Gyula (az öreg Stopli) a semmiből is elénk tárja annak a labdarúgást szerető embernek a sorsát, aki a magyar válogatott minden egyes meccsét, legyen az világbajnoki döntő, selejtező vagy barátságos, személyes élményként éli meg. Élvezettel komédiázik és táncol, hitelessé tesz egy finoman szólva is csak alig megírt karaktert. Miller Zoltán és Zöld Csaba talán már kinövőfélben vannak a világra rácsodálkozó kamasz szerepkörből (a fiatal Angyal Gyurit és Stoplit játsszák), de ezekhez a dalokhoz kell az ő lendületük, hangjuk, humoruk, személyiségük. Fülnek kellemesek a nóták, ám a lepkézés több mint megmosolyogtató mozdulatsorát nézni egy idő után megterhelő. Tompos Kátya és Lévay Viktória helyes, cserfes Winkler nővéreket játszanak, kaptak egy-egy dalt (Gólkirály, Subi-dubi május), amelyeket a valós értéküknél komolyabbá tesznek. Sztankay István és Andorai Péter (Elegáns úr, azaz megöregedett Angyal Gyuri és Kalap szerepében) az untermannál is unterebb szerepre vannak kárhoztatva.

A József Attila Színházban újabban komoly szcenikai szerepet kap a projektor (ha a technika ördöge engedi). Ezzel vetítik a Népstadion tartóoszlopait, a munkaversenyre buzdító plakátokat, és az amatőrvideók színvonalát idéző, a történethez lényegi információt nem adó kisfilmeket; focimeccs utáni férfizuhanyzót, szerelmi légyottra utalva pedig leginkább falvédőt. A díszletből a lelátó állandó, a forgószínpad másik oldala pedig nappalitól kocsmáig több helyszínt mutat.

A recenzens fanyaloghat, de minden bizonnyal hosszabb szériát fut az előadás, mint ameddig Puskásék veretlenségi sorozata tartott.

(2006. május 20., József Attila Színház; Fenyő Miklós – Tasnádi István: Aranycsapat; Stopli bácsi: Bodrogi Gyula m.v., Elegáns úr: Sztankay István, Kalap: Andorai Péter, Szpíker: Fenyő Miklós, Stopli: Zöld Csaba, Angyal Gyuri: Miller Zoltán, Ollállá: Esztergályos Cecília, Winkler Zsófi: Tompos Kátya, Winkler Mari: Lévay Viktória; díszlet: Rózsa István; jelmez: Kovács Yvette m.v.; szcenikus: Éberwein Róbert; koreográfia: Seress Attila; dramaturg: Szokolai Brigitta; zenei vezető: Novai Gábor; konzultáns: Hegyi Iván; a rendező munkatársa: Czipó Gabriella; rendező: Méhes László)