Bence

Valahol Közel-Keleten

2006.08.23. 00:00

Programkereső

1991-ben mutatták be a Madách Színházban Tolcsvay László, Müller Péter és Müller Péter Sziámi rockoperáját, a Mária evangéliumát. Azóta felnőtt egy generáció, és bár itt-ott láthattuk reprízét, konvencióktól mentes előadás nem született.

Frankó Tünde

A Szabad Tér Színház nyári produkcióját Somogyi Szilárd rendezte, aki igyekezett a mához közelíteni, és amennyire lehet, aktualizálni a történetet. Érezhető az előadáson az erős rendezői jelenlét és az átgondoltság. A történetről amennyire lehet, leválasztja a Biblia világát, ezáltal az inkább az oratóriumhoz és a passióhoz közelebb álló műből zenés színpadi darab lesz.

A fény, amely az operettszínházi Kerényi-iskola hatását mutatja, nagyszabásúvá tesz és erősíti a drámaiságot. A komponáltság szép példája az angyali üdvözlet jelenete, ahol a három androgün arkangyalt (Pirgel Dávid, Szabó Dávid, Mikola Gergő) tizenkét fénypászma kíséri.

Bátonyi György díszlete a katonai fogolytáborokat idézi: betonkerítés, megfigyelőállás, talán még a hatalmas keresztet is ide lehet sorolni. Itt van őrizetben János, aki őreinek meséli el Mária életét. A csoportos szereplők akár az utcáról is bejöhettek volna. (Pláne, hogy a kórusok playbackről szólnak.) Fekete, szélsőséges félkatonai szervezeteket idéző egyenruhákat viselnek az őrök és Heródes, khaki színű, military stílusú, hétköznapinak tűnő ruhákat a többiek. A kivételek természetesen elkerülhetetlenek: a háromkirályok meseszerű öltözéke, Jézus ágyékkötője, Mária fátyla.

A rendező és Bartha Andrea jelmeztervező következetesen végigviszik a szín-játékot. Mária a hagyománynak megfelelően fehérben és kékben van. Jézus felső, vörös ágyékkötőjéből pólya, majd stóla lesz, amelyet végig hord, és ezt adja át végül Jánosnak.

Mindenki ismeri Jézus életét, így a végső stációval kezdődő, csupán a narrátor evangélista képzeletében játszódó történet nem tartogat meglepetést. A Bibliában Mária nem középponti figura, az ő élete csak a sorok közül olvasható ki – itt azonban róla lenne szó: ő a cím- és főszereplő. A szerzői célokkal ellentétben azonban a legmarkánsabb jelenléttel a képzeletével és a múlttal viaskodó Jánost alakító Földes Tamás bír. Nem csupán kommentál, emlékeket idéz, hanem a színpadi idő alatt átél, megszenved mindent. Hol érdes, hol lírai a hangja, de megtörtségében is átütő az ereje. Rabként kezelik őrei, megalázzák, ám lassan ők is hatása alá kerülnek. Lekerül róluk a jelmez egy része, ott állnak fehér pólóban, fekete nadrágban, és János szavára figyelnek. Van remény a változásra, a világjobbító tanok beteljesedhetnek?


Dolhai Attila

Mária szerepére az operaszínpadokról ismert Frankó Tündét kérte fel a rendező. Nem volt rossz választás, hiszen kifejezően el tudja játszani a gondtalan fiatal lányt és a reményvesztett anyát is – igaz, előbbiben talán hitelesebb –, ám hangja mintha kevésbé lenne érzelmes, színes, mint egykor Sáfár Mónikának. Vannak félszavak, amelyekről nem döntötték el, énekelje-e azokat, így ezek a hangok sajnos kellemetlen rikácsolásba fulladnak.

A közönségben szép számmal helyet foglaló Dolhai Attila-rajongók elégedetlenek lehettek: túl keveset látták kedvencüket. Dolhait mostanában robbanó energiákkal teli fiatalférfi-szerepekben láthattuk, elsöprő indulatokkal. Bár a figurák karakterében voltak lírai vonások is, ehhez hasonlítható visszafogottságot nem követeltek. Különös, de a nagy, ráadásul szabad térben sem veszik el a finom eszközök hatása: az intimitás.

Kerényi Miklós Máté ismét megmutatja komikusi tehetségét, Fülesének Vak „párja” ezúttal Langer Soma. Heródes szerepét Imre Sebastian kapja. Az előadás elején feltűnik, majd szóló számát kivéve nincs a színpadon. Komor árnya nem vetül a történetre, és a darab erősen tolcsvays zenei világából erősen kilógó rap is idegenül hangzik tőle. A király egyébként annyiban mai, hogy őrült parancsát egy felszívott kokaincsík után hozza meg. Miklós Attila terepszínbe öltöztetett Józsefének sincs sok dolga.

Az arkangyalok egyébként fura módon David Bowie Ziggy Stardust-időszakára asszociáltatnak. Arra, hogy vajon miért így ábrázolják őket, a recenzensben számos ötlet felmerült: a brit zenész marslakója azért jött a Földre, hogy a butaság alól felszabadítsa az emberiséget. Ziggy nemtelen lény volt, az angyalok nemiségéről pedig régóta folyik a vita. Békét és szeretetet hirdetett – bár erősen droghatás alatt. Bowie utalásokat tesz a lemezen a messiásra. Ziggy ugyanolyan sztárnak tartotta magát, mint Jézus. Csak.

Valószínűleg a szereplők igen elfoglaltak, de mindenképp jó lenne, ha nem csupán egynyári produkció lenne ez az előadás. A több rendelkezésre álló idő, további próbalehetőség és a kíváncsi nézők miatt is.

Tolcsvay László – Müller Péter – Müller Péter Sziámi: Mária evangéliuma
Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 2006. augusztus 19.
Km.: Mária: Frankó Tünde, János: Földes Tamás, Jézus: Dolhai Attila, Heródes: Imre Sebastian, József: Miklós Attila, Ráfáel: Pirgel Dávid, Gábriel: Szabó Dávid, Micháel: Mikola Gergő, Gáspár: G. Szabó Sándor, Menyhért: Magasházy Isván, Boldizsár: Marik Péter, Füles: Kerényi Miklós Máté, Vak: Langer Soma, Lakner Bácsi Gyermekszínháza, a Petőfi Musical Stúdió tagjai és a Budapesti Operettszínház Musicalegyüttese
Díszlet: Bátonyi György; jelmez: Bartha Andrea; hangmérnök: Kálmán Sándor; zenei rendező: Tolcsvay László; koreográfus: Rogács László; rendező: Somogyi Szilárd