Menyhért, Mirjam

Örült, aki látta

2006.08.28. 00:00

Programkereső

Nyolc órakor megszólalt a Városmajori templom harangja. Egy ilyen véletlen egybeeséstől egészen különleges felütést kaptak A muzsika hangja című musical első kolostori jelenetei. Bensőséges és megnyugtató lett a hangulat – és ez a kellemes érzés egészen a tapsrendig megmaradt. Szép, érzelmes előadás született, amely az alkotóknak köszönhetően egyáltalán nem negédes.

Siménfalvy Ágota és Kaszás Attila

Éry-Kovács András rendezte azt az előadást is, amely két éve került le az Operettszínház repertoárjáról. A városmajori körülmények okán egyszerűsített színpadtechnikájú reprízt állíthatott volna színpadra. A nehezebb feladatot választva azonban a játszókra alkalmazva inkább újragondolta az előadást.

Siménfalvy Ágota néhány évvel ezelőtt már játszotta Mariát az Operettszínházban. Ahhoz képest alakítása mélyebbé, érettebbé, színesebbé vált. Mintha az általa eddig megformált fiatal nők beépültek volna a zárdanövendékből hirtelen sokgyerekes anyává váló lány személyiségébe. Egyszerre szétszórt, hirtelen, szégyenlősen gyerekes, ugyanakkor visszafogott, bölcs, megnyugtató és sugárzóan nőies. Amikor megjelenik sötét rózsaszín sapkájában, úgy néz ki, mint egy erdei manólány, az esküvői ruhában olyan, mint Hamupipőke, a kórusfellépésen pedig komoly, felelősségteljes, családját óvó asszony.

Tökéletes párt találtak hozzá Kaszás Attila személyében. Van az általa játszott von Trapp kapitányban valami fanyarság. Modora nem durva, inkább tétovaságát leplezően tüskés és kissé érdes. Egy férfi, aki nincs tisztában férfiasságával, jóképűségével, aki nem különösebben szokott hódítani, talán nem is ismeri a hódítás rejtelmeit. Amolyan hétgyermekes özvegy Mr. Darcy. Történnek vele a dolgok, de amikor a hazája és családjának élete kerül veszélybe, akár a családi kórus fellépésébe is belemegy. Katona lesz belőle, aki a menekülés érdekében olyan kompromisszum megkötésére hajlandó, amelyet békeidőben azonnal visszautasítana.

Helyesek, szeretnivaló csibészek (és nagyon jól éneklők) a gyerekek, nem ördögien gonosz lurkók, akikből 180 fokos fordulattal lesznek angyalkák. Ugyanez a lekerekítettség jellemző Elsa Schraeder karakterére Udvarias Anna alakításában. Valószínűleg tetszik neki a kapitány, a házassággal megszerezhető vagyon csak hab a tortán. Nyugodtan fogadja a visszautasítást, majd talál valaki mást. Bardóczy Attila haszonleső Max Detweilere sem tenyérbemászóan irritáló, inkább a magát minden helyzetben feltaláló, erősen az anyagi haszonra játszó örök túlélő, akinek elnézhető minden mesterkedése. Az eddig említett szereplők életének harmóniáját jól ellenpontozza Franz (Bicskei Kiss László), az inas kapitányt megrökönyítő Heil Hitler! karlendítése és a postás Rolf (Kalmár Gergő) nácivá válása, ami a legnagyobb lány, Liesl (Gesler Lili) számára tragédia.

Nem állították egyszerű feladat elé Nemes Takács Kata díszlettervezőt. Az immobil Városmajori Szabadtéri Színpadra elvileg lehetetlen osztrák hegyeket, apácazárdát, lakásbelsőt, kertet és fesztivált feltenni. Vagy nincs semmiféle háttér, és minden a néző képzeletére van bízva vagy… Vagy gazdaságosan, de roppant ötletesen minden látható. Több ez, mint utalás, nem hasonlít a rendelkező próbák jelzésszerű díszleteihez. A színpad három részre osztott. A jobb oldalon szürke fal, egy keresztet formázó ajtó, asztal, szék utal a kolostorra. A bal oldalon zöld növények, többnyire kerti, ház körüli történésekre utal. Középen két oldalt aranykorlátos lépcső fut fel, alatta egy kanapé és aranysárga tapétás fal, ez a von Trapp család háza. Tisztán értelmezett a mozgás: csak a jelenet szerint aktuális térbe lépnek be a szereplők. A lépcső kivétel, mert több helyszínhez is tartozik, rajta állva bárhol lehetnek. Matrózruha a gyerekeken, az apácák viselete, katonai öltözék – mindezekbe nagy kreativitás vagy egyediség nem vihető, annál szebbek és színesebbek az estély vendégeinek és a családi kórusnak tervezett ruhák (Kemenes Fanni munkája). Öröm látni, hogy sok nyári produkcióval ellentétben itt élőben kísér egy kamarazenekar.

Amikor 1959-ben a Broadwayn bemutatták A muzsika hangját, a kritikusok fanyalogtak. Közönségsiker ide vagy oda, amerikai musicalhez képest túl sziruposnak, operettklisékkel telinek találták a darabot. A filmváltozattal azonban igazi klasszikussá vált, generációk nőttek fel rajta. Aki nagyon ráér, nyugodtan vegye számba az igazi von Trapp család élettörténete és a darab cselekménye közötti különbségeket, szedje pontokba az eltéréseket. De valószínűleg az ilyen akkurátus listakészítőknek is kellenek a klasszikus tündérmesék, akkor is, ha nem egyértelműen boldog véget érnek.

(2006. augusztus 23. 20:00 Városmajori Szabadtéri Színpad – Richard Rodgers – Oscar Hammerstein II: A muzsika hangja; szövegkönyv: Howard Lindsay és Russel Crouse, fordította: Bátki Mihály; a verseket fordította: Fábri Péter; km.: Siménfalvy Ágota (Maria Reiner, apácanövendék), Kaszás Attila (Georg von Trapp kapitány), Geszthy Veronika (Zárdafőnök asszony), Gesler Lili (Liesl), Hajdu Bálint (Friedrich), Vitányi Lili (Louise), Lencz Norbert (Kurt), Zavecz Zsófia (Brigitta), Fehér Fruzsina (Márta), Kiss Bernadett (Gretl), Udvarias Anna (Elsa Schraeder, Frau Schmidt), Bardóczy Attila (Max Detweiler), Kalmár Gergő (Rolf Gruber), Bicskei Kiss László (Franz), Tóth Enikő (Margaréta nővér), Bertha Theodóra (Berta nővér), Fejes Szandra (Zsófia nővér); a Petőfi Musical Súdió tagjai; díszlet: Nemes Takács Kata; jelmez: Kemenes Fanni; zenei vez.: Bíró Péter; koreográfus, rendezőasszisztens: Ecsédi Márta; vez.: Bíró Péter; rend.: Éry-Kovács András)