Jenő

Holender: Nem maradhat így a budapesti Opera helyzete

2006.09.17. 00:00

Programkereső

Varázslatos egyéniség Ioan Holender, a bécsi operaház főigazgatója. Hetvenegy éves idős úr, hófehér hajjal, immár tizennégy esztendeje irányítja Európa egyik legrangosabb, - ha nem a legrangosabb - dalszínházát. Az ő vezetésével érkezett Budapestre Mozart együttese, hogy a magyar közönségnek elhozza az "igazi Figarót”.

Az előadás után elmondhatjuk, (bár ez a kritikus magánvéleménye), hogy igazibb az idei salzburgi produkciónál is. Hogy miért, azt Holender úr elmondta a hírlapíróknak az előadás előtt.

És mindezt magyarul, mert a temesvári születésű művész, jóllehet vallomása szerint húsz éve nem járt itt, kicsit akcentussal, néha csekély németet keverve a mondanivalójába, de gazdag, választékos szókinccsel fejtette ki. Még kérdés nélkül, érthetően ezzel kezdve, szomorúan szólt a Magyar Állami Operaház jelenlegi sanyarú helyzetéről. Nyugtalanító - mondta - az Andrássy úti palota sorsa, és aggasztó, hogy az Erkel Színház mikor kezdi el végre 2006-2007-es évadját, ha egyáltalán elkezdi. A Népszava munkatársának arra a kérdésére, hogy szerinte mikor lesz ismét színvonalas budapesti operajátszás, Holender úr, aki jól ismeri a múltat, Lukács Miklós igazgatói korszakára emlékeztetett. A művészet - vélekedett - elsősorban a lélek, és különösen fontos ez a zenében, az operajátszásban. Ha bezárják a kapukat, ez a lélek hal meg. Még a kommunista korszakban is - fűzte hozzá - erre a műfajra nagy gondot fordítottak, híre volt külföldön is. Nem lehet így hagyni ezt a mai állapotot.

Téves az a fölfogás, vélte a bécsi operaházi főigazgató, hogy a külföldiek, a

turisták miatt kell őrizni a hírnevet. Ők a közönségnek maximum a 15 százalékát teszik ki, ezért is látta meglepetten, hogy pénteken este az egyébként kiváló produkciójú Kékszakállúnál a színpad fölött németül írták ki a szöveget. Ami a dalszínházak anyagi ellátottságát illeti, téveszme az is, hogy a megoldás a szponzorálás. Ez a módszer a támogatónak hasznos, nem a színháznak. Az állam cserébe adókedvezményt nyújt, de a szponzor nem fedez minden költséget. Ráadásul néha a pénzéért cserébe a befolyását próbálja meg érvényesíteni, például azt mondja, adok 10 millió dollárt, és én hozom a rendezőt.

Elhangzott a megjegyzés, hogy a bécsi operák háza táján is vannak anyagi természetű gondok. Igen, - mondta Holender úr - idestova nyolc éve lényegében ugyanabból az összegből gazdálkodnak, és tekintettel az inflációra, az érték valójában csökken, de Ausztriában október 1.-én választások lesznek, és az új kormánytól rendezést remélnek. Már csak azért is, mert a Volksoper, a Népopera, az ottani Erkel máris súlyos gondokkal küszködik, a Staatsoper azonban szerencsére tartja magát. Megérti, hogyne értené meg, hogy Magyarország az elmúlt esztendőkben a lehetőségeinél többet költött, de nem bölcs a kultúrán spórolni.