Orsolya

A múltnak folytatása

2006.10.10. 00:00

Programkereső

Mintha egy újabb fejezetnél ütnék fel Antoine és Désiré történelemkönyvét. 1988 és 1994 zavaros eseményeinek tanulságát azonban elsodorja a Duna.

A címszerepben: Elor Emina

Diáktüntetések híradófelvételei, MSZMP KB-ülés, a plakáton az elhíresült Kádár–Brezsnyev-csók, a köztársaság kikiáltása, a darabbeli megfigyelés dokumentumai (amolyan Az ügynök élete) – hatalmas vászonra vetített képek illusztrálják és hitelesítik a Laura című musical történetét. Az előadás előtt a darab narrátora, Cseh Tamás énekel. Ő is a vászonról szól. Egy rádióstúdióból estimesés hanghordozással a szereplőkre és a korra vonatkozó információkkal lát el. Gesztusok, amelyek egyszerre hívnak fel távolságtartásra és személyes élmények felidézésére. Úgy vonna be, hogy közben elgondolkodtat. A brechti epikus színházhoz viszont drámai alapanyag is kellene. Csak remélni lehet, hogy Bereményi Géza nem gondolta komolyan a túlbonyolított, ugyanakkor indokolatlanul lezáratlannak hagyott cselekményt, a helyenként erőltetett és bugyuta rímeket, a hol képzavaros, hol pátosszal teli, esetleg giccsbe hajló vagy éppen álfilozofikus, üres, rejtélyeskedő eszmefuttatásokat tartalmazó szöveget.

Mira János díszletének központi eleme a színpadot teljes szélességében elfoglaló lépcsősor. A külső helyszínekre – Keleti pályaudvar, Népstadion metróállomás – könnyedén asszociáltat. A belső tereket – presszó, könyvtár, parlamenti ülésterem, belügyi szoba – oldalról betolható díszletelemek segítségével többszintűvé teszi. Szerencsés ez a megoldás a szimultán jelenetek esetében, és így az is lehetséges, hogy egyszerre tömegnyi szereplőgárdát lássunk. Nekik Topolánszky Tamás nem bonyolult, viszont látványos és lendületes koreográfiát készített. A színészek apró játékai elvonják a figyelmet a kusza cselekményről. Horváth Károly zeneszerző a műsorfüzet tanúsága szerint nem akart fülbemászó dallamokat írni – törekvése ellenére a nem túl eredeti melódiák mégis dúdolhatók. Ám amit a zalaegerszegi ősbemutatón az akkor végzős operett-musical szakos osztály tagjai ki tudtak énekelni, az az alapvetően prózai színészek számára nehezen megy. Talán célszerű lett volna, ha a lagékon módosítanak. Igaz, ha már a beszédhangon is hallatszik, hogy a társulat egy része nem egészséges, nem fair az értékelés.


A rendező, Pinczés István

A szereplők elszántan és humorral próbálnak karaktereket formálni a papírmasé figurákból. A férfiszerepekben nincs sok lehetőség. Szegény Madarász Csabát alig ismerjük meg, máris megölik: Szokolai Péter a merev, csak a tanulásra koncentráló fiút egy pillanat alatt elszánt szerelmessé teszi. Sirkó László Zeusza egyetemi tanárként és politikai hátterű elbocsátása után lecsúszott hajléktalanként is bölcs, rezignált derűvel szemléli a sorsot, igazságkeresés és szabadságvágy irányítja. A politikusnak hűvös fölénnyel és magabiztossággal kell rendelkezni. Ebben pontos Kedvek Richárd, azonban az első rész még egyetemista, de már roppant merev Madarász Zsoltjáról elképzelhetetlen, hogy egy szerelmes éjszaka után hirtelen esküvőre gondoljon. Olyan keveset tudunk meg a darab során a BM-munkatárs, majd üzletember Balaskó László tetteinek indítékairól, hogy Bori Tamásnak nincs mit eljátszani. A nők szerencsésebbek: Csombor Teréz a főintrikus Fáskertiné szerepében egy pártfunkcionáriusba oltott operettprimadonnát alakít. Mozgása szögletes, széles, és ha belép, nem lehet nem rá és a hangjára figyelni. Danyi Judit minden rezzenéséből a karrierista nő alakja rajzolódik ki, aki ügynöknek sem belső meggyőződésből áll be, hanem mindig a személyes becsvágy vezeti. A Laurát játszó Elor Emina él az alkalommal, hogy a szűkös játéklehetőségeken belül a címszerepből minél többet megmutasson. Amikor először látjuk farmerben, tornacipőben, reményteljesen énekel szülővárosának, és várja, hogy szerelmét újra lássa. Ármánykodásnak köszönhetően lesz belőle lecsúszott hajléktalan, aki bár kinyúlt fekete kardigánban eltakarja minden nőiességét, nem veszíti el méltóságát. Egy szál férfiingben bosszúvágyában a testiséget is csak eszköznek használó nő. Miután kiderült az igazság, és mindenki szennyese a szélben lobog, kiskosztümben új életet kezd, de a régit sem felejti.

Ha az volt a szerző célja, hogy a velünk élő történelem kisszerűségére hívja fel a figyelmet, akkor a librettó remekmű. Ha viszont reálszituációkban gondolkodott, és a leírtak egy az egyben történő megjelenítését célozta meg… De szerencsére Kecskeméten nem ez utóbbi utat választották.

(2006. október 8. 15:00 ; Kecskeméti Katona József Színház – Bereményi Géza-Horváth Károly: Laura; km.: Beszélő (Arc és Hang): Cseh Tamás; Laura: Elor Emina; Zeusz: Sirkó László; Fáskerti. Vass Gábor; Fáskertiné: Csombor Teréz; Balaskó: Bori Tamás; Madarász Zsolt: Kedvek Richárd; Madarász Csaba: Szokolai Péter; Zsuzsa: Danyi Judit; Balaskóné: Horváth Erika; díszlet: Mira János; jelemez: Jánoskúti Márta; dramaturg: Márton Andrea; videó: Bori Tamás, Pinczés István; koreográfus: Topolánszky Tamás, zenei vezető és vezényel: Látó Richard; rendezte: Pinczés István)