Olivér

Markó Iván: csapatot építeni csak otthon lehet

2006.11.22. 00:00

Programkereső

Az angyalok üzenete című balett bemutatójával ünnepli tizedik születésnapját a Magyar Fesztivál Balett a Thália Színházban. A jövőre hatvan éves Markó Ivánnak ez a századik bemutatója.

- Jövőre 60 éves lesz, ebben a korban már ritkán lépnek a deszkára a balett táncosok, ön úgy látszik rekorddöntésre készül!

- Tudomásom szerint én vagyok a világon egyedüli táncos, aki ennyi idős korában még színpadra lép. Legalább is a férfiak közül, hiszen a hölgyek jobban bírják, Maja Pliszeckaja nyolcvan évesen táncolta el a bécsi operaházban a hattyú halálát, és kétség nem fért az alakítása hitelességéhez. A férfiaknál az emelések és az ugrások miatt azonban korában befejeződik a pálya.

- Önnél azonban nem. Hogyan sikerül megőriznie a formáját?

- Ha az ember szerelmes valamibe, akkor nincsenek határok. Minden lehetséges.

- A tíz éve fennálló Magyar Fesztivál Balett jubileumát bemutatóval ünnepelték, hányadik premier ez az ön 27 éves koreográfusi pályafutása alatt?

- Századik. A Fesztivál Balettnek pedig tizennyolcadik, csak az itthoniakat számolva.

- Emlékszik még rájuk? Egyáltalán lehet újat hozni százegyedjére?

- Nem emlékszem rájuk az eszemmel, csak a szívemmel. Újat hozni? Én nem hozok újat soha, három éves korom óta alig változom belülről.

- Tíz évvel ezelőtt anyagilag nagyon nehéz körülmények között hozta létre a Magyar Fesztivál Balettet. Megérte a sok küszködést, végül is taníthatna valamelyik neves külföldi művészeti egyetemen, néha vendég-koreográfusként utazhatna világban. Sokkal kényelmesebb volna, mint azon harcolni, hogy ki tudja-e fizetni a próbaterem bérleti díját…

- Nem csak azért vagyok itthon, mert ez a hazám, hanem mert tanítani, koreografálni bárhol lehet a világban vendégként, de csapatot építeni csak a saját hazájában tud az ember. Ehhez ugyanis nem csupán tökéletes technikai felkészültség kell, hanem mindent tudni kell arról a kultúráról. Legalább is, ha jól akarja csinálni az ember. Talán Jeruzsálem volt a kivétel, hiszen a győri Balett után a Rubin Akadémián töltöttem néhány évet, ahol a tanítás mellett együttesem is volt. A Siratófalak című produkcióból nagy sikerű balett-film is készült. De Jeruzsálemben is otthon voltam, hiszen a Jóisten olyan közel volt hozzám, mint sehol máshol. Ami pótolta a nemzeti odatartozás hiányát.

- Elérte azokat a célokat amiért a Fesztivál Balettet megalapította?

- Soha nem sikerült tökéletesen elérni azt, amit akartam.

- Milyen lesz az új bemutató?

- Két részből áll a gálaest. Először a Bach muzsikájára komponált Angyalok üzenete című mű lesz látható, mely a kereszténység misztériumáról szól. Legalábbis arról, amit számomra a kereszténységet jelenti: az életigenlésről, a szeretetről, egymás megérintéséről. Azt hiszen nagy hiány mutatkozik az efféléből mostanság. A műsor második felében a József és testvérei című balett-filmet lehet majd látni, amely a végén megelevenedik. Azaz a képek helyét a táncosok veszik át. A darab az emberi esendőségnek, a hiúságnak, az irigységnek, a pénz imádatának, s e mellett az isteni igazságszolgálatnak a története. Ugyanakkor az Új Testamentum felé mutat, hiszen meggyőződésem szerint József Krisztus előfutára volt. Csak ő esendő ember volt: elkényeztetett, sikeres és hiú. Egyszer mindent elveszített, de tehetsége és szenvedése által megkapta azt a lehetőséget, hogy megbocsásson és segítsen másokon

- Kicsit ars poétikus a történet.

- Túlságosan is…

- Ön meg tud bocsátani?

- Meg tudok bocsátani. A legnagyobb büntetés, amit én adok, hogy megszakítom a kapcsolatot azokkal, akik megbántanak. Lehet, hogy nagyképűségnek tartja, de azt hiszem, ezzel tudom a legnagyobb büntetésként kiróni. De irigység, gyűlölet nincs bennem senki iránt. Talán ezért nem vagyok igazán ember.

- Nem könnyű ember, keménynek, akaratosnak tarják....

- Azt lehet rám mondani, hogy őrült vagyok, vagy ha finomabban akarom megfogalmazni, azt mondom, maximalista vagyok. Vagy fanatikus. De ez egy dologból adódik: hogy Maurice Bejarton kívül nem ismerek mást, aki valakinek annyit tudna segíteni, hogy jó táncossá váljon, mint én. De ezért pontosan annyit kell megtennie a másiknak amennyi benne van. Kevesebb nem elég, egy cseppel sem. Rossz néven veszem, ha valaki lustaságból, butaságból, vagy bármi más okból nem hozza ki magából a maximumot.