Katalin

Rondó - A Csókos asszony előadás résztvevői válaszolnak

2006.11.23. 00:00

Programkereső

Rovatunkban ezúttal a Budapesti Operettszínházban októberben bemutatott Csókos asszony című darab rendezőjét, zenei vezetőjét és egyik főszereplőjét kérdeztük arról, mennyiben érzi ma aktuálisnak Pünkösdi Kató jellegzetesen századfordulós történetét, illetve Zerkovitz zenéjét, és mi lehet az oka, hogy az elmúlt években olyan sokan nyúltak ehhez a daraboz?

Böhm György

Böhm György (rendező)

125 éve született Zerkovitz Béla. Eddigi életem nagy részét két magyar zeneszerző határozta meg, mindkettő születésének 125. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben, illetve az egyikét ünnepeljük, a másikét nem, „az egyiknek sikerült, a másiknak nem”. Bartók Béla és Zerkovitz Béla e két magyar zeneszerző-zseni. „Bánatomat sérti, ki léha vigaszt/húz a fülembe;/anyánk a halott – a búcsuzót ne/Zerkovitz zengje;/hazák vesztek el – ki meri siratni/verkli-futamokkal?” (Illyés Gyula: Bartók – részlet). Illyés 1955-ben, Bartók halálának tizedik évfordulójára megjelent versében hosszú időre szalonképtelenné, pontosabban feketelistára tette Zerkovitz-ot. Igaz, később – a család kérésére – lecserélte Zerkovitz nevét az operett szóra, illetve a kuplé-dal sületlenségre. De addigra a lesújtó kritika megtette a magáét. Szerencsére Zerkovitz és Bartók zenéje is túlélte a dolgot. Lehet választani, illetve lehet mindkettőt szeretni. Ugyanis két zseniről van szó a maguk műfajában. Zerkovitz Béla születésének mostani, 125. évfordulójáról senki egyetlen szóval sem emlékezett meg. Pedig ő a magyar sanzon és operett királya. „Ha egyáltalán lehet beszélni különleges budapesti utcai költészetről, ennek a költészetnek ő volt a klasszikusa. Ennek a szegény, ordenáré, újdonsült és mégis tehetséges városnak az elpusztíthatatlan jókedve, fölényes cinizmusa, harsányan áradozó szentimentalizmusa őbenne kapott költői formát” – írja Nagy Endre Zerkovitzról a Kabaré regényében. Kosztolányi a pesti aszfalt költőjének nevezte. De már el is szégyelltem magam, hogy citátumokkal igazolom Zerkovitz-ot, hiszen nincs szüksége rá. Zenéje igazolja visszatérését a számára kijelölt helyre, a Pesti Broadway-re!


Fischl Mónika

Fischl Mónika (Pünkösdi Kató)

Ez nem egy tipikus klasszikus nagyoperett, hanem egy polgári zenés-vígjáték, amely szinte a Molnár Ferences és Szép Ernős világot idézi. Nagyon jellemző, hogy fantasztikusan együtt él a dallam a szöveggel Zerkovitz zenéjében: a sanzon világához áll nagyon közel. Bár én általában klasszikus primadonna szerepeket játszom, most a naiva-primadonna szerepkörre kellett visszatérnem. A szerep nagyon izgalmas, mert el lehet játszani a két végletet: a kislányt és a démoni nőt. Fantasztikus dolog, hogy egyik kedvenc színészemmel, Huszti Péterrel játszhatok együtt a darabban. Amikor ő bejön a színpadra, olyan légkört teremt, hogy attól én is és mindenki, aki az előadásban részt vesz, szárnyakat kap. Reméljük, hogy a nézők is szárnyalnak majd ebben a humorral, szívvel teli három órában.

Silló István (zenei vezető, karmester, hangszerelés)


Silló István

Pünkösdi Kató története örökérvényű. Hiszen a tisztességről, a becsületről, a tiszta érzések felülmúlhatatlanságáról szól. Bár belegondolva azt kell mondanom, ha a mai korban próbálnánk eljátszani, akkor nehezebb dolgunk lenne, hiszen a századfordulón vagy a két világháború között az erkölcs és a becsület talán a két legfontosabb tulajdonság volt, amivel egy magát valamire tartó embernek rendelkeznie kellett. Bevallom őszintén, hogy Zerkovitz zenéjét eleinte nagyon nehéz volt hangszerelnem. Pontosan azért, amiért a mai napig közkedvelt szerző, és nem csak az operett-rajongók körében. Hiszen ki nem ismerné a Van a Bajza Utca sarkán vagy a Gyere, Te Nímand, a Most, amikor minden virág nyílik első hallás után visszafütyülhető dallamait. És ez a nehézsége is egyben. Hiszen a sláger – már amelyik ennyi időn keresztül sláger tud maradni – arról ismerszik meg, hogy zseniális. A zenében mindig kiderül, hogy ami zseniális: vagy közlésében, vagy szerkezetében, vagy pusztán a hangulatában pofon egyszerű. És ezt volt nehéz megtalálni Zerkovitz zenéjében. Az egyszerűséget. Zerkovitz dalai egyszerűek, és mégis minden benne van, amit tudnia kell egy operett-nótának. Szolgálja a színdarabot, ha kell, drámai, ha kell, lírai, ha kell, szerelmes. És szolgálja a közönséget is. Hiszen Zerkovitz idejében csak szájhagyomány útján terjedhettek a dalok. Valaki meghallotta, és azt mondta másnap a szomszédjának: – Horváth úr! Menjen el este a színházba! A Zerkovátz megint írt valamit. Csudajó!!! És Horváth úr ment és jól szórakozott. Ma már ismerjük ezeket a csodálatos dalokat, ezért most már az érdekel mindenkit, hogy milyen előadásban hallgathatják meg azokat.