Vendel

Gazdag volt, de tovább hígult a színházi kínálat 2006-ban

2006.12.28. 00:00

Programkereső

Dugig vannak a nézőterek, gyakran a pocsék előadások is táblás házzal dicsekedhetnek, látszólag tehát minden rendben van a hazai színházak háza táján. A látszat azonban csalóka: bár születtek kiemelkedő produkciók, az idén tovább romlott a színházi előadások átlagszínvonala.

A nézők valószínűleg megunták azt a sok vacakot, amit a képernyőn láthatnak, és rájöttek, nincs az a csapnivaló színház, amely ne lenne színvonalasabb annál, mint amilyen műsorokkal a különböző csatornákon etetik őket. Ez aztán a teátrumok elkényelmesedéséhez vezetett. Ha szerény vagy fáradtan rutinos előadás esetén is rendre elkelnek a biléták, ha a felduzzasztott repertoár miatt a remek produkció sem megy sokkal többször, mint a gyenge, akkor nem derül ki igazán, mi a jó és mi a rossz. Sok közepes produkció készül, ezek a bérletrendszerben akár szép szériát is megérnek, de nincs bennük különösebb invenció.

Szalámitaktika konszenzussal

A színházak dotációja sem változott az idén, sőt mivel a támogatás egyáltalán nem inflációkövető, még kevesebb lett. Az ígéretek szerint ráadásul a színházak nominálértékben ugyanazt kapják jövőre, mint tavaly. Hosszú idő óta így megy ez: apránként vonnak el dotációt a teátrumoktól, ami összességében már tetemes summát jelent. De még mindig nem akkorát, hogy a direktorok többsége megkongassa a vészharangot. Legfeljebb kevesebb bemutatót tartanak, vállalják a produkciók szegényesebb kiállítását, belemennek létszámleépítésekbe. És közben bíznak abban, hogy a jelenlegi, sok tekintetben rogyadozó színházi struktúra, ha megtépázva is, de átvészeli a sokadik hét szűk esztendőt. Ez a – bizonyos tekintetben – struccpolitika bemerevíti a társulatokat, mindenki jobban félti a pozícióját, a vendégjátékok a pénzhiány miatt csökkennek, és gyakran a fesztiválok is veszélybe kerülnek.

Ha a meglehetősen széthúzó szakma képes alapvető kérdésekben konszenzusra jutni, 2007-ben megszülethet a színházi törvény. Ez hathatós gyógyírt jelenthet jó néhány bajra, bár azon a helyzeten valószínűleg nem változtat, hogy a szakma jelentős része úgy érzi, a terület még mindig a maradványelv alapján jut dotációhoz, a színházigazgatók ezért kérincsélő szerepbe kényszerülnek.

Reményteljes kivételek

Bár ez a szituáció nem kedvez az alkotómunkának, fontos előadások is létrejöttek az idén. Ha nem is tartom minden tekintetben jónak, de fontosnak vélem, hogy Papp András és Térey János műve, a Kazamaták őszintén beszél az 1956-os forradalomról a Katona József Színházban.

Folytatódni látszik az a sajnálatos tendencia is, hogy az igazán értékes produkciók inkább kamaratermekben és stúdiókban születnek. Bár vannak kivételek, ilyen például a Máté Gábor rendezte A hülyéje Egerben, melyben egy fiatal színészcsapat fantáziadúsan, energiát nem kímélve komédiázik. Ilyen a Pécsett Béres Attila által színpadra vitt Liliom is, amelyben a színészek mernek érzelmesek, szenvedélyesek lenni.

A határon túli magyar teátrumok színpadain is születtek jó teljesítmények: Sepsiszentgyörgyön Tompa Gábor rendezésében a Godot-ra várva ugyanúgy megrendítő és nevettető egyszerre, mint Mezei Zoltán színrevitelében a Szabadkai Népszínház Záróra című produkciója, melyben a színészek kiválóan zenélnek. Létrejött néhány nívós szórakoztató produkció is: a Madách Színházban a Producerek Szirtes Tamás rendezésében profin kivitelezett, jó színészi játékkal teli könnyed móka. A Hat hét, hat tánc, annak ellenére, hogy bulvárvígjáték, tartalommal telítődik Vári Éva és Kulka János alakításától, Ilan Eldad rendezésében.

Az alternatívok közül a Stúdió "K" hozta a formáját, és végre kiköltözhetett a Mátyás utcai dohos pincéből Ráday utcai új otthonába. A nagyszerű Anyám orra után Pintér Béla és Társulatának Korcsula című produkciója gyengébb lett. A Krétakör Színház Mundruczó Kornél által rendezett A jég című előadása merész megoldásaival vitára ingerel. Vitán felül áll azonban A sötétben látó tündér az Örkény színházban. Bagossy László szövege, rendezése, Pogány Judit varázslatosan groteszk játéka nem csak gyerekeknek maradéktalan élvezet.

Alternatív megoldások

Gyermekeknek szóló produkcióból több emlékezetes is született. Például Veres András rendezésében a zalaegerszegi Griff Bábszínházban a Szindbád – felnőtteknek ugyanitt figyelemre méltó volt az Antigoné is –, kár, hogy a tehetséges ifjú együttes távozni kényszerült a városból, mert nem tartották elég populárisnak a programjukat. Uniós támogatással viszont nagy sikerrel rendezett nemzetközi fesztivált a Kolibri Színház olyan produkciókból, amelyek egészen kicsiknek, a csecsemőktől a hároméves korosztályig szólnak. Ezek közül méltán repertoáron maradt A négy évszak, a Bozsik Yvette Társulat táncjátéka és a Kolibri saját előadása, a Toda – csoda gyereknyelven. A nyári fesztiválok közül a gyulai Hamlet-fesztivál volt a legkiemelkedőbb.

Összességében tehát mégiscsak gazdag volt az idei kínálat, de a produkciók csökkenő átlagszínvonala aggodalomra ad okot.