Lukács

Jézusmária!

2007.04.04. 00:00

Programkereső

Az Oltári srácok (The Altar Boyz) 2005-ben megkapta az Outer Critics Circle Award-ot a legjobb Off-Broadway musicalért, és hét kategóriában jelölték a Drama Desk Awards-ra. A Budapesti Operettszínház előadása két dologról győz meg: arról, hogy nincs ennél jobb koncertmusical, valamint arról, hogy nem véletlenül nálunk van az európai ősbemutató.

A musical hagyományos műfaj abban az értelemben, hogy szinte minden esetben van történet. Ami az Oltári srácok című darabból nem azért hiányzik, mert nincs (hiszen az öt fiú életének egy-egy mozzanatáról esik szó), hanem mert ez önmagában kevés, a posztdramatikus jelleghez pedig sok. A koncerthez elég öt jó hangú, jól táncoló fiú, esetünkben szerencsére ez a követelmény teljesül. Dolhai Attila (Matthew), Serbán Attila (Mark), Mészáros Árpád Zsolt (Luke), Kerényi Miklós Máté (Juan) és Szabó Dávid (Abraham) nagy energiákat mozgósít, tisztességgel odateszi magát: a mozdulatokban van erő, a hangok a helyükön vannak, az arckifejezések fiúzenekarosak.

Eljátszanivaló azonban nemigen akad. Hiába a 666 emlegetése, a sátánűzős dal, hiába gyullad tűz a színpadon, körülbelül annyi eredetiség és forradalmiság van bennük, mint a szépségkirálynők világbékevágyában. A Bee Gees találkozása John Travoltával Enrique Iglesias és Justin Timberlake megnyugtató társaságában, szóval egy „rendes”, decens boyband áll a színpadon.

Pedig iróniával, távolságtartással, ad abszurdum némi Monty Python-os politikai inkorrekt előadásmóddal az előadás nem csupán a visító tizenéves lányok és VH1-néző középkorúak érdeklődésére számíthatna. Abszolválják, de nem jó ritmusban mondják a poénokat, amelyekből azért akad non-pc is szép számmal. Csak néhány példa: nincs annyi vér a világon, amennyit Mel Gibson Passiójában láthattunk; a vasárnapi istentiszteleteken lehet látni a legjobban öltözött embereket, ráadásul azok olyan bulik, hogy nincs beugró; Abraham válasza a bejöhet-e zsidó a templomba kérdésre lakonikus tömörséggel annyi, hogy van egy az oltár fölött. A közönség ezeken valahogy nem nevet. Hiába, a humor is szakma. Ha legalább annyi cinizmus és él lenne benne, mint a Blink 182 All the small things-ében – de hát nincs. A legnagyobb csodák bennünk rejtőznek. Isten számon tart. Építsd a lelked inkább. Vállald magad. Közhelygyűjtemény komolyan előadva. Annak ellenére, hogy már az öt fiú neve, a zenekari megalakulás öt különböző szempontú története, az úgynevezett kortárs keresztény zenében utazó boyband, amelyben tag egy mexikói, egy zsidó, egy meleg meg egy drogos is, tág teret adna a humornak, melodrámába fullad az este. (Feloldásként jön azért még egy pörgős ráadásszám.)

A díszlet leírható objektíven. Azt az érzést kelti, mintha egy Broadway-en levő ház tetején énekelnének. A háttérben New York ismert építményei, a Szabadság-szobor, az Empire State Building, a Daimler-Chrysler Building és egy Chicago-felirat. Középen egy dobogó, amelyen Oltári srácok felirat, a Coca-Cola ismert, piros-fehér betűtípusával, a színpadon néhány kólásláda, amelyekből időnként kivesznek egy-egy flakont és belekortyolnak. (Feltételezhetően nem fityiszmutatás a konzumtársadalomnak, hanem egyszerű szponzoráció.)

És leírható szubjektíven. Bartha Andrea ennyire csúnyát, ízléstelent még soha nem tervezett. Böhm Katalin sztereotip fehér fellépőruhákat ad a popdalokat éneklő színészekre, fekete, Oltári srácok feliratú pólót viselnek a színpadon élőben játszó zenészek. A DX-12 lélekszenzor mérte a teremben ülő megmentésre váró lelkek számát, amely folyamatosan csökkent, végül nullát mutatott. Valószínűleg meghibásodott a készülék, mert biztosan állítható, hogy egy mégis maradt. Az, aki azt gondolta, a West End nem véletlenül nem látott fantáziát a darabban.

(2007. április 1. 19:00 Thália Színház (Budapest) - Gary Adler-Michael Patrick Walker: Oltári srácok (bemutató); Marc Kessler és Ken Davenport ötlete alapján; szövegkönyv: Kevin Del Aguila; egyéb zenei feldolgozások: Lynne Shankel; énekszólamok: Gary Adler, Michael Patrick Walker; hangszerelés: Doug Katsaos, Lynne Shankel; magyar változat: Kerényi Miklós Gábor, Somogyi Szilárd; dalszövegfordítás: Müller Péter Sziámi, Müller Anna; szcenikus: Németh Tibor; díszlet: Bartha Andrea; jelmez: Böhm Katalin; koreográfus: Tihanyi Ákos; rendező: Somogyi Szilárd)