Jolán

Táncol az egész világ

Programkereső

A Tánc Világnapján, április 29-én az egész földkerekségen ünnepi előadásokkal köszöntik a táncművészetet, de sehol a világon nem rendeznek e nemes alkalomból több napon át tartó fesztivált. Kivéve persze Budapestet, ahol a pénzhiány ellenszelében a szervezőknek mégis sikerül évről évre jobbnál jobb külföldi és magyar produkciókat bemutatni a közönségnek.

Április 19. és 30. között a Nemzeti Táncszínház és a Művészetek Palotája lesz a helyszíne ennek a nagyszabású rendezvénynek, amely a Táncfórum No. 7. – Táncfesztivál a Tánc Világnapja tiszteletére nevet viseli.

Ez a fesztivál nemcsak a magyar táncéletben foglal el kiemelkedő helyet, hanem külföldi viszonylatban is nagy jelentőséggel bír. Mint azt Török Jolántól, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatójától megtudtam, a találkozó lényege az, hogy "a magyar együttesek új premierrel készülhetnek, továbbá külföldi együtteseket hívunk meg, és nemzetközileg elismert koreográfusok munkáit mutatjuk be úgy a magyar szakmának, mint a táncot szerető közönségnek. A Tánc Világnapján kerülnek átadásra a Magyar Táncművészek Szövetségének szakmai díjai is." A közönséggel való és a szakmai találkozás mellett a fesztivál fórum jellegét az is erősíti, hogy a Táncfórumot szervező Nemzeti Táncszínház igyekszik cserekapcsolatokat létrehozni vezető külföldi együttesekkel. Ahogy Török Jolán fogalmazott: "Már felvettünk a kapcsolatot az elkövetkezendő évek kulturális fővárosaival, ugyanis azt szeretnénk, hogy ott minden évben fogadjanak egy magyar együttest. Mi pedig 2010-ben – amikor egyébként is Pécs lesz Európa egyik kulturális fővárosa – hívnánk meg ezeknek az országoknak a vezető együtteseit. A társulatok produkcióit nemcsak Budapesten szeretnénk bemutatni, hanem Pécsett is, és nem utolsó sorban a kétévente megrendezésre kerülő Magyar Táncfesztiválon, amelynek a helyszíne Győr."

A Nemzeti Táncszínház művészeti tanácsa már évekre előre megtervezi azt, hogy milyen külföldi produkciókat szeretnének a hazai színpadokon látni. A Rambert Dance Companyt, a Merce Cunningham Dance Companyt vagy Hollandia vezető társulatát, az NDT I.-et ugyanis nem olyan egyszerű elhozni Magyarországra: ehhez komoly és hosszú szervezőmunka szükséges, hiszen a világnagyságok naptárában a Tánc Világnapjához közeledve bizonyára nincs sok szabad időpont.

Török Jolán és munkatársai a magas szakmai színvonalon túl arra is ügyelnek, hogy minden évben minél színesebb legyen a Táncfórum műsora. Idén a magyar társulatok mellett a Ballet Flamenco Sara Baras spanyol táncegyüttes és a New York-i Bridgman/Packer Dance igyekszik elkápráztatni a közönséget. "Sara Baras együttese művészien ötvözi a tradicionális és kortárs flamenco elemeket, és Sabores című produkciójával a flamenco sokszínűségét mutatja be a XXI. századi technika és gondolkodás segítségével. A Bridgman/Packer Dance egyedi módon használja a multimédiát; a videotechnika partner a táncban, és úgy tudják ötvözni a táncot és a modern technikát, hogy a virtuális és az élő világ teljesen összeolvad" – emelte ki Török Jolán. A Táncfórum No. 7. a Budapest Táncegyüttes és a Honvéd Táncszínház Monarchia című bemutatójával kezdődik április 19-én, amelynek Zsuráfszky Zoltán a koreográfusa. Az idei műsorban is megtalálható az alternatív műfaj, amelyet Csabai Attila Társulata képvisel a Carmens című produkcióval április 30-án. Fellép még a Szegedi Kortárs Balett a XX. század-est című darabbal (április 29.), de a Budapest Táncszínház (április 26., 27.), a Pécsi Balett (április 27.), a Győri Balett (április 26.) és az 50 éves Duna Művészegyüttes (április 28.) is színpadra lép majd.

Mint minden évben, idén is lesznek gyerekeknek szóló produkciók: április 26-án a Budapest Táncszínház a Pinokkió című darabbal, április 22-én pedig a Budapest Táncegyüttes a Tündérmesével várja a kisebbeket. Török Jolán, a Táncfórum főszervezője ezt tartja az egyik legfontosabb dolognak, hiszen "nem mindegy, hogy milyen nemzedék nő fel. A művészetnek és a művészeknek ebből a szempontból nagy felelősségük van. Az oktatás mellett az egyik legfontosabb személyiségfejlesztő eszköz a művészet, és a művészek kezében lévő alkotási lehetőség. A táncművészet nincs annyira a köztudatban, ezért nagyon fontos, hogy gyerekelőadások is legyenek. A táncnak be kell kerülnie az egyes ember kultúrájába. Így talán felnő az a nemzedék, az a politikus és kulturális vagy gazdasági menedzsment, amely érzelmileg kapcsolódik valamilyen módon a táncművészethez, és megfelelő anyagi forrásokat tud biztosítani a művészek számára. A magyar táncművészet egy olyan fantasztikus kincs, nyelvtudást nem igénylő kommunikációs eszköz, amellyel teljes képet adhatunk a kultúráról. Ennek ellenére nagyon nehéz a mai politikai körökben kivívni a magyar táncművészet elismerését. Holott azt gondolom, hogy ha létezik egy Nemzeti Színház, egy Művészetek Palotája vagy egy Operaház, akkor e mellett a Nemzeti Táncszínházat is – amely gyűjtőhelye, bemutatóhelye a magyar táncművészet kiemelkedő munkáinak – megfelelőképpen kellene dotálni."

A Táncfórum 2005 óta két helyszínen zajlik: a Várszínházban és a Művészetek Palotájában. A Művészetek Palotája nemcsak a Táncfórumnak, hanem a Nemzeti Táncszínháznak is új lehetőségeket jelent. "2001 decemberében nyitotta meg kapuit a Nemzeti Táncszínház a Várszínházban, amely egy történelmi épület, így az adottságai is kötöttek. Éppen ezért az alkotóknak maximálisan figyelembe kellett például venniük azt, hogy nincs zsinórpadlása az épületnek. Ennek ellenére nagyon jó művek készültek és készülnek napjainkban is. Amikor megnyílt a Művészetek Palotája, a színpadméret és színpadtechnika adta lehetőségek új perspektívát hoztak a magyar táncművészetnek is, hiszen szcenikailag sokkal gazdagabb darabok jöhettek és jöhetnek létre. Jómagam – emelte ki a Táncfórum főszervezője – 15 évig voltam profi táncos, ezért is nagyon jól érzem, hogy mi az, amire egy táncosnak, egy alkotónak szüksége van, és a munkámmal igyekszem mindazt előteremteni, amivel jól és megfelelő körülmények között dolgozhatnak. Azt szeretném, ha egy széles társadalmi réteg ismerhetné meg az ő munkásságukat."

Április 29-én a táncművészet apraja-nagyja táncra perdül a Tánc Világnapja tiszteletére hol egy-egy előadás, hol pedig egy nagyszabású fesztivál keretein belül. Keserédes magyar nemzetünk tagjainak megadatott a lehetőség a Nemzeti Táncszínház jóvoltából, hogy több mint tíz napon át gyönyörködjön a hazai és külföldi művészek játékában. Ez már önmagában elég indok lenne arra, hogy örömtáncot lejtsünk. Persze ha valaki nem érez elég bátorságot arra, hogy a táncot tánccal ünnepelje – hiszen születtek erre méltóbb és tehetségesebb emberek is –, elég, ha csak a Táncfórumon való jelenlétével hódol e csodálatos művészet előtt.

aacacdb0-992c-4792-8945-386097b134f2

Jean-Georges Noverre, a balett Shakespeare-je (1727-1810)

Jean-Georges Noverre százötven balettjének ugyan egyike sem maradt ránk, mégis őt tekintik a táncművészetben az origónak. Az 1727-ben született francia férfiút szokták „A balett nagyapjának”, sőt, „a műfaj Shakespeare-jének” is titulálni elsősorban könyvei és eredeti gondolatai miatt. Húszévesen, 1747-ben koreografálta első balettjét a Opéra-Comique részére, de nem ezzel írta be magát a történelembe, hanem az 1760-ban kiadott „Levelek a táncról” (Lettres sur la danse et sur les ballets) című könyvével. A mű alapjaiban változtatta és határozta meg a következő másfél évszázadra a táncról alkotott képet. Ami addig akár bábokkal is eltáncolhatónak tűnt, az Noverre munkássága nyomán drámai fordulatot vett: a tánc immár szólt is valamiről. Bevezette a „pas d'action”-t, szakított az udvari tánc merev szabályaival, balettjei emberi érzésekről, hús-vér emberekről szóltak, akik már megjelenésükben, a kosztümjeikben sem állítottak mást, mint amiről táncoltak. Ettől egyébként nem mindegyik előadó lett boldog. A tehetségesek örültek a friss elképzeléseknek, a valódi játéknak, de sokan támadták a művészt, amiért felrúgta a tánc hagyományait. Noverre követői, hívei közül többeket is érdemes megemlíteni, így Daubervalt, aki 1786-ban olyan balettet koreografált, amelyet olykor még ma is játszanak: a „La Fille Mal Gardee” ugyanis valós emberek életéről szól. Aztán ott volt Vigano, aki alatt az olasz balett virágkorát élte. De Noverre-t Londonban, Bécsben s végül Párizsban is minden idők legnagyobb koreográfusának és kiváló tanárnak tartották. Olyan barátai voltak, mint Voltaire vagy Mozart, aki még balettzenét is írt neki (Les petit riens, 1778), s olyan patrónusai, mint Marie Antoinette, akit egykor tanított is. Ám volt idő, hogy befolyásos hívei ellenére is menekülnie kellett. Halála előtt visszatért Franciaországba, 1807-ben kiadta a Levelek utolsó folytatását, majd végleg visszavonult. Még három évet élt. Az igazi hírnév azonban csak jóval halála után érte el, s lett születésnapja (április 29.) egyben a tánc világnapja.

(2007. április 20-29. 19:00 Fesztivál Színház: Táncfórum No. 7 – Táncfesztivál a Tánc Világnapja tiszteletére)