Olivér

Zene, zene, tánc - három variáció egybegyúrva

2007.06.02. 00:00

Programkereső

Különleges, a hazai tánc világában egyedi történet a Magyar Balett Színházé, noha magától értetődő természetességgel beszélhetnénk róla. A debreceni balettegyüttes vezető táncművészei döntöttek úgy, hogy nem szélednek szét, hanem közösen terveznek jövőt, ha már a sors úgy hozta, hogy a Csokonai Színház új (azóta már le is léptetett) vezetése másként gondolkozik a háromtagozatos vidéki repertoárról. Debrecenbe is együtt kerültek, legtöbben korábban a Pécsi Balett művészei voltak.

A társulatot először tehát Pécsett felépítő Egerházi Attila alapítványként jegyeztette be új színházát, s máris helykeresésbe kezdett, hogy a csapat vezéregyéniségei, a kemény mag tagjai együtt maradhassanak. Talán túl romantikus ez a történet, különösen, ha elárulom, sínen vannak. Nem nevezzük persze ezt happy end-nek, a vég legyen csak bár boldog, de távoli. Egy év után azonban most már kijelenthetjük, hogy a felszámolt debreceni balett új otthonra lelt, mégpedig a lüktető kulturális élettel teli fővároshoz jóval közelebb, Gödöllőn. A koreográfus mindenképpen Budapest közelében akart helyet találni a társulatnak, de ahhoz is ragaszkodott, hogy lehetőleg a főváros határain kívül telepedjenek le. Hogy mivel indokolja ezt? Kórusban fújhatnánk: a nehéz helyzetben lévő kulturális szféra, a túlzó kínálat, a telített piac, az egyre többfelé forgácsolódó, mégis szűkülő pénzügyi keret és az egyre jobban felhíguló szakmai közeg az, amitől megóvná táncosait. Magyarán: öngyilkosságnak tartotta volna Budapestre jönni, szakmai értelemben mindenképp. Így viszont a távolság minimális, a fogadtatás mégis kiemelkedő, ha csak azt vesszük számba, hogy a gödöllői városvezetés egy emberként állt ki a társulat befogadásáért. Ma már kezdhetjük tehát úgy a mondatot: a gödöllői Magyar Balett Színház…, s ez minden bizonnyal arról is szól, hogy a polgármester belátta: egy profi művészekből álló táncegyüttes képes akár világszerte is reprezentálni a várost és kultúráját. Támogatást és megfelelő infrastruktúrát kaptak tehát, többek között saját próbatermet vehettek birtokba, és most épp a művészek lakhatását igyekeznek megoldani.

Egerházi Attila: - Feleségem, Popova Aleszja lett a művészeti vezető, aki táncos pályájához régóta szeretne újabb tapasztalatokat nyerni, s egyébként is, régóta terveztük, hogy valamilyen módon együtt dolgozzunk. Most itt a remek alkalom, s állíthatom, ezen a téren is kitűnő választás volt – mosolyodik el Egerházi, majd hozzáteszi, hogy az Operából ismert balerina nem kizárólag szólistaként vesz részt a Gödöllőre költözött csapat munkájában, mert a művészeti koncepció kidolgozásában is tevékeny része van, valamint rendszeresen tart balett-gyakorlatot is a művészeknek. Hogy a gödöllői közönségnek pontosan mire van igénye, hány előadásra, mekkora repertoárra elegendő a kisváros lakossága, hamarosan kiderül majd. Egerházi úgy tervez, évente 30-40 előadást tartanak, két felnőtteknek és egy gyerekeknek szóló bemutatóval. Aztán az elkészült produkciókkal járhatják az országot – miközben a budapesti helyszínek, befogadó színházak hosszú távú elképzeléseit igazán nehéz kiszámítani a társulatvezető szerint. Nem titkolja, legszívesebben a Művészetek Palotájával számol, hiszen a művészi munka szempontjából meghatározó az a technikai és szervezési háttér, amivel itt találkozhatnak a fellépők. Meséli, hogy amikor a Fesztivál Színházban lépett fel a legendás holland társulat, az NDT, korábbi kollégái, akikkel Nyugat-Európa egyik legjobban felszerelt színházában dolgoztak együtt Hágában, csodálattal beszéltek a budapesti helyszínről. Ezért Egerházi megtiszteltetésnek tekinti, ha itt léphet fel, s igyekszik olyan színvonalú előadást bemutatni, amely a világ minden táján megállja a helyét, bármely hasonló igényű színpadon. Prága, Ciprus, Finnország, Svédország következik az együttes egyáltalán nem ritkás naptárjában, mégis elsőrangúnak gondolja a koreográfus, hogy társulata itthon tegye le a névjegyét, és itthon találja meg közönségét, lehetőség szerint mihamarabb.

826b959f-36d9-413b-9284-20640f1a6711

Nem kérdéses, hogy ennek fontos állomása lehet a Fellegajtók címen készülő új bemutató, melyet első alkalommal május 16-án játszanak a Fesztivál Színházban. Hogy Kathy Horváth Lajos és Lovász Irén miként kerül munkakapcsolatba egymással – noha két teljesen elkülönülő zenei világról van szó –, sokkal egyértelműbb, mint a Magyar Balett Színház kapcsolódása ehhez a két nagyszerű zenészhez egyszerre. Egerházi Attila számára azonban éppen az eltérő hangzásvilág miatt izgalmas a találkozás e két zenével: Lovász Irén Fellegajtó című lemezének anyaga, valamint Kathy Horváth Lajos Alfa & Omega című szerzeményének felhasználásával készül a társulat az új bemutatóra. Csángó népdalok átiratai szerepelnek a lemezen, ezek adnák a capella előadva a táncelőadás zenei gerincét, mint mondja. Kathy Horváth zenei-, valamint saját képi, koreográfusi világa között már korábban is számos párhuzamot fedezett fel Egerházi, erre az inspiráció alapozza a közös színpadi megmutatkozást a zeneszerzővel. A Fellegajtók a rendező szándékai szerint tehát táncos misztériumjáték lesz szakrális zenével.

- Ez a darabban mindenképpen ellenpontja lesz Lovász Irén zenéjének, s éppen ez jelenti majd az előadás savát és borsát – magyarázza a rendező. Bár mindketten valami kimondhatatlanról, helyesebben A kimondhatatlanról beszélnek, más eszközökkel teszik: Irén a népdalokon keresztül fogalmazza meg ezeket, Lajos akusztikussá teszi, mi, táncosok pedig vizualizáljuk a szavakba nem formálhatót. Legalábbis teszünk rá egy kísérletet.

Azt azonban már hiába kérdezem, mindez miként ölt majd testet a szereplőkben. Egerházi azt mondja, ez egy kifestőkönyv, amelyben ő csak a skiccet rajzolja föl. Ami ezen kívül még hátra van, az már a táncosok feladata. Nem több, nem kevesebb: színezzék ki.

(2007. május 16.-30. június 14. 19:00 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest); Fellegajtók - a Magyar Balett Színház előadása; km.: Popova Aleszja, Schneiderova Linda, Bogdán Petronella, Szirmai Irén, Zaka Tamás, Svidró Viktor, Bitó Sándor, Kéri Nagy Béla; koreográfus, rend.: Egerházi Attila)