Olivér

A hét portréja: Cecilia Bartoli

2007.06.04. 00:00

Programkereső

Az olasz énekesnő eredetileg flamenco-táncos szeretett volna lenni (első hangszere amúgy a harsona volt), de a közönség, valamint a kritikusok nagy-nagy örömére mégiscsak az éneklés mellett döntött.
4daf0696-532b-4dfa-86e3-e9afa806562f

Az olasz operaénekesnő (mezzoszoprán) 1966. június 4-én született Rómában. Már kilenc évesen szerepelt operában: Puccini Toscájában énekelte a pásztorfiú szerepét, ahol édesapja kórustag volt. A római Santa Cecilia Konzervatóriumban kezdett harsonázni, majd flamenco-táncosnak készült. Énektanulmányait 1986-ban kezdte édesanyja irányításával, aki azóta is tanára. 1988-ban Rossini La pietra del paragone c. művében szerepelt. Ezt követte Pesaroban a La scala di seta, majd a Sevillai borbély Ludwigsburgban 1989-ben.

Rossini meghatározó jelentőséggel bír Bartoli életében. Az 1991-es milánói bemutatkozásakor a Scalában Isolier szerepét formálta meg az Ory grófjában, amit 1992-ben Angiolina követett a La cenerentolából Bolognában. Ezzel párhuzamosan Mozart operáit is beépítette repertoárjába: 1989-ben a Figaro házasságában Cherubinót, később Susannát, a Don Giovanniból először Zerlinát, majd Donna Elvirát alakította. A Così fan tuttéból Dorabellát énekelte 1990-ben, Despina szerepe pedig a Metropolitanbeli debütálásához fűződik (1996, New York). További Mozart-szerepei: Cecilio (Lucio Silla), Idamante (Idomeneo), Sextus (Titusz kegyelme), Sifare (Mitridate).

1995-ben Bécsben, illetve 2001-ben a londoni Royal Operában Haydn operáival mutatkozott be. Cecilia Bartoli önmagát, mint énekesnőt a 18. század gyermekeként határozta meg. Nagysikerű lemezfelvételeket adott ki, melyeknek anyagát, Vivaldi, Gluck, Mozart és Rossini áriái alkotják.