Huba

Így nem charmant

2007.07.04. 00:00

Programkereső

Az operett elbírja, ha lefújják róla a port, megszabadítják a cukros máztól, vagy éppen "kifordítják". Nemcsak elbírja, de igényli is mindezeket az egyébként negédes műfaj, amelynek már-már korszerűtlen történetei ma már nem létező társadalmi rétegekről szólnak. Amit viszont nem lehet megtenni vele: fél-playbackkel előadni és a főszerepet arra még nem alkalmas színésznőre osztani.

Ráduly Beáta (foto: Sándor Levente)

Pedig nem kezdődik rosszul az este. Van egy ismerős, félreértésekkel teli szerelmi történet, amelybe nyugodtan belefeledkezhetünk, és önfeledten dúdolhatjuk, hogy Kis cigaretta, valódi, finom, vagy Tündérkirálynő, légy a párom. A díszlet úri szalont idéz, nagyszabású és ízléses. A női ruhák suhognak, finoman omlanak, a férfiak elegánsan, tartásosan viselik zsakettjeiket és frakkjaikat.

Többnyire karakteres, markáns alakításokat látunk. Illésházy Christina és Agatha szerepében Dálnoky Csilla és Csíky Csengele örömmel és bájosan komédiázik. A két kicsi rózsabimbó, azaz az Illésházy-örökségre, majd e tervüket feladva inkább báró Malomszegi (Fülöp Zoltán) kezére pályázó vénkisasszony egymás ellentétei: Christina csipog, haja copfban, olyan, mintha örök kislány maradt volna, az örök koravén Agatha arisztokratikusan raccsol és hűvösen jár-kel. Ha színpadon vannak, tétje lesz a mégoly bugyuta szituációknak, és a báró elcsábítására tett kísérleteknek is.

Fülöp Zoltán pontosan olyan smart casual módon játszik, ahogyan őt Kelemen Kata jelmeztervező öltözteti. Túlzásoktól mentes, könnyed bölcsesség jellemzi az alakítást. A csetlő-botló, ennek ellenére – vagy talán épp ezért – túlmozgásos Remeteházi Galambos Alfréd szerepében az első látásra inkább hősszerelmes alkatú Veress Albert finoman karikíroz, inkább naivan buta, mint teljesen idióta fiatalembert játszik. A bonviván szerepét Kosztándi Zsoltra osztotta Parászka Miklós rendező, így a népmesékhez és persze a burleszkhez hasonlóan kihasználhatják a Veress javára billenő magasságkülönbségből adódó humorforrást. Graciőz, lakonikus és fanyar a minden hájjal megkent Becsei szerepében Kozma Attila.


Ráduly Beáta és Kosztándi Zsolt (foto: Sándor Levente)

Az operettek naiváinak nehéz a helyzete, kevés a lehetőség arra, hogy sokoldalú figurát formáljanak. A szerepkörből adódóan nem lehetnek túlzottan erősek, határozottak, de ha a másik végletbe, a vérszegény jellegtelenség csapdájába esnek bele, esély sincs a darab konfliktusát adó szerelmi szikra kipattanására. Ráduly Beáta törékeny szépségű címszereplő, de ki van téve több kudarcélménynek: énekhangja vékonyka, bizonytalan és hamis, prózában éneklő hangsúllyal intonál, szegény Malomszegi Liliről pedig nem gondoltak semmit azon kívül, hogy szép és naiv.

De még talán ezt is elnéznénk (elhallgatnánk) engedékenyen, mert pályakezdőről van szó. A színészek feladata inkább a „menteni a menthetőt” kategóriába tartozik, ugyanis az előadás gondjai már jóval korábban, gyakorlatilag a nyitó taktusoknál elkezdődnek. Huszka Jenő melódiái műfajidegenül, felvételről szólnak – de milyen felvételről! Úgy hangzik, mintha a Klasszikusok diszkóritmusban sorozat egyik lemezét tették volna be zenei alapnak. A Délibábos Hortobágyon viszont még ennél is hátborzongatóbb: az ember azt érzi, mintha egy falusi lakodalomban lenne hajnal három-négy óra tájban, és egy szintetizátoros pöntyögné a dallamkíséretet. (Pedig az operett osztrák-magyar gyökereire utalva néhány strófát még németül is elénekelnek.)

A kisvárdai fesztivál versenyprogramjában a csíkszeredai Csíki Játékszín a Hegedűs a háztetőn-t szintén fél-playbackkel – és ehhez hasonlóan nagyon rosszul megválasztott alappal – adta elő, tehát praktikus, valószínűleg anyagi ok áll a döntés mögött, hogy nem élőben kíséri nagy-, vagy legalább közepes kamarazenekar a produkciót. A tempó minden bizonnyal feszesebb lenne, a sterilitás megszűnne, és a műfaj is megkapná az őt méltán megillető keretet.

(2007. június 29. (Kisvárda) - Huszka Jenő-Martos Ferenc-Darvas Szilárd: Lili bárónő - a Csíki Játékszín előadása a Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiválján; km.: Malomszegi Lili: Ráduly Beáta, Illésházy László: Kosztándi Zsolt, Malomszegi Ernő: Fülöp Zoltán, Illésházy Christina: Dálnoky Csilla, Illésházy Agatha: Csíky Csengele, Becsei: Kozma Attila, Sasvári Clarisse: Márton Eszter, Remeteházi Galambos Alfréd: Veress Albert, Józsi: Varga Sándor, Szobalány: Fekete Bernadetta, továbbá: Bodea Tibor, Ciuglitu Csaba, Lőrincz András-Ernő, Lung László-Zsolt; dramaturg: Budaházi Attila; zenei vezető: Manfrédi Annamária; koreográfus: Antal Zsófia; díszlet-jelmeztervező: Kelemen Kata; rendező: Parászka Miklós)