István, Vajk

A hét portréja: Nádasdy Kálmán

2007.11.19. 00:00

Programkereső

A rendező, színházigazgató, műfordító munkáját számos díja mellett három Kossuth-díjjal is jutalmazták. Nádasdy színészpedagógusként is sikeres volt, hiszen tanítványai a mai napig is csodálattal, tisztelettel és büszkeséggel emlékeznek vissza rá.
83e1a154-7997-44cd-a480-606a426f0201

1904. november 25-én született Budapesten, és ugyanitt halt meg 1980. április 17-én. Pályáját 1923-ban, az Operaházban kezdte segédrendezőként. 1926 és 1932 között a Zeneakadémián Kodály Zoltán tanítványa volt, ahol zeneszerzést tanult. 1933-tól rendező, 1941-től főrendező, 1957 és 1966 között vezető főrendező, 1959 és 1966 között pedig igazgató volt a Magyar Állami Operaházban.

Olyan külföldi társulatoktól is kapott meghívást, mint a milánói Scala (1938), a velencei La Fenice (1938), a firenzei Maggio Musicale (1938-40) vagy a bécsi Staatsoper (1950). Dolgozott a Nemzeti (1938, 1946-1949, 1954-1955, 1959, 1962), a Fővárosi Operett (195-1951), a Vidám és a Madách Színházban (1951).

1966-ban nyugdíjba vonult, de haláláig rendezett az Operaházban és az Erkel Színházban. A Színiakadémián színpadi rendezést tanított 1948-tól, 1964 és1974 között az intézmény főigazgatója is volt. 1952-től 1957-ig a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség elnöke volt.

Prózai műveket, operetteket és operákat egyaránt színpadra vitt. Operarendezései a klasszikus hagyományt követték. Kedvelte a látványos, monumentális tömegjeleneteket. Pedagógusként is kiváló eredményeket ért el. Fordított operalibrettókat és régi magyar szövegeket is átdolgozott. Több filmet is rendezett. Kossuth-díjas (1950, 1954, 1965), Kiváló művész (1952), a Magyar Állami Operaház örökös tagja.

Főbb rendezései: Mozart: Figaro házassága; Verdi: Don Carlos, Otello; Rossini: Tell Vilmos; Puccini: Pillangókisasszony, Bohémélet, Tosca, Manon Lescaut; Erkel: Hunyadi László; Beethoven: Fidelio; Kodály Z.: Székelyfonó; Bartók: A kékszakállú herceg vára; Farkas F.: A bűvös szekrény; Shakespeare: III. Richárd, Othello; Móricz: Rokonok.

Fordításai: Verdi: Simon Boccanegra (1937); Borogyin: Igor herceg (1938); Puccini: Manon Lescaut (1940); Muszorgszkij: Borisz Godunov (1955).