István, Vajk

Telemann: Germanicus

2007.11.28. 00:00

Programkereső

2006-ban elveszett Bach művet mutattak be Németországban, 2007-ben pedig egy méltatlanul hanyagolt zeneszerző Georg Philipp Telemann kéziratára bukkantak egy Frankfurti könyvtár mélyén. Nem is akármilyen kéziratra, hanem egy eddig még a kutatók által is ismeretlen operára, a Germanicus című háromfelvonásosra.
4f156401-b3af-45d7-bd16-bcc0c9ca5945

A világszenzáció leginkább természetesen Németországra korlátozódott, ahol Telemann életének java részét töltötte. Ezt az operát rendszerezték és mutatták be Lipcsében a 2007-es Bach Fesztiválon.

Bármennyire is hihetetlen, de a maga korában Telemann számított a legnagyobb komponistának. (Kis túlzással szokták azt mondani, hogy életműve nagyobb mint Bach és Händelé együttvéve.) Mindenki jól ismeri a Tamás templomi történetet, miszerint elsődlegesen Telemannt kérték fel, hogy itt működjön. Ezt ő visszautasította így lépett erre a helyre a zeneszerző óriás Johann Sebastian Bach. Telemann életének java részét Németországban töltötte. Nem volt utazó, világjáró mint hű barátja Georg Friedrich Händel, akivel élete végéig szoros barátságot ápolt. 1681. március 14-én született és 1767. június 25-én hunyt el, hatalmas életművet hagyva maga után, amit halála után az utókor szépen lassan el is felejtett. Olyan életmű ez, melyben a zenekari darabokon át operák, oratóriukus művek, kantáták, misék, versenyművek, passiók szimfóniák, áriák is megtalálhatóak. Mint láthatjuk a "grafomán" Telemann minden területen bőségesen működött. Bachra általában nagyobb zeneszerzőként gondolnak a ma élő emberek, noha Telemann a maga korában szélesebb körben ismert volt, mint pályatársa. Különös adottsága volt, hogy a környező Európai országok zenéjét fantasztikusan tudta egybeolvasztani: hol igazi franciás stílusban komponált (nyitányok) hol pedig a német pedánsság jellemezte.

Georg Philipp Telemann Magdeburgban született, Szászország területén. Dédapja kántorként szolgált Halberstadt-nál, de közvetlen családtagjai között senki más nem volt érintett a zenében. 1685-ben apja meghalt, miközben gyermekeinek iskolai tanulmányát egyengette. A kis Telemann tíz éves korában találkozott a zenével, és rendkívül gyorsan fejlődött. 12 évesen megírta első operáját. (Elsők között van a most felfedezett Germanicus is.) Családja azonban nem nézte jó szemmel zenei munkásságát. Olyannyira nem, hogy édesanyja elkobozta az összes hangszerét, és 1693-ban Zellerfeldbe küldte tanulni. Az itteni iskolaigazgató azonban felismerte a gyermek zenei képességeit és nem állt zenei fejlődése útjába. Mire iskolai tanulmányait befejezte több hangszeren magabiztosan játszott, amit saját maga tanult meg. (Furulya, brácsa, hegedű, oboa, gamba, nagybőgő…stb.) Ekkor tájt meglehetősen érdeklődött Johann Rosenmüller és Arcangelo Corelli zenéje iránt. 1701-ben beiratkozott Lipcsei Egyetemre és anyja kérésére jogot tanult. Később megbízták, hogy szolgáljon zenével a város két temploma számára. Ekkor alapította meg a máig híres 40 tagú Collegium Musicumot. Ezt követően egy évre a Lipcsei Operaház igazgatója lett. Telemann hírneve ekkor bőszítette fel Johann Kuhnaut, aki valószínűleg joggal féltette zeneszerzői pozícióját az ifjú mestertől. Azonban ekkor tájt Georg Philipp leginkább operákat alkotott, Kuhnau pedig egyházi zenéket komponált. A helyzet azonban mégis elmérgesedett. Kuhnau feljelentette Telemannt. Megvádolta azzal, hogy elveszi, elcsábítja a művészeket és ezzel az ő helyzetét ellehetetleníti. 1705-ben elhagyta Lipcsét és Sorauba (most Zary, Lengyelország) utazott. Itt ismerkedett meg leginkább a francia zenével. Különösen sok Lully és Campra művet tanulmányozott. Ekkor írta legtöbb zenekari nyitányát is. Úgy tudjuk, hogy 1707-ben ellátogatott Párizsba.

Fentebb említésre került Telemann hatalmas életműve. Kb. 800 művéről van most tudomás, de több helyütt olvasni túlzó, 3000 műre utaló mennyiségről. Miért is ne lehetne ennyi? Ímhol eme opera az ékes példája, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy mennyi művét fedi még a por valamilyen könyvtárban, pincében, templomban. Telemann életéről ez a pár gondolat vajmi kevés, de talán betekintést enged egy kicsit ennek a német komponistának a zenei világába.

Germanicus

Leipzig Bachfest explores early opera 2007

Telemann operai katalógusában a Germanicus nem szerepel, mivel létezéséről ez idáig nem tudtak. Michael Maulnak köszönhető eme felfedezés és bemutató. Ő talált rá a mintegy 40 áriát tartalmazó operára egy Frankfurti könyvtárban. Segítségére Gotthold Scwarz és a Szász Barokk Zenekar is nagyban közreműködött. 1704-re datálták a keletkezési időpontot. Tehát Telemann ’első’ operája az Adonis előtti időkre. Ekkor a mester 24 éves lehetett. Az opera története szerelemről, ármányról és politikáról szól, mely a Római korban kalauzolja el a hallgatót. (Áriák olasz nyelven) A recitatív részeket prózára (német nyelven) cserélték és így adták elő áriákkal tarkítva a művet. Továbbiakban a szervezők és közreműködők tervezik, hogy valódi zenei élményként adoptálják a művet és a recitatív részeket is beleszövik a műbe, majd így készül belőle lemezfelvétel. Igyekeztek megtartani az opera fiatalos hangvételét és lendülettel, energiával töltötték meg azt. Rendkívül érdekes, hogy a libretto Christine Dorothea Lachs nevéhez fűződik.

GEORG PHILIPP TELEMANN : Germanicus

Oper in drei Akten

Germanicus: Tobias Berndt
Agrippina: Elisabeth Scholl
Caligula: Max Müller
Florus und Luciu: Andreas Pehl
Segestes: Albrecht Sack
Claudia: Adelheid Vogel
Arminius: Andreas Scheibner
Sprecher: Dieter Bellmann

Barockorchester in Kooperation mit dem Leipziger Concert
Musikalische Leitung : Gotthold Schwarz

Telemann operái

Germanicus (1704)
Adonis (1708)
Narcissus (1709)
Mario (1709)
Die Satyren in Arcadien (1719)
Der gedultige Socrates (1721)
Ulysses (1721)
Sieg der Schönheit (1722)
Belsazar (1723)
Der Beschluss des Carnevals (1724)
Omphale (1724)
Damon (1724)
Cimbriens allgemeines Frolocken (1725)
Pimpinone (1725)
La capricciosa e il credulo (1725)
Adelheid (1727)
Buffonet und Alga (1727)
Sancio (1727)
Calypso (1727)
Miriways (1728)
Emma und Eginhard (1728)
Die verkehrte Welt (1728)
Aesopus (1729)
Flavius Bertaridus, König der Langobarden (1729)
Margaretha, Königin in Castilien (1730)
Die Flucht des Aeneas (1731)
Judith, Gemahlin Kayser Ludewig des Frommen (1732)
Orasia oder Die rachgierige Liebe (1736)
Don Quichotte (1761)
Adam und Eva (?)
Hercules und Alceste (?)
Herodes und Marianne (?)