Katalin

Kód A tudattalanhoz

2008.02.27. 00:00

Programkereső

Pénteken mutatja be a Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkcióját. A tudattalan koreográfusai Duda Éva és Juronics Tamás. A premiert a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában tartják, a budapesti közönség pedig március 28-án láthatja az előadást.

A tudattalan valójában két darab, amelyben az alkotók, Duda Éva és Juronics Tamás azt a valamit kutatják, ami a mélyből mozgatja az embert, lökdösi valamilyen irányba, amelyen talán lehet változtatni, ha rátalálunk - nem a tudattalanra, a kódra, ami hozzá vezet. Mint egyfajta kulcs. A megoldásé.

4c35e387-4b5c-46ec-b6dd-419aac9286bf

A Zöld Szalon koreográfusa és díszlettervezője Duda Éva, aki Szegeden kezdte tanulmányait, majd a Táncművészeti Főiskola koreográfus szakán végzett 2001-ben. Számos zenés színházi produkció és musical koreográfiája fűződik nevéhez, így a Budapesti Operettszínházban készített Rómeó és Júlia, A Szépség és a Szörnyeteg, illetve Rudolf, a debreceni West Side Story, a szolnoki Chicago vagy a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Bánk bán és a Marica grófnő. Emellett dolgozik a kortárs táncszféra meghatározó művészeivel, saját előadásait az organikus mozgások, költőiség és a dinamizmus jellemzi. Több szólótáncfesztivál nyertese, Imre Zoltán-díjas alkotó.

A Zöld Szalon egy fülledt, ringó csípőkkel teli vidékre vezet el bennünket, ahol a tükörből féltve őrzött vágyaink sunyítanak vissza ránk. A rövid történetekből felfűződő előadásban a gyanakvó, tébláboló találkozások sorát a századelő levegőjét idéző slágerek szegélyezik. A porondon félelemmel habart vágyak, elfojtott érzelmek, buján kísértő álomképek sorjáznak. A bársonyos kóbortestek egymás titkos szövetét simítják, kémlelik, válaszul kíváncsi, éhes tekintetek erednek nyomukba. Az elidegenedett szertartás alatt zaklatottan lüktető ölekbe fúrják lényüket. Szövetség, bódult némaság, az egymást kémlelő, kukkoló bábokat kényszerű láncreakció köti izzadt gúzsba.

Juronics Tamás a Semmi és soha című darabjáról így nyilatkozik: "A tudattalan a "jéghegy" nem látható része, amely a "víz" alatt bújik meg, és ott dolgozik. Az örömelv vezérli, nem ismer időt, nem ismer teret. Én sem ismerem. Sokszor mégis tudom. Ő jobban tud engem. Irányít. Ha nem akarom, akkor is. Egyszerre jó és rossz. Kiismerhetetlen. Freud megpróbálta. Jung is, Adler és mások. Mindenki keresi. Én is keresem. Mit keresek? Hol keresem? A testben? A szívben? Az agyban? Az anyagban, a lélekben vagy a szellemben? Kivel is van dolgom nekem tulajdonképpen?"