Huba

Összehozzák

2008.03.26. 00:00

Programkereső

Tibikém, kellene egy sor, í-vel nem tudnak magasságot énekelni! – szól a kérés Miklós Tibor szövegíróhoz, aki körülbelül tíz perc alatt megoldja a problémát. Asz nem lehet benne! – ezt már Silló István mondja a zenekari árokban ülő csellószólamnak. Krumpliba állj össze! – instruál sajátosan a rendező, Somogyi Szilárd, aztán paralelepipedon formát kér. Nyilvánvaló, nem, hogy az Abigél című musical próbáján vagyunk?!

Balikó Tamás, Magócs Ottó, Vágó Bernadett

Az Operettszínház házi színpadáról alig két hetet költözött át a társulat az utca másik oldalára, a Tháliába. Nem csupán tokkal és vonóval, hanem szövegíróstul, zeneszerzőstül, hangszerelőstül, a színpadon éneklők közé beálló karigazgatóstul, első- és második szereposztásostul, akik becsülettel (nyitottan és érdeklődéssel) ülnek végig minden próbát. Tíz nap alatt kell nekik belakni az új teret, beüzemelni a forgószínpadot, kiszámítani a pontos járásokat, beállítani a hangerőt. Ez azonban helyenként a véglegesnek hitt zenei anyag módosításával vagy a jelenet teljes átrendezésével jár. A kottákat és a szöveget átírják ha kell, sőt ha arra van szükség, reggelre új szcéna születik.

Sokan vannak a katonák, Mráz úr menjen át a másik oldalra, a tanárnők a rendezői jobbra álljanak. Somogyi Szilárd ül a nézőtér sötétjében, valahol a nyolcadik sor tájékán. Előtte munkaasztal, kezében mikrofon. Ha a színész elakad a szövegben, legyen az dal vagy próza, azonnal súgja vagy énekli. Hiába, Abigél az ő lánya is: az ötlet az övé, s az Álarcosbál musicalváltozatát látva adta meg neki az engedélyt Szabó Magda, hogy ezt a csöppet sem lányregényt, a történet hátterében zajló háborút sem mellőzve zenés színpadra írja.

Annyira akarja, hogy megszülessenek azok a bizonyos pillanatok, hogy néha felrohan színpadra. Semmi előjátszás, semmi kemény szigor, mindössze egy-két magyarázó és színészt szeretgető, becézgető szó. Nyugi van.


Peller Anna

Amikor élménybeszámolót tartottak az Abigél filmváltozatában játszók, Zsurzs Kati arról beszélt, hogyan vedlettek át a lányok egymás haját húzkodó kamaszokká a forgatási szünetekben, és milyen szoros (osztály)közösséggé váltak. Hogy a regény szelleme teszi-e vagy a női természet, nem tudni, de ugyanez az átalakulás figyelhető meg az Operett-matulásoknál is: csacsognak a takarásban, őszintén kacagnak például Peller Anna balerinákat megszégyenítő kecsességű mozdulatán, amivel darabbeli nagybátyja Torma Gedeon halak iránti szeretetét illusztrálja. Tapsos lesz – jósolja egy hang a sötétből. (Nem lennénk igazságosak azonban, ha a bájjal és kellemmel, valamint improvizációs készséggel más módon megáldott Imre Sebastian amerikaifocistákat megszégyenítő, tojáslabda híján kenyérrel végrehajtott kezdődobását kihagynánk a próbariportból. Ezzel a mosolyra késztető mozdulattal visszazökkent a jelenbe a borzongatóan nyomasztó második világháborús agitációs dal után.)


Pálfalvy Attila, Vágó Zsuzsi

Némi díszletezői segítséggel begördül a nemcsak színében patinás címszereplő, hogy Vitay Gina beledobhassa segélykérő levelét. A korsót feltöltő purhab mennyisége rendben, a papír nem esik ki. Vágó Bernadett jelmezben próbál, Vágó Zsuzsi próbaruhában figyeli. Majd a szőke Vágó lány játssza a menekülési jelenetet, és Bernadett nézi. Ugyanabban az előadásban szerepelnek, mégis egyéniségükből adódóan máshová kerülnek a hangsúlyok.

Olyan legyen, mint egy „csetamás” – ennyi mindössze a hangszerelésre vonatkozó rendezői kérés, már ami az egyszerűséget és a visszafogottságot illeti. Ritkán hallani ilyet musicalszínpadon.