Jenő

Rosszul sikerült találkozások - III.

2008.05.25. 00:00

Programkereső

Kovalik Balázs harmadszor állítja színpadra az Anyegint. A rendezőt a koncepcióról, az előadás világáról, a szerepők közötti viszonyokról és az újraolvasás jelentőségéről kérdeztük. INTERJÚ

Kovalik Balázs

- Az előadásban Lenszkij nem párbajban hal meg. Anyegin lő, Lenszkij fegyvertelen. Miért választottad ezt a megoldást?

- Lenszkij öngyilkos akar lenni. Ha megnézzük a „Kudá, kudá…” áriát, ott Lenszkij azt a kérdést teszi fel, hogy hová tűnt el az ő tavasza. Végiggondolja, hogy mi lesz, ha meghal, hogyan fog a sírban feküdni, hogyan jön el a sírjához és mit fog mondani Olga. Aztán Lenszkij ezzel folytatja: Olga, el fogsz jönni, és azt fogod mondani, hogy ez az a férfi, aki nekem szentelte az életét. Ezután majdnem az egész szöveg megismétlődik, és végül azt mondja: igen Olga, én neked szenteltem az életemet. Nem más ez, mint önigazolás. Látszik, hogy Lenszkij nem biztos abban, hogy Olga el fog jönni a sírjához. Nem biztos, hogy Olga azt fogja mondani, amit ő elképzelt. Lenszkij csak szeretné, ha Olga azt mondaná. Utána pedig így énekel: jöjj, szívem barátja, ölelj át, én vagyok a jegyesed. Kinek szól ez a rejtelmes mondat? Szólhat Olgának, bár itt van egy furcsa zenei váltás, mert ez nem az Olga-motívumhoz kapcsolódik. Mondhatjuk azt is, hogy ez a sor Lenszkij Anyegin felé irányuló homoszexuális érzelemire utal, vagy azt, hogy Csajkovszkij e mondata az ő plátói szerelmének szól. És mondhatjuk azt, amit én leginkább gondolok, hogy itt Lenszkij a halált várja. A halált nevezi megváltó barátnak. Az más kérdés, hogy a halál épp a legjobb baráttal azonosulva jön el. Nem gondolom, hogy Anyegin gyilkosságot követ el. Ez inkább eutanázia-kérdés: olyan, mint amikor egy beteg férfi azt kéri a barátjától, szeretteitől, feleségétől, hogy ne hagyják őt szenvedni. Hogy kapcsolják ki a lélegeztető gépet.

- Lenszkij kicsit sem optimistább Anyeginnél?

- Nem szabad elfelejteni, hogy Csajkovszkij Anyeginje nem azonos Puskin művével. Puskin szövegében Lenszkij nem mond ilyesmit. Ez az ária is egy megzenésített Puskin-vers, de nem Puskin Anyeginjének része. Itt minden szereplő mögött Csajkovszkij van, ezért a szereplők között nincsenek ellentétek. Mindannyian boldogtalanok. Ki ezért, ki azért. Anyegin is egy boldogtalan figura. Nem igaz, hogy ő csak egy nagyvilági dandy, aki hiú módon elutasítja Tatjana közeledését.

- Akkor miért utasítja el?

- Anyegin józanul gondolkodik. Van egy kislány, aki mindenféléket összehord egy levélben. Lássuk be, hogy ez nem egy minőségi levél. Teli van rettenetesen ostobácska mondatokkal, mint például hogy „az égi tanács nekem rendelt”. Gondoljuk végig, hogy egy érett férfi, aki tapasztalta már az élet egy-két kanyarulatát, ilyen levelet kap egy rajongó lánykától. Miért kéne, hogy többre értékelje, mint ami? Anyegin nem mond mást, mint azt, hogy az élet nem ez. Az áriában, amikor Anyegin elutasítja Tatjanát, jól érzékelhető Anyegin zavara. Nem tudja, hogy mit kezdjen egy másik emberrel. Hosszú ideig élt együtt a haldokló nagybáttyal, akit ápolt, és aki szinte a kezei között halt meg. Olyan élettapasztalaton ment keresztül, mely nem mindenkinek adatik meg. Anyegin azt mondja, hogy ha egyszer megházasodna, akkor Tatjanát venné el. Talán. Lehet. Esetleg. Amikor Csajkovszkij megházasodott, rendkívül sokat hezitált, végül szinte titokban történt minden, ismerőseit, rokonait utólag értesítette. Néhány héttel később már azt írta az öccsének, hogy szakítsák el tőle a feleségét, tegyenek meg mindent, hogy elválhasson, mert nem akarja, hogy a nő boldogtalan legyen mellette ‒ igaz, ez nem jelenti azt, hogy ne gyűlölné. Az Anyegin által megélt agglegénység azt is jelenti, hogy nincsenek képességei arra, hogy együtt éljen valakivel. Sokan vannak, akik azért vannak egyedül, mert nem bírnak mást elviselni, nem tudnak másokat tolerálni. És sokan vannak, akik megházasodnak, de mégis úgy érzik, hogy nem tudnak megállapodni. Aztán elválnak, mintha az megoldás lenne. Anyegin áriájából világos, hogy ő is menekül. Megérinti a lány, megérinti a kapcsolat lehetősége, de képtelen ezt a kapcsolatot vállalni, retteg annak a következményeitől. Ez nem beképzelt elutasítás, ez egy rosszul sikerült találkozás. Rossz az időzítés, és nem szánnak elég időt egymásnak, hogy őszintén feltárják, amit gondolnak. Csak gyorsan nemet mondanak.

- És mi van a végén? Tatjana miért mond nemet?

- Semmi. Vége van. Tatjana is szerelmes, ezt nem is titkolja, sőt bevallja, de ez kevésbé lényeges. Ugyanis időközben Tatjana felnőtt, és ő is felismerte azt, amit Anyegin mondott neki az áriában. Igen, elmehetne Anyeginnel. Összeköltözhetnének, összeházasodhatnának. És? Tatjana hűsége nem Greminről szól. Megértette, hogy ha ő most Anyegint választaná, akkor ez a kapcsolat már egészen másról szólna, és rövidesen tönkremenne. Ebben az a romantikus, hogy Tatjana pontosan tudja, hogy Anyegin iránti szerelmét úgy őrizheti meg, ha nemet mond. Ha igent mondana, a kapcsolat felemésztené a szerelmet.

- Ki a legizgalmasabb figura számodra az Anyeginben?

- Triquet. Az érdekel, hogy miért volt ő fontos Csajkovszkijnak. Nyugodtan kihagyhatta volna. Izgat, hogy megfejtsem, miért van ott, mi a funkciója. Bízom benne, hogy a megfejtésem kiderül az előadásból.

(Az interjú első és második része a kapcsolódó linkre kattintva olvasható.)