Előd

Bátor vállalkozás, dicséretes teljesítmény

2008.09.01. 00:00

Programkereső

A Glyndebourne-i Operafesztiválon augusztus 10-én mutatták be Eötvös Péter A szerelemről és más démonokról című új operáját, amely Gabriel García Márquez kisregényéből készült. Az alábbiakban a darab és az előadás kritikáiból szemezgetünk.

(fotó: Wikimedia, Charlie Dave)

Eötvös az első külföldi zeneszerző, akit a nem épp kockázatos vállalkozásairól híres fesztivál komponálásra kért fel. A Nobel-díjas, mágikus realizmusáról ismert kolumbiai író 1994-es alkotását Hamvai Kornél adaptálta operaszínpadra, ám a librettóból a kritikusok szerint épp a márquezi mágikus realizmus és a tűz hiányzik. A történetet Hamvai kiemeli a 18. századi dél-amerikai környezetből, s ezzel semlegesíti a hangulatot, a karaktereket leegyszerűsíti, és kevés lehetőséget hagy a modern operai értelemben vett áriákra. A végeredmény egy lehetséges dráma kerete, amit a zene tölt meg.

A zene az egyik kritikust emlékezteti Eötvös korai színházi zenéire, amelyekben inkább megemelt, ritualizált beszédről van szó, ám A szerelemről és más démonokról zenéje ennél jóval több is: organikus, remekül hangszerelt, az egyszerűsített zenei nyelv sohasem túl egyszerű, tele van mágikus dolgokkal. A kevésbé lelkes recenzensek azonban hiányolják az egységet, "a szárnyaló jeleneteket sivárság követi, a hangszerelésben felcsillan a finomság, majd unalomba fullad", "a nyolcvanas évek avantgard zenei nyelve ez, és nem a 21. századi operáé". Igaz, az unalom hiányát még az is elismeri, aki azt írja: "kétségen kívüli a változatosság, csak épp nem lehet érezni".


Helmut Stürmer jelmezterve (forrás: Glyndebourne Opera Festival)

Az előadás rendezőjét, Silviu Purcăretét (akinek craiovai Szeget szeggel produkcióját láthatta a gyulai Shakespeare Fesztivál közönsége, és akire a budapesti publikum pedig a kolozsvári vendégjáték, a Gianni Schicchi, valamint a Katona József Színházban színpadra állítottTroilus és Cressida kapcsán emlékezhet) túl sok jó szó nem éri. Hibáztatják a színpadképet, a videohasználatot – a filmeken többnyire vonagló testeket, rovarokat, hüllőket látni –, mintha nem is a Dél-Amerikában, hanem egy afrikai rabszolgaközösségben játszódna a történet. Helmut Stürmer világítását azonban egyöntetűen dicsérik, csakúgy, mint Vladimir Jurowski karmestert és a Londoni Filharmonikusokat, valamint a főszerepet játszó Allison Bellt.

Az Independent, a Times, a Guardian, a Financial Times és a thisislondon.co.uk oldal kritikusainak és olvasóinak ötpontos értékelőskáláján a produkció átlagban 3,5 pontot kapott.