Ilona

Se show, se jazz

2008.11.01. 00:00

Programkereső

Ha ezt Kander, Ebb, de különösen Fosse látná… még ezer szerencse, hogy nem jutottak el Zalaegerszegre.

Ha a Chicagót prózai színház tűzi műsorára, vagy azért teszi, mert megvan hozzá a társulatban az énekes-táncos képesség, és akkor pazar revü lehet az előadásból, vagy azért, mert a rendező allúziókat talál a mindenkori ma és a húszas évek szesztől, szextől fűtött, média irányította, korrupciótól nem mentes amerikai városa között. Stefán Gábor és Tucsni András rendezőknek azonban láthatóan egyik sem volt célja, az előadás így néhány rövid perc kivételével így a középiskolai szalagavatókat idézte. (Bár azokban meg talán több a lelkesedés és a svung.)

Pedig nem kezdődik rosszul a produkció. Vereczkei Rita díszlete kellemes, két évvel ezelőtti szolnoki élményeket idéz, ahol a rendező Bagó Bertalan, a zalaegerszegi színház művészeti vezetője volt – igaz, a galérián ezúttal nem ül zenekar, mi több: végig holt tér marad. (A zene pedig playbackről szól, a kórusokat pedig szintén a CD-ről erősítik meg.) A börtönben játszódó jeleneteknél félig leeresztenek hat-nyolc centis fémrudakat. Ha azért teszik, hogy a kedves nézőnek nyilvánvalóvá tegyék, hol is járunk, ezúton jelzem: értjük anélkül is. Funkciója nincs, esztétikailag pedig nem tesz semmit a látványhoz. Az is izgalmassá tenné az előadást, ha a Konferanszié (Farkas Ignác) kicsiny társulatának indító, semleges fekete ruhás bemutatkozó bevonulását követően végigjátszanák a "színház a színházban" ötletét. Egyetlen halvány utaláson kívül ("Itt a Roxie Rádió FM 102,4") semmi ilyenről nincs szó.

Szépen lassan következnek egymás után a számok – ehhez a lomha, vérszegényre (gyógy)koreografált Chicagóhoz csak azért kell jó idegrendszer a nézőtéren, hogy ne unjuk el magunkat. A színpadon levők úgy, ahogy eléneklik a dalok előírt hangjegyeit, de mintha arról, hogy a szöveg nem felesleges sallang, hanem értelmezést kíván, Pap Lujzán (Velma Kelly) és Kricsár Kamillon kívül mindenki más megfeledkezett volna. (Mentségükre szóljon, erre vonatkozóan túl sok rendezői instrukciót nem kaphattak.) Kricsár fénypászma után futó szerencsétlen, rongyos bohóc Amos Hartja valamit felvillant abból a drámából, ami a musical nem is annyira mély rétegeiben felfedezhető.

Csak színlap szerint találunk Roxie Hartot (Foki Veronika), aki se nem buta, se nem számító, se nem kétségbeesett. Szegény Morton mama (Debrei Zsuzsanna) kvázi-korabeli ruhában magyarnótásítva kénytelen énekelni dalát, majd aztán még egy csárdást is rop a tánckar a két colt történetére. Belépőjét tökéletesen dívátlanították (arccal lefelé feküdni a betolt lépcső közepén?!), Hertelendy Attila menti a majdnem menthetetlent, és kellemesít némi iróniával Mary Sunshine jelmezben ezúttal lilára – és túl decensre, nem pedig valóban könnyező pennájúra– vett szerepében, hogy aztán eredetinek korántsem mondható poénként lelepleződjön: transzvesztita, s negyed másodpercre még tangába bújtatott fenekét is megmutatja. Abszolút mellétrafálás azonban az ártatlan tekintetű, angyalruhában, glóriával a feje fölött érkező Urházy Gábor László zoknival kitömött alsónadrágú ügyvédje. (És ez nem irónia: titkárnője felmutatja neki a fekete és a fehér zoknik, a kettő közül választ a főnök, és az kerül a gatyába.) Ez a Billy Flynn merev, kisstílű és öntetszelgő, híján van minden eleganciának és finesznek. A többi névvel nevezett szereplő kétdimenziós rajzfilmfiguraként jelenik meg a színpadon.

Ebben az évadban öt bemutatót tartanak a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház nagyszínpadán, köztük három zenés előadás lesz. A teátrum honlapján még nem olvasható az alkotói névsor és a szereposztás, ezért csak remélhetjük, hogy helyzetgyakorlatok sorából álló Apácák és Huszka Jenő nagyoperettje, a Gül baba ennél izgalmasabbra sikerül.

(2008. október 30. 19:00 John Kander-Fred Ebb-Bob Fosse:
Chicago - Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg
km.: Foki Veronika, Papp Lujza, Urházy Gábor László, Kricsár Kamill, Debrei Zsuzsanna, Hertelendy Attila, Horváth-Fitacher Renáta, Tánczos Adrienn, Tisza Anita, Lőrincz Nikolett, Kovács Olga, Farkas Ignác, Szakály Aurél, György János, Andics Tibor, Deák Gábor, Pete Zsuzsanna, Balázs László, Spisák István, Horváth Petra, Magyar Cecília, Mrakovics Norbert, Szarka Zoltán, Tornyos Ervin
d.: Vereckei Rita; j.: Szőke Julianna; kor.: Stefán Gábor; zenei vez.: Horváth Károly; színpadra állították: Stefán Gábor, Tucsni András)