Ilona

Egy régi-új város örökifjú operaháza

2008.11.03. 00:00

Programkereső

Weber, Wagner, Strauss – három "nagyon német" zeneszerző jegyzi a háromszor született Semperoper történetének legfontosabb sorait.

A Semperoper

Drezda iszonyatos háborús sebeit számtalan híres felvételről ismerhetjük, mégis csak akkor szembesülünk velük igazán, amikor a pályaudvarról elindulunk a belváros felé: a ránk maradt lenyűgöző épületek döbbentenek rá arra, mi minden válhatott a bombák martalékává. A drezdaiak szerencséjére a szász választófejedelmek sem anyagiakban, sem pedig ízlésben nem szenvedtek hiányt – s ami a bombázások, valamint az ízléstelenséget a hivatalos kultúrpolitika szintjére emelő kommunista rezsim erőfeszítései ellenére megmaradt, az még mindig Európa egyik legvonzóbb belvárosát jelenti. Az igazi meglepetést mégsem a megmenekült, hanem az újjáépített és az újonnan épített Drezda tartogatja. Óriási kihívás lehetett a döntéshozók számára, hogy az óriási puzzle megmaradt darabjait miként töltsék ki úgy, hogy egyfelől megmaradjon a történelmi negyedek hasonlíthatatlan hangulata, másfelől egy minden ízében modern, élhető és a fiataloknak is vonzó város épüljön. A nehéz, de szép feladattal Drezda megbirkózni látszik, s bár akadnak még lyukak a belvárosban (a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt), bevallom, hogy a városrendezés alatt leginkább olcsójános-megoldásokat és ingatlanpanamákat értő Terézváros lakójaként erősen irigykedtem.

A lélegzetelállítóan izgalmas Zwingertől egy kőhajításra, a belváros szívében pedig ott áll a Semperoper – tagadhatatlan, hogy már megjelenésével is megdobogtatja minden operarajongó szívét. Az Elba partjára álmodott királyi színház 1841-ben készült el Gottfried Semper tervei alapján – aztán már 1869-ben szinte teljesen leégett. A drezdaiak ragaszkodtak szeretett építészükhöz, ám Semper ekkor száműzetésben volt, mivel – Wagnerhez hasonlóan – tevékeny részt vállalt az 1849-es felkelésben. A Semperoper ma is látható, pompázatos barokk idomainak kivitelezését tehát fia, Manfred Semper irányította, természetesen apja elképzeléseit követve – így lett kétszeresen is "Semper" Drezda operaháza. 1945-ben, a háború utolsó heteinek bombázásaiban a Semperoper is elpusztult, s újjászületésére évtizedeket kellett várni. Végül 1985. február 13-án – egyfajta fordított babonából, éppen a gyászos végű bombatámadás 40. évfordulóján – újra megnyitotta kapuit a Semperoper, mégpedig ugyanazzal az operával, mint ami utoljára elhangzott a falai közt: Weber Bűvös vadászával.


Belső oszlopcsarnok

Weber különben is házi szerzőnek számít errefelé, akárcsak Wagner és Strauss. A fent említett Bűvös vadászt – bár a bemutatója Berlinben volt – Weber még drezdai operaigazgatóként, a vadregényes szász hegyek és erdők ihletésére írta hangulatos kis házában, amely ma is látogatható, s Drezdából egy rövid autóúttal könnyen elérhető. Wagner 1842-től közel hét évet töltött udvari karmesterként a szász választófejedelem városában, mielőtt – egy csinos összegű vérdíjjal a fején, Liszt hathatós segítségével –, a felkelésben való részvétele miatt menekülnie kellett volna. Itt mutatták be a Rienzit, majd A bolygó hollandit és a Tannhäusert is – Bayreuth-ot leszámítva egyértelműen a Semperoper a Wagner-kultusz legfontosabb színháza. Richard Strauss tizenöt operájából pedig kilenc hangzott el itt először, köztük a bajor zeneszerző legnagyobb sikerei, a Salome (1905), az Elektra (1909) és a Rózsalovag (1911) is. Nem csoda, hogy a karmesterként is jelentős, a bécsi operát öt éven át igazgató Strauss a drezdai együttest tartotta a világ legjobb operazenekarának.

Hagyomány, azaz Tradition tehát van bőven – de a drezdaiak is jól tudják, hogy egy színház nem élhet csupán az ősök szelleméből. A Semperoper legújabb kori történetének kellemetlen intermezzójaként 2002 augusztusában az Elba áradásakor a víz elöntötte a teljes pinceszintet, a normális üzemmenetet csak 2003 márciusában sikerült helyreállítani – addig hónapokon át délelőtt a légkalapács, este a pedig zenekar szólt. A mai látogató azonban nyomát sem leli a régi és új megpróbáltatásoknak: az épület kívül-belül egyaránt teljes pompájában ragyog – és a Semperoper esetében ezt az igét szó szerint kell érteni. Ami pedig a zenei kínálatot illeti, Drezda színháza ma már újra méltó vetélytársa bármely európai operaháznak: a 2008/09-es évadban a hét opera- és balettpremier mellett negyvenhét repertoárdarab van műsoron – s olyan színvonalon, hogy arra a német opera nagy öregjei is csak elismerően bólintanának, Webertől Straussig.